élet

Rutin – mert kell a pénz

Rutin – mert kell a pénz

Felkelsz, készülsz, mész.Dolgozol, pörögsz, futsz, soha véget nem ér. Mert kell a pénz. Csak csinálod, és abbahagyod, aztán újrakezded, majd megállítod, és folytatod, közben tekered és csavarod, és nem hagyod, hogy abbamaradjon.Amíg csak élsz, remélsz, és folytatod, nehogy megszakadjon, hogy…
Alien smiley

Alien smiley

Egy éve ilyenkor pont a 4-es 6-oson ültem és a Petőfi híd budai hídfőtől, egészen a Király utcáig gondolkodtam azon, hogy milyen piti indokkal írjak rád Facebookon, ha hazaérek. Ezalatt a nyolc megálló alatt, ami a menetrend szerint pontosan tíz…
A vágyak villamosán

A vágyak villamosán

A szenvedélyek hullámvasútján ülök, háborgó gyomorral, kóválygó fejjel. Nem látom az utat, csak a távoli dombok sejtelmessége vonz, de a kettő között csupa szürke háborgás, csupa bizonytalan lépés.A villamos csendesen siklik, a szunnyadó város beletörődő némasággal öleli körül, a fény…
Az eltemetett szavak sírkövére

Az eltemetett szavak sírkövére

Valószínűleg nem lennék jó kötéltáncos: túl gyakran billenek meg, és bár mindig visszanyerem az egyensúlyom, fojtogat az a tizedmásodpercnyi bizonytalanság. Ez nem a súlytalan lebegés kellemes válfaja. A sajátomként ölelem a ködbe bújó, szégyellős reggelek magányát, ahogy a november megborzong,…
Egy nap Melankóliával

Egy nap Melankóliával

Kitaszít az álom, hasad a biztonságot nyújtó burok, a valóság máris belém mélyeszti fagyos karmait. Hajnali sötétben dagonyázok. Meleg test simul a hátamhoz – rég látott vendég, megismerem rajta a fanyar csodák, rothadó nevetések és az égetett cukor szirupos illatát.…
Őszi chanson

Őszi chanson

„Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.” * Úgy kezeljük a boldogságot, mintha darabra csomagolt vagy instant por formájában bármikor megvásárolható lenne, de senki nem ismeri a pontos lelőhelyét. Éjt nappallá…
Emléknyom

Emléknyom

Megnézte, hogy kizárta-e a fojtott naplementét. A könnyek mélyen barázdálódtak, de megrázta magát, mint a nedves bundájú kiskutya. Agyából kihullott mindaz, amit a szív ketrecébe zárt. Egészen a csontjáig hatolt simogatások, bőrben tárolt, és szomorú hervadása az életnek. Nem maradt…
Élni csak úgy, ahogy lélegzel

Élni csak úgy, ahogy lélegzel

Te Buda, én meg Pest.Egyetlen pillantásoddal felkelted a Napot, és várod, szelíden várod mosolyom esetlen görbületét.Te Buda, én meg Pest. Köztünk pedig a Duna végtelensége. A part esti homályából bontakozunk ki, ragyogva feldereng egy közeli perc. Sűrűsödik a végtelen. Elbujdosnak…

Labirintus

Ha egy kicsit is hasonlítasz hozzám, te is kapaszkodsz, görcsösen. Bármibe – legyen az a szék támlája, egy villanyoszlop, a saját lélegzeted, az emlékeid, a kimondott szavak, vagy a legborzasztóbb rémálmod szombat hajnalban, amikor a nap szempillái még alig karistolják…
Falak mögött

Falak mögött

Falakat emelünk – csalódások illata, az éjjel takarója alatt véresre harapott fohászok, csipetnyi büszkeség és a csontjainkba karistolt félelmek tartják össze ezeket a kopott téglákat. Elbújunk, bevackoljuk magunkat, lábujjhegyen lépünk, és még az ablakot sem tárjuk szélesre, nehogy a bekukkantó…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás