Pillanatképek emlékekké faragva – Perei Gréta fotói

Pillanatképek emlékekké faragva – Perei Gréta fotói

Vannak emberek, akik művésznek tartják magukat, és olyanok is, akikben fel sem merül a gondolat, hogy azok lennének. Egyszerűen csak leírnak egy-két kósza sort, amit a farzsebükből húztak elő, aztán vers, novella, esetleg regény lesz belőle. Vannak, akik eldúdolják a lelkükben felcsendülő dallamot, amiből egyszer világsláger is lehetne. És vannak azok, akik szeretik megragadni a pillanatokat, az időt képekké fagyasztani, örökkévalósággá formálni a múló perceket.

Perei Gréta nem tanult fotózni. Nincs portfóliója, nem volt kiállítása. Nem hivatásos fotós. Csak kiskorában volt egy eldobható sárga kis fényképezőgépe, aztán felnőtt korában egy telefonja. Egyszerűen csak szeret fotózni, a pillanatokat megörökíteni. Gréta tökéletes példa arra, hogy bemutassuk, a hétköznapi életben is ott van a művészet, csak meg kell látni. A napfelkelte, egy játszótéren futkározó kisgyerek, a havas domboldal, vagy éppen az, amit eszel. A művészet körülvesz, de az érzéseket neked kell beletöltened. Gréta mindezt megteszi. Élettel tölti meg az élettelent.

Perei Gréta

Perei Gréta Fotó: Csondor Ágnes

„Perei Gréta vagyok, 26 éves, vegetáriánus, mosolygós, family addict. 

Gyulán születtem egy kis városban, Békés megyében. Szüleim nagy szeretetben neveltek, amiért mindig hálás leszek nekik, mert nekik köszönhetően lettem az, aki.
Gimnázium után a kommunikáció felé vezetett az utam, de hamar rájöttem, hogy a felszínes, cicababa iskola nem nekem való.
Kerestem valamit. Kerestem A Valamit, amit mindenki keres. Akkor találtam rá egy hittudományi főiskolára, ahova felvételt nyertem, jógaoktató szakra. Minden megváltozott. Az iskola és a vallás olyat adott, hogy megtaláltam A Valamit, illetve A Valakit. Fantasztikus érzés volt egy teljesen új területtel megismerkedni, és megismerni önmagam.
Megváltoztam. Minden más lett. A gondolkodásom, a szokásaim. Vegetáriánus lettem, és elkezdtem értékelni az életet.
Lemorzsolódtak a barátaim, illetve a „barátaim”. Ezt az elején nehezen viseltem, de kitartottam, és mentem előre. Az iskolában olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, barátok vagyunk. Idézőjel nélkül.

Iskola közben bébiszitterként kezdtem el dolgozni, amit imádtam. (És ez a szerelem azóta is tart.) Majd bekerültem egy bölcsibe, amit szintén nagyon szerettem. Ha gyerekekről van szó, akkor az imádom, imádlak, nagyon szeretem, szeretem és hasonló szavak igen sűrűn megjelennek a mondataimban. 🙂
Jelenleg egy pszichiáter személyi asszisztense vagyok, mellette bébiszitterkedek – mert imádom 🙂 – illetve a hamarosan megújuló Biocity Biobolt weboldalára fogok cikkeket írni. 

Nagy vágyam egy saját bölcsőde beindítása, amiért ezerrel dolgozom minden nap.”

https://www.instagram.com/helogrey/

https://www.instagram.com/helogrey/

Mind szoktunk fotózni. Ha nem is napi szinten, de nagyobb eseményeken biztosan. Nincs is jobb érzés, mint sok évvel később visszatekinteni a múltra, és végignézni önmagunkon, barátainkon, egykor bebarangolt tájakon. Felébrednek az érzések, hangulatok, újra eszünkbe jut az akkor érzett bánat, szeretet, vagy öröm.
Gréta képei pont ezeket a perceket adják vissza. Végignézve fotóin az jut eszembe, hogy az egyszerű, hétköznapi élet mennyi fontos pillanatot hordoz magában, amiket észre sem veszünk. Az egyszerű igenis nagyszerű, és a hétköznapi lehet művészi.

https://www.instagram.com/helogrey/

https://www.instagram.com/helogrey/

Ki gondolná, hogy az Instagram és egy jó kamera mennyi mindenre jó. Nem azért, hogy mások előtt villoghassunk azzal, hogy mennyire jó helyeken jártunk, meg milyen szuper dolgokban volt részünk, hogy irigykedhessenek. Hanem azért, hogy a saját élményeinket kiemeljük a szürkeségből. Így nem vesznek el a pillanatok. És öt, tíz, húsz év múlva ezek lehetnek A pillanatok. Az igaziak. Amitől teljessé lett minden.

https://www.instagram.com/helogrey/

https://www.instagram.com/helogrey/

Gréta elmondta nekem, hogy a jövőben szeretné megosztani velünk életének egy olyan darabját, ami nagy hatással volt rá. Írni szeretne Édesanyjáról, a betegségéről, a küzdelemről és a családról. Ebben mi, a szerkesztőség tagjai segítségére leszünk, és támogatni fogjuk, hogy ezt megvalósíthassa. 

„Nagyon szívesen megírnám az Édesanyám történetét, aki 2 éve esett át egy mellműtéten. Rosszindulatú dolgot találtak nála. Ez egy olyan pont volt az amúgy biztos alapokon álló családunkban, ami teljesen megváltoztatott mindent. Írnék arról mit élnek át a család többi tagjai, hogyan tartod Édesanyádban a lelket, aki a világon a legfontosabb neked.”

 

https://www.instagram.com/helogrey/

https://www.instagram.com/helogrey/

Hamarosan jön a folytatás. Addig is, Gréta fotóit itt követhetitek nyomon.

Kiemelt kép: Csondor Ágnes

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás