Horváth Kamilla első könyves szerző. Az íráson kívül szeret gitározni, festeni, falat mászni és túrázni. Jelenleg az ELTE-n tanul gyógypedagógiát. Nagyon szereti ezt a szakor, művészetterápiával szeretne majd foglalkozni, a jelenlegi állás szerint értelmileg akadályozottakkal, illetve a másik szakiránya a pszichopedagógia lesz. Kamillával beszélgettünk Utolsó csepp a pohárban c. regényéről, környezetvédelemről, és mesélt jövőbeli terveiről is.
Mesélj kicsit magadról! Mi ösztönzött arra, hogy alkotni kezdj?
Gyerekkori nagy álmom volt, hogy egyszer írónő legyek. Már általános iskolás korom óta voltak próbálkozásaim az írással, azonban csapongó személyiség lévén ötleteimet hamar abbahagytam a kezdeti lelkesedés elmúltával. Részben a tavalyi karanténidőszaknak, részben pedig korábbiakhoz képest különösen erős fellángolásaimnak köszönhető, hogy életemben először sikerült befejeznem valamit, ami hatalmas örömet okoz.
Mit jelent számodra az írás?
Kettős jelentősége van számomra. Egyrészt amikor jó kedvem van, és nagyon lelkes vagyok az sok esetben az íráson keresztül fejeződik ki, lelkesedésem arra irányul. Másrészt pedig „átsegít” a nehéz időszakokon.
kép: Horváth Kamilla
Fogy a bolygónkon a víz. Te egy igencsak extrém jövőt képzeltél el, amelyben nagyon-nagyon spórolnunk kéne az éltető elemünkkel. A valóságból merítettél ihletet a történethez? Mesélj az alkotási folyamatról!
Pontosan már nem emlékszem, hogy mi is adta az ötletet. Valószínűleg épp valami cikket olvashattam arról, hogy valahol Afrikában milyen szintű vízhiány van, illetve arról vannak emlékeim, hogy ez a téma már régebb óta foglalkoztatott. De azért nem emlékszem már olyan jól, mert nagyon rég kezdtem el a regényt, még négy-öt éve, csak aztán abbahagytam az első pár fejezet után. Idén februárban egyik éjjel eszembe jutott, hogy volt ez az írásom, és fellelkesülten folytatni kezdtem.
Melyik karaktert érzed magadhoz a legközelebb a történetedben?
Igazából annyira egyik karakterre sem hasonlítok. A főszereplőt olyan mértékben mondanám hozzám közel állónak, hogy van pár olyan esemény, amit a saját életemből merítettem. De személyiségre nem állunk közel, és sok olyan gondolatot is kimondatok vele, ami szintén nem a saját gondolkodásommal azonos.
A regényedben ha választanod kéne a rendszer melletti vagy elleni oldalon állnál?
Egyértelműen a rendszer elleni. Egyáltalán nem értek egyet azokkal az emberi jogokat sértő módszerekkel, amik a rendszert jellemezték. Van egy olyan rész, ahol az egyik karakter úgy nyilvánul meg, hogy Nyírő az egyetlen esély a környezetvédelemre, de én ezt nem gondoltam így. Nem hiszem, hogy bármiféle kifejezetten környezetvédő intézkedést tett a regény során.
Szerinted mi lenne a megoldás, hogy elkerüljük a globális vízhiányt?
A globális felmelegedés megfékezése, ami elsősorban a kibocsátás csökkentésével és a tiszta energiákra való átállással lehetne megoldható. Azonban ami a regényben is előjön, nagyon azt érzem, hogy ez egy lehetlen dolog, és én magam is nagyon tehetetlennek érzem magam. Igazából sok szál a regényben e tehetetlenség stresszéből született.
kép: Horváth Kamilla
Mennyire fontos számodra a környezetvédelem? Mit teszel azért, hogy csökkentsd az ökológiai lábnyomodat?
Amiben tehetem megpróbálok környezettudatosan dönteni. Ez jelenleg inkább apróságokra terjed ki; igyekszem takarékoskodni az energiaforrásokkal, vízzel, kevesebb húst enni, kevesebb hulladékot termelni. Amit tudok azt szelektíven gyűjtök, otthon komposztálni is szoktunk. Ha nem muszáj akkor nem autóval közlekedem. Az utóbbi években már kerülöm a felesleges túlfogyasztást, csak akkor vásárlok új dolgot, ha valóban szükségem van rá, és olyankor is inkább a second-hand ruhaboltokat részesítem előnyben. Ha élelmiszert vásárolok, akkor pedig inkább magyar terméket.
Van olyan magyar vagy külföldi író, akinek a munkássága inspirál téged?
Igen, mindkettő. Külföldi írók közül Margaret Atwoodot mondanám. Nagyon fontos, elgondolkodtató témákról ír, sok esetben disztópia formájában. A világokat mindig nagyon jól felépíti a regényeiben, nagyon szeretek tőle olvasni. Magyar írók közül pedig Polcz Alainet kedvelem. Neki is nagyon tetszik az írási stílusa, de elsősorban nem is amiatt, hanem az élete miatt tartom inspirálónak.
Zárásként mesélj kérlek kicsit a jövőbeli terveidről! Milyen témáról írsz legközelebb?
Októberben elkezdtem egy könyvet, azonban az még nem igazán dolgoztam ki, csak az alapötletet, és egy-egy karaktert. Egy groteszk regényt szerettem volna írni, aminek a témája az emberek közötti személytelenség, illetve az empátia hiánya. Írtam is pár fejezetet, azonban már abbahagytam, lehet hogy egyszer majd folytatom, de az is lehet, hogy majd jön egy fellángolás valami más téma iránt. Úgy tervezem, hogy jövő nyáron megcsinálom az El Caminot. Remélem meg is valósul.
Köszönöm Kamillának a válaszokat!
Kiemelt kép: pixabay
