Matthew Baker itthon még nem számít ismert szerzőnek, de az Egyesült Államokban (ami nem egyenlő Amerikával, lásd.: Amerikai útikalauz c. novella) az Egy nehéz nap utópiában, ami eredetileg a Why Visit America címet viseli, már az író második megjelent novellás kötete, és nem egy története vár megfilmesítésre. Baker főként a sci-fi zsánerében alkot, de írásai során a szépirodalmi eszköztárát is igénybe veszi. Első kötetét, amelyet magyar nyelven is kiadnak, az Agave Könyvek gondozta és összesen 13 novellát tartalmaz.
– Én nem vagyok testbe való – mondta Mason.
Baker novellái egytől egyig érdekes és nagyon aktuális témákat boncolgatnak, és azoknak főként a társadalmi vetületét veszik górcső alá. Kifordítja, a végletekig eltúlozza korunk jelenségeit görbe tükröt tartva elénk, így nem is lehet elvitatni, hogy egyedi, merész megközelítésből áll neki minden írásnak, viszont a megvalósítás nem minden esetben nyerte el a tetszésem. Ennek oka legtöbbször az volt, hogy több novellája is számomra elnyújtottnak tetszett, felsorolások, több oldalas bekezdések tömkelegének, és bár a témák, a fő konfliktusok, sőt a szereplők is jól kidolgozottak, szerethetőek voltak, valahogy a történeteknek nem mindig volt meg az íve, vagy a befejezése. Ez természetesen nem mindegyik novellára igaz, mert találtam olyan gyöngyszemeket is, amelyet igazán sokat adtak és emlékezetesek maradtak a számomra.
– A nem azt jelenti, hogy nem – közölte, majd kiment az ajtón.
Három novellát találtam, ami minden további nélkül mestermű a szememben. A címadó novella, Egy nehéz nap Utópiában lett az első kedvencem, amely egy matriarchális társadalmat mutat be egy női főszereplő bőrén keresztül, aki bárhogy próbál megfelelni ebben a világban, heteroszexuális és a világában megvetendő férfiakhoz vonzódik, és van is egy fiú, akit kifejezetten kedvel. Vajon fenntartható egy erőszakmentes világ utópiája? Az Elveszett lelkek is nagyon megfogott. Ebben a történetben egy olyan jövőben járunk, ahol a bolygó annyira túlnépesedett, hogy a reinkarnáció rendszere összeomlott és a csecsemők nagy része lélek nélkül születik. Csak annyian maradnak életben, ahányan meg is halnak egy nap. Főszereplőnk egy terhes nő, aki beköltözik egy olyan elzárt, bentlakásos kórházba, ahol a haldoklók és a várandós asszonyok egy helyen élnek, így remélve azt, hogy a gyermekek lélekkel születnek majd a közelség miatt. Megjelenik a zárt közösségek minden hátulütője már-már annyira erőteljesen, hogy a novella egy brutális horrorrá válik a végére. Nagyon tetszett a végén a csattanó! És a harmadik kedvencem A menet lett. A novella kétharmadáig nem hittem volna, hogy megfog majd egy kuplerájokba járó kamionos története, aki egy luxusprosti után epekedik, de olyan záróakkordja lett a sztorinak, ami nagyon megérintett.
A szanálás mindig furcsa, felszabadító érzéssel töltött el. Ösztönösen is éreztem, hogy jobb, ha a családom nem szerez tudomást róla, és ez együtt járt azzal, amit csak „élvezetes rettenet”-ként lehet leírni: amikor az ember olyan titkos elfoglaltságot végez, ami egyszerre nagyon helyes és helytelen.
Tetszett még Az Átalakulás, amely egy olyan fiúról szólt, akinek szenvedés a fizikai lét és adatként szeretne tovább élni. Az életfogytiglan, amelyben a halálbüntetés helyett kitörlik az emberek retrográd emlékezetét, így eltűnik az egész múltjuk. És kitűnő zárását adta a kötetnek az Akik visszafelé olvasnak, amelynek főszereplője egy depressziós férfi, aki megszállottan hisz a negyedik dimenzióban és abban, hogy az idő nem csak abba az irányba folyik, amerre megtapasztalja.
Egy nehéz nap Utópiában összességében egy igazán értékes és színvonalas kötet, amelyben olyan novellák szerepelnek, amik erőteljes társadalomkritikát fogalmaznak meg. Nagyon amerikai, mégis univerzális, többségében science fiction, mégis nagyon mai. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyedi történeteket, a szatírát és a szépirodalmi igényességgel megírt sci-fi novellákat.
Ha tetszett az ajánló, íme még több a kötetről:
