Mert a Mikulás igenis létezik!

Mert a Mikulás igenis létezik!

Tudjátok én az a fajta kisgyerek voltam, aki sokáig hitt a Mikulásban. Valahogy fel sem merült bennem az ellenkezője, talán mert nem volt nálunk soha túlmisztifikálva. Nem voltak köré különböző mende-mondák kerítve egyszerűen csak tényként közölve volt, hogy az ajándékokat a kis csizmákba a Mikulás hozza és kész. Jön a puttonyával, a szánján, mert ugye a nagy hóban mással elakadna, és este belopózva megtölti a kis csizmákat. Azért, hogy tudja, mit kell az enyémbe rakni mindig jó előre megírtuk neki a kívánságlistát, mert hát ugye azokat még be is kellett szereznie. Aztán december 6-án reggel mindég megtelt sok-sok csodával az ablak, na meg persze az én szívem is.

Idővel aztán rájöttem, hogy ez csak mese. De valahogy nem ért csalódásként, mert valahol mindig hinni akartam benne. És nem is konkrétan a Mikulásban, hanem a csodákban és abba, hogy megéri jónak lenni. Ebben akartam és akarok mai napig hinni.

Így felnőtt fejjel teljesen átértékelem ezt az egészet. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mégis mi értelme van ennek az egész mesének? Hisz egyszer mindenki rájön, hogy csak szüleink találták ki mindezt. De ma már tudom, mi értelme van.

Gondoljuk végig, mi mindent tanultunk ebből. Először is leírjuk a kívánságainkat. Ez egy nagyon fontos dolog! Amikor vágyunk valamire és azt konkrétan meg tudjuk fogalmazni, sőt még le is írjuk, azzal hihetetlen módon megerősítjük az adott dolog bevonzását. Mivel az egész mese velünk együtt nő, azaz ebbe születünk, így tényként kezeljük, a kétely tehát fel sem merül bennünk, hogy esetleg nem kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Manapság mindenhol ezt hallani, hogy kívánj valamit, írd le és /vagy koncentrálj rá erősen és előbb-utóbb az univerzum hozzásegít.

Nos, kisgyerekként mindez ösztönből jön, és ezek a kitalált dolgok segítenek minket hozzá ahhoz, hogy ez sokáig így is maradjon. Ahogy azonban telnek-múlnak az évek, úgy hiszünk egyre kevésbé és egyre kevesebb dologban.

Valamint, ami még nagyon fontos tanulsága ennek a korszaknak, az az, hogy a jók mindig elnyerik a jutalmukat, hogy megéri segíteni és megéri jónak lenni.

Én azt mondom, hogy ne hagyjuk magunkból kiveszni mindezt! Igenis merjünk hinni a csodákban, merjünk hinni önmagunkban és merjünk hinni abban, hogy ha mi jót cselekszünk, azt előbb-utóbb visszakapjuk. És igenis, merjünk hinni a Mikulásban is!

Kép: http://i.huffpost.com

Szerző:

András Viki
Bonyolult ember, egyszerű döntésekkel, őrült érzésekkel

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás