Interjú Lakatos Leventével – Egy ízig-vérig íróval

Interjú Lakatos Leventével – Egy ízig-vérig íróval

Lakatos Levente neve biztosan ismert azok számára, akik követik a magyar bestseller listákat, hiszen az ő neve az, ami mindig szerepel rajtuk. Regényei sorra döntik meg a népszerűségi listákat, hiszen a ,,Barbibébi”, a ,,LoveClub” és a ,,Bomlás” vitathatatlanul nagy olvasótábort szerzett magának. Az erotikus thriller kategóriában pedig egyértelműen ő az, akire asszociálunk. Jelenleg gőzerőkkel dolgozik új regényén, az ,,Aktus”-on, a rajongók pedig tűkön ülnek…

Az írók általában elfelejtik, hogy közönségnek írnak, és hogy az emberek kíváncsiak rájuk. Ezzel szemben Levente folyamatosan kapcsolatban van az olvasóival, tanácsokat ad nekik, segíti őket, vagy egyszerűen csak beszélget velük.

https://www.facebook.com/lakatoslevente?fref=ts

https://www.facebook.com/lakatoslevente?fref=ts

Íme egy interjú Lakatos Leventével az írás folyamatáról, a mindennapjairól, és nézeteiről:

1.Aki olvasni szeret, azt ösztönösen érdekli maga az írás folyamata is. Nálad hogy kezdődik az alkotás?

-Nehezen beszélek az írásról, mert nem tudom, hogy az embereket pontosan mi érdekli egy hónapokon át tartó, kifejezetten magányos folyamatból. Nincsenek benne említésre méltó csodák, vagy izgalmak, sokkal érdekesebb a végeredmény, mint az odavezető út. Pláne, hogy az önismereti ráébredéseimet is beleszövöm a történetbe. De, ha mondjuk a körülményekre vonatkozik a kérdés, általában éjjel, vagy hajnalban írok. Néha gyertyás időszakom van, néha pedig színes fények világítanak – most például kék izzó mellett dolgozom. Munka közben folyamatosan kávét iszom, télen-nyáron nyitva az ablak és általában jazz duruzsol. Az írásfolyamat időtartamára elszeparálódom a külvilágtól, legfeljebb telefonon és interneten, esetleg az edzőteremben lehet velem kapcsolatot teremteni. És torokra ugrom, ha valaki megkérdezi hogyan áll a regény… (nevet) Ez utóbbi ugyanis olyan kérdés, mint például a „hogy vagy?”. Két választ tudok rá adni: jól, vagy rosszul. A bővebb kifejtéshez valahonnan nagyon távolról kellene indulnom, és mire célt érek a kérdező úgyis érdeklődését veszti, engem pedig felbosszant, ha felesleges köröket kell futnom. (nevet)

2. Kortárs magyar írók közül kit tartasz a legtöbbre, és miért?

-Irodalmi vonatkozásban senkit sem szeretnék kiemelni, leginkább azért, mert nem olvasok mindenkit, ezért foghíjas volna a véleményem. A populáris irodalmi világból egyébként nagyra becsülöm Leiner Laurát, amiért időt, és energiát nem spórolva dolgozik. Szeretem az elszánt embereket, én is közéjük sorolom magam, és borzalmasan mérges vagyok, amikor néha-néha ellustulok. Laura energiáiból például mindig merítkezhetek, ha egy kicsit kiábrándulok a világból, hozzá biztosan fordulhatok.

3. Ahogy korábban beszéltük, szeretném ha egy kicsit megismerhetnénk Lakatos Leventét, mint embert. Melyik az első emlék, ami megmaradt benned a gyerekkorodból?

-Viszonylag sok gyerekkori emlékem marad meg, néhány persze mindössze villanás, ám vannak köztük egészen lüktetők. A legkorábbi tényleg foszlány: kicsiként oltást kaptam, közben valamilyen szúrósabb anyagú, kötött ruha volt rajtam. Élénkebben emlékszem azonban például arra, ahogy az ajtófélfán mutattam be édesanyámnak, mit tett az orrom előtt az apám a szeretőjével. Az pedig már abszolút intenzíven él bennem, hogy milyen körülmények között hagyott el bennünket az apám. Eközben vicces, hogy sokkal későbbi emlékeim, nyilván az adott szituáció nyomatékától függően teljesen kiesnek.

4. Mit tartasz a legnagyobb káros szenvedélyednek?

-Hatalmas hipochonder vagyok, és nem a fajta, aki csak hisztériázik, hanem valóban megpróbálom lecsökkenteni a kockázati tényezőket. Tavaly márciusban letettem a cigit, évente legfeljebb egy-két alkalommal iszom alkoholt, és a drogok közül még a füvet sem próbáltam. Szóval csak az egyik végén égetem a gyertyát (nevet), nehéz káros szenvedélyt találni az életemben, a környezetem általában a túlzó koffeinfogyasztást vágja a fejemhez, szóval mondjuk az.

5. Aki követ téged Facebook-on, az tudja, hogy fontos számodra az egészséges táplálkozás és a mozgás. Mennyire tudod megállni, hogy ne ess „bűnbe”?

-Általában szigort tartok magammal szemben, ami azért is fontos, mert otthon dolgozva hajlamos vagyok az elhajlásra. Az edzés többfunkciós: egészséges, önbizalmat ad, és kikapcsol. Az a két óra, ameddig edzem teljesen kiesik. Nem agyalok a regényen, nem rendezem munkaügyeket és legfeljebb magáncéllal kommunikálok. Szóval az egészséges életmód keretet ad az életemnek. Ettől függetlenül néha ellustulok, olyankor „félreeszem”, ellógom az edzésnapokat, és sorolhatnám… De alapvetően az akaraterővel rendelkező, és kitartó emberek közé sorolom magam.

6. Most készül az „Aktus” című könyved, hogyan választasz neveket a karaktereidnek?

-Bevillannak! (nevet) Annyira kínosan érzem magam, hogy nem tudok ezekre a technikai kérdésekre komoly, épkézláb válaszokkal szolgálni. De tényleg nincsenek. Írás közben a főbb szereplőknél beugranak a nevek, ha pedig képbe kerül egy-egy, be nem kalkulált mellékszereplő, vagy tippeket kérek a Facebook csoportom tagjaitól, vagy megnyitok egy listát, és kiválasztok egy olyan nevet, amit biztosan nem fogok egyetlen jövőbeli főszereplőmnek sem adni. Utóbbi azért is fontos, mert a regényeim azonos világban játszódnak, tehát kétszer ugyanazt a keresztnevet nem használhatom, különben zűrzavart okoznék.

7. Írás közben mennyire engedsz annak, hogy a környezetedben élőkről mintázd a szereplőket?

-Jó sokáig azt gondoltam, hogy nem ildomos ismerősökről karakterek formázni. Aztán rájöttem, ez butaság. Miért ne használhatnék írás közben a környezetemből jellemvonásokat, vagy szituációkat?! Nem vagyok alakoskodó, amolyan mindenki szemébe mosolygós típus, ezért akivel nem szimpatizálok, nem hiszi, hogy országos barátok vagyunk… (nevet) Mindezek ellenére a jeleneteim túlnyomozó részben a fantáziám szüleményei, és egy karakter sem egyértelműen felismerhető.

8. Mi az a hely, ahol leginkább meg tudsz nyugodni, illetve van-e olyan hely, ahol jobban jön az ihlet, mint máshol?

-Nincsenek titkos zugaim, talán nem is tudnék az asztalomtól eltérő helyen alkotni. Bár ez valójában csak feltételezés, még nem próbáltam a szobámtól távol regényt írni. A javítási munkafázisra bárhol képes vagyok, de igazán termékeny eddig az otthon biztonságában voltam. Nyilván sikerülne máshol is írnom, csak megszokás kérdése a dolog. Például rendkívül boldog volnék, ha a világban dedikáló-turnézva, repülőgépeken és szállodai szobákban kellene alkotnom, mert az azt jelentené, hogy globálisan ismerik a regényeimet. (nevet) Egyébként én amondó vagyok, hogy ihlethiány sincs. Az ihlethiány a lustaság, illetve a kedvtelenség hitelesítése, egyfajta kibúvó. Nekem legalábbis rengeteg ötletem van, legfeljebb a fáradtság, vagy mihasznaság tart vissza az írástól. Olyankor azonban rákényszerítem magam a munkára, és láss csodát, rögtön megszáll az ihlet… (nevet)

9.Facebook-on nagyon sok „csábító” emberkét lehet látni. Nem sokallsz be ettől egy idő után?

-A személyiségemhez hozzátartozik, hogy aktívan kommunikálok az olvasóimmal, de ez az internetre koncentrálódik. Szóval nem találkozom, nem randizom és nem adok lehetőséget arra, hogy bárki félreértsen. Nagy szerencsém van, hiszen a magánéletem iránt aktívan érdeklődő olvasóim is intelligens emberek, tudják hol a határ. Nem mellesleg én egy klasszikus elveket valló fiú vagyok, éppen ezért fontos, hogy ne engem akarjanak levadászni, hanem nekem kelljen udvarolnom. Na, nem hosszú heteken keresztül, de a csábítás, meggyőzés, vagy hívjuk bárminek, az én feladatom. Fordított helyzetben ugyanis vonzalom helyett érdektelenség, vagy rosszabb esetleg taszítás lesz a dolog vége.

10.Mi számodra az, ami igazi feltöltődést jelent?

-Az alvás. Elszenderedés közben kerülök a legkreatívabb állapotomban, és gyakran álmodom használható történetfoszlányokkal. Ez azonban azt eredményezi, hogy még alvás közben sem pihenek. Éppen a minap fogalmazódott meg bennem, hogy bármennyire betegesen is hangzik, a fájdalom az egyetlen, ami kisüti a folyton pörgő agyamat. Éppen ezért például – ahogy azt már említettem – testedzés során „szünetelek”, a feladatvégzések közben kizárólag az ismétlések számlálására koncentrálok.

11. Ha néhány mondatban jellemezhetnéd az Aktust, akkor mi lenne az?

-Ez az eddigi legnagyobb volumenű munkám, a szokásosnál több szereplővel, és szélesebb időintervallummal dolgozom. A korábbi Dr. Lengyel-regényeimmel ellentétben nem a fizikai brutalitás, hanem inkább a lelkiség került előtérbe. Nagyon kíváncsi vagyok tetszik-e majd az olvasóknak ez az oldalam, bízom benne, hogy igen. Azt hiszem, most találok a saját hangomra.

12. Mit üzensz azoknak, akik írásba szeretnének fogni?

 -Azt, hogy ne várjanak a sült galambra. Ne kiadásra írjanak, hanem írjanak, hogy kiadhatóvá váljanak, ez a hangyányi eltérés is alapjaiban változtathatja meg a elkészült munka minőségét. Amit nagyon fontos tudni, hogy napjainkban a kiadók biztosra mennek, ritkán fektetnek olyanokba pénzt, akiknek kétséges a sikere. Biztos siker pedig még azoknál a hírességeknél sem garantált, akik naponta mosolyognak az emberekre a tévéképernyőkön keresztül. Éppen ezért azt tanácsolom, hogy aki írással szeretne foglalkozni, kezdjen el kiépíteni magának egy saját olvasói bázist. Indítson egy írós blogot, ahol publikál és egy Facebook oldalon gyűjtse a „rajongókat”. Persze ez rengeteg munka, ráadásul koránt sem biztos, hogy megtérül. Ezért is mondom, ne azért írjon az ember, mert ismert akar lenni, hanem azért, mert az írás szerelmese.

13. És utolsó kérdés: hogyan iszod a kávéd? 😀

Presszókávé három-négy édesítővel, tej nélkül, köszönöm! (nevet)

http://new.ulpiushaz.hu/lakatos-levente-aktus/

http://new.ulpiushaz.hu/lakatos-levente-aktus/

Hivatalos oldal:  lakatoslevente.hu/

Facebook oldal:  facebook.com/lakatoslevente?fref=ts

Előjegyzés az ,,Aktus”-ra:  new.ulpiushaz.hu/lakatos-levente-aktus/

Szerző:

Káposznyák Viktória
Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.

1 comment

Szólj hozzánk!

503 Service Unavailable

Service Unavailable

The server is temporarily unable to service your request due to maintenance downtime or capacity problems. Please try again later.


Apache/2.4.7 (Ubuntu) Server at ujquery.org Port 80