Való Világ, Gyúrós Józsi, Aurélio… Valljuk be, akár nézzük a show-t, akár nem, mindenkiről mindent tudunk, hiszen a csapból is ez folyik. Bevallom pironkodva nektek, hogy én minden nap visszanézem az aktuális részt ha tehetem, mégpedig mert hatalmasakat tudok nevetni a hülyeségen, és mert alátámasztás nyer, hogy bizony volt egy kis értelme a szociológiát legalább elméletben tanulni, hiszen itt jön képben a látott gyakorlat.
És lám-lám, igen nagy véletlen, hogy ez a könyv került a kezembe, mert A párválasztó és a VV között van némi hasonlóság. Ez pedig az, hogy több ember versenyez egy fődíjért. De szerencsére itt véget is ér a hasonlóság, mert ez a könyv nagyszerű volt. Igazi felfrissülést jelentett olyat olvasni, amiben végre az ártatlan romantika nagyobb hangsúlyt kapott, mint a szex meg az erőszak. Persze, persze, azokat a könyveket is kell olvasnunk, de ez most más volt. Igazán erre volt szükségem. És minden fiatalnak ajánlani tudnám, mert a régi jó pöttyös könyvekre hasonlít, amin az ember lányának fel kellene nőnie. Ezzel szemben mit kell látnom a buszon? Na mit? Hogy meg a Facebook, meg minden, aminek nem kellene, ez a könyv pedig várja a polcokon, hogy valaki leemelje.
Nem is akarom tovább húzni a mézesmadzagot, olvassátok el a fülszöveget:
,,Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.
A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.
America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.”
A borítót külön meg kell dicsérnek, mert messze ez vitte nálam a mostanában piacra dobott könyvek borítóinak díját. Elegáns, mégis feltűnő és minden ízében kecses.
Nem akarom lelőni senki elöl a poént, viszont aki a kezébe veszi a könyvet, az ne számítson lezárásra az utolsó oldalakon, hiszen a sorozat folytatásos, amit nem igazán kedvelek. Egy könyvnek legyen eleje és vége, ne legyen olyan érzésem, hogy csaknem a mondat közepén csapta le a tollat az író, hogy ,,na most innentől második kötetet írok”!
Ettől eltekintve ma elkezdtem olvasni a második részt, mert tényleg igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. Furcsa dolog, hogy a lányok mindig a hercegeknek szurkolnak, mert szívünk legmélyén áhítozva vágyunk rá, hogy fehér lovon értünk vágtasson álmaink lovagja, még ha azt nem is merjük bevallani…
libri.hu
