„Számomra az a lényeg, hogy mások lássák, hogyan látom a világot.” – interjú Szilvivel

„Számomra az a lényeg, hogy mások lássák, hogyan látom a világot.” – interjú Szilvivel

Nem is olyan régen bemutattuk Nektek Szilvi csodás képeit, most pedig a kamera mögé nézünk: egy rövid háttértörténetet kapunk, kicsit szakmázunk, szóba kerülnek a koppintós lesipuskások, a fókusz, felbontás, fények, hashtagek és megannyi minden más. Annyi biztos, hogy érdekes lesz!

Hogyan jött az életedbe a fotózás?

2004-ben Egyiptomban nyaraltunk, akkor még nem volt digitális fényképezőgépünk, csak egy régi filmes kisgép, és erre az alkalomra kölcsönkértünk egy fél profi Nikont gépet, amit akkor még csak apukám használt. Egy évre rá akciósan sikerült vásárolunk egy „kemény” 5 megapixeles Kodak gépet, hogy legyen egy sajátunk is. Én már a kocsiban elkezdtem nyomogatni, próbálgattam, állítgattam. Igazából innentől kezdve érdekelt a fotózás, előtte se magamat, se senki mást nem akartam lefényképezni, de ezzel az új géppel valahogy megtetszett az egész. A komolyabb fotózgatást igazából olyan három évvel ezelőtt kezdtem el, akkor vettem magamnak egy digitális Sony gépet, azzal gyakoroltam, de sajnos drága nagymamám véletlenül belelökte a medence vízbe (nevet). 2013 karácsonyáig vártam, és akkor szereztem be a mostani fix optikás Canon gépemet. Ez is már kicsit lassú, nem lehet annyi mindent állítani rajta, ezért most már mindenképpen szeretnénk egy rendes tükörreflexes gépet.

Nekem simán eladtad volna, hogy ezek tükörreflexessel készülnek…

Igen, mert 16 megapixeles, ez nagyon jó felbontás, de én azért fotós szemmel azért látom ezeken a képeken, hogy zajosak, meg ugye már lassabban is fókuszál, azért van vele munka. Az a képeken nem látszik, hogy éppen azzal szenvedek, hogy „Fókuszáljál, már az Isten megáldjon!”, mert ugye magától már nem akar (nevet). Elég szép a mélységélessége, lemegy F 3-5-ös rekeszig, de például ilyen hosszú záridős képeket nem tudok vele csinálni. Most már nagyon türelmetlen vagyok, úgyhogy idén mindenképp szeretnék egy új Canont.

Nehéz követni most már az újdonságokat, hatalmas technikai ugrások vannak.

Igen, gondolj bele, hogy a régi digitális gépemnek 5 megapixelje volt, a mostani telefonom már 8 megapixelt tud, sőt az újabb telefonoknak már még több a felbontása. Egy tükörreflexes géphez azért egy 16-18 megapixel elegendő, ennél kisebb az már kevés, a nagyításnál látszik, hogy zajos és nincs elég információ a képben.

20 megapixel vagy a felett már tényleg csak a profi fotózáshoz kell. Én nem vagyok az, nekem ez csak hobbi szinten a szenvedélyem.

Amúgy mit szeretsz leginkább a fotózásban?

Leginkább azt, ahogy a szem is fókuszál az adott dolgokra: például, ha a kezedet nézed, az egész háttér homályos lesz, és a kéz szinte kiemelkedik belőle. Ezt ugye nem tudod eltárolni, viszont amikor fotózol, az tényleg megmarad, és bármikor vissza tudod nézni. Lehet, hogy te látsz az adott képben lehetőséget, más számára viszont semmit sem jelent. Amikor ránézek valamire, rögtön beugrik, hogy ebből egy jó téma lehetne-e. Nem kell feltétlenül természeti képnek lennie, ha meglátom, átváltok fotós üzemmódba és már látom a fejemben a kész fotót. Felpörgök tőle és mindenképp meg akarom csinálni. Az a baj, hogy nagyon sokszor van ilyen, mikor nincs nálam a gépem. (nevet)

Miért az Instagramot választottad, ahová feltöltöd a képeid?

Fenn voltam az 500px.com-on is, de valahogy az nem fogott meg engem. Ott már csak nagyon profi képeket raknak fel. Én a hétköznapi emberek képeit szeretem nézegetni, hogy ők miket látnak, mert ezeket töltöm fel én is, amivel saját magam elégedett vagyok. Az Instagramon folyamatosan indítanak fotópályázatokat, ezekre mindig jelenetkezek is.

Ez a jelentkezés hogyan működik pontosan?

Ugye az Instagramon tageket kell használni, és ezekenek a huboknak – akik kiírják a versenyeket – a nevével csinálnak egy hashtaget és ezt szükséges a kép alá írni. Például itt van a @pictures_to_keep, ennek a rövidítése a #ptk, ezen belül vannak kategóriák különféle témákban. Ezeket nyilván azok alá a képek alá teheted, amik kapcsolódnak a challengehez, ez alapján választanak nyerteseket.

Azért is szeretem Instagrammot, mert nagyon sokan használják és ez által sokakhoz el tud jutni egy-egy képem. Számomra az a lényeg, hogy mások lássák, hogyan látom a világot.

Egyébként mennyien követnek most?

Most 2800 körül, 2013-2014 óta ennyi jött össze. Ez így 2 év alatt nem olyan hatalmas szám, de nekem már tökéletes. Mikor ugye megosztják a képeimet, ezeknek a huboknak is hozzáadódik a több tíz- vagy akár százezres rajongói körük. Ott már sűrűn elő szoktak fordul 500 feletti likeok is egy képre. Ezt szoktam érzékelni a saját instagram oldalamon is, hiszen kiírják a nevemet és rögtön rám tudnak keresni. Ha tetszenek nekik a képeim, akkor már egyből jön egy követés vagy egy pár like. Én körülbelül 400 embert követek és közülük is rengeteg jó meglátású fotós van, akiket szintén így vettem észre. Nem szeretem ezeket a „likeolj hogy likeoljanak” oldalakat, azt szeretném, ha azért követnének, mert tetszik a képem.

Nem az a fontos, hogy hány ezer követőm lesz, hanem, hogy ami van, az fix legyen.

Csak azért mert bekövetett nem fogom visszakövetni, nyilván, ha szép képeket csinál, akkor más a helyzet.

Használsz valamilyen képszerkesztő programot?

Csak a telefonon, legtöbbször ezt a VSCO képszerkesztőt szoktam használni. Illetve most leszedtem ezt az Enlight programot, ami még lehet csak IOS-re van. Ez fizetős, de nagyon-nagyon szuper. Ingyenesekből viszont még mindig a VSCO az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Azon általában egy-két filtert, illetve azonos beállításokat szoktam használni, hogy legyen valami témája a képeknek, mikor végiggörgetik a profilomat: hasonló színtónusok, egységes hangulat. Ez a cél.

Milyen témákat keresel?

Régen nagyon sok természeti fotót készítettem. Folyamatosan naplementés, napfelkeltetés, tájképes témáim voltak. Még mindig egy csomó macros képet is csinálok, de mostanában áttértem a minimál világba. Nekem két végletem van: amikor nagyon világos képeket akarok csinálni, kontrasztosan, sok fehér tónussal, és amikor tök sötét, hangulatos, úgy szokták ezt mondani, hogy „moody”, nem túlexponált, képeket akarok csinálni. Próbálom ezt a két hangulatot összevarázsolni az oldalamon. Ez az adott évszaktól, meg a saját kedvemtől is függ melyik lesz inkább belőle.

Nem szeretnél még máshova is képeket feltölteni?

Az 500px.com-on kívül még Facebook csoportokba szoktam néha képeket megosztani, de az Instagramon mindenki szeret fotózni, és én ezt a közeget szeretem. Persze van olyan is, aki csak selfiezésre használja a programot, de az már egy másik történet. Én azért általában olyan embereket követek vagy követjük vissza egymást, akik szintén hobbi vagy profi szinten űzik a fotózást. Sokan mások is csak az instát használják, és több ezer követővel rendelkeznek. Valamilyen szinten biztonságos is, hiszen nem lehet lementeni a teljes méretű képet, mondjuk háttérképnek, így nincs lopás. A koppintás az már egy másik kérdés, sajnos abban van tapasztalatom. Mivel nem használok vízjelet, előfordult, hogy lemásolták az egész képemet. Ráadásul a legtöbbször olyanok, akiket követek és ők is követnek engem. Előfordult olyan, hogy az ő koppintást lett megosztva vagy nyert egy pályázaton, gratuláltak neki, hogy milyen jó beállítás stb., én meg csak néztem. De ezeket igyekszem elengedni, örüljön annak a pár megosztásnak, legyen boldog vele, szerencsére az én képeimet többször díjazzák.

Van olyan fotós, akinek követed a munkáit?

Ilyen például Pölcz Klaudia, ő nagyon szép képeket szokott készíteni, Rizsavi Tamás őt is mindig követem, miket fotóz éppen, illetve Mag Veronika neki sokszor osztják meg a fotóit különböző Facebook oldalakon. Leginkább Rizsavi képei láttán szorul össze a szívem, hogy jaj miért nem én csináltam ezt vagy azt.

Mondjuk ő olyan helyekről is fotóz, ahová más nem biztos, hogy feljut.

Igen-igen, mondjuk ez nehéz is, mert én tériszonyos vagyok, szóval a nagyon magas helyekről nem szeretnék fotózni, úgyhogy ezt rábízom. (nevet)

Kipróbálnád magad más területeken, mint a portré-vagy rendezvényfotózás?

Engem az emberek annyira nem vonzanak. Sokan ebből élnek, ehhez vesznek mindenféle extra fénytechnikákat.

A természeti képekhez csak a nap szükséges, semmi más. Nem kell lámpa, vaku, állvány meg a többi. Viszek egy-két lencsét vagy szűrőt magammal és ez nekem teljesen elég. A természetben jobban megtalálom magam, mint az emberek között.

Esetleg még a still life képek illetve az étel-italfotózás, amiket már csináltam és érdekelnek is. Mindenképp maradok ezen a vonalon.

Szeretnél a fotózással komolyan foglalkozni a jövőben?

Több fotós felkérésem volt már, amit élveztem, de addig nem akarok komolyan belefolyni ilyenekbe, amíg nincs egy normális gépem. Eddig magamtól tanultam, ezért szeretnék majd egy sulit is elvégezni előtte, ezután jöhet minden más. Nekem ez most nagyon fontos.

Még több fotóért kövessétek Szilvit Instagram oldalán

Szólj hozzánk!