Üdvözlünk egy „szép” új világban!
Éltető elemünkből kevés maradt, amit nagyon be kell osztani. Tépj sorszámot a heti adagodért! Horváth Kamilla első regényében egy már napjainkban is aktuális témával foglalkozik. Milyen lenne az élet víz nélkül?
Fülszöveg: 2091-re elfogy a víz bolygónk nagy részéről. A Kárpát-medencei Köztársaság a kevés olyan területek egyike, ahol még maradt belőle egy kevés.
Visszaemlékezések alapján kiderül, hogy 2086-ban terrortámadások egész sorát hajtotta végre egy szélsőséges nézeteket valló környezetvédelmi csoport azzal a céllal, hogy az emberiséget eltöröljék a Föld színéről. Az öngyilkos merénylők meggyőződése szerint a bolygót az emberek csak kihasználták, leamortizálták, amiért bűnhődniük kell.
A terrortámadások okozta káoszt kihasználva új elnök került hatalomra, aki minden korábbinál kegyetlenebb diktatúrát vezetett be. A rendbontások megfékezésére hivatkozva az állampolgárok széles körű megfigyelését vezette be. Létrehozta a Védelmi Ügyosztály nevű szervezetet, melynek őrei rendszeresen visszaéltek hatalmukkal. Valamint olyan – súlyos mellékhatásokkal járó – gyógyszerkísérleteket engedélyezett, melyek célja az emberek vízigényének csökkentése. A szinte élhetetlen diktatúra megdöbbentő mindennapjaiba egy tizennyolc éves lány, Kriszta történetén keresztül nyerhetünk bepillantást.
kép: líra
Véleményem: Idén valahogy megtalálnak engem az ilyen posztapokaliptikus, globális témákat érintő történetek. Jól van ez így, mert nagyon kíváncsi vagyok különböző jövőképekre. Szilágyi Heléna Diabolikája után Horváth Kamilla első regénye is nagyon fontos, egész bolygónkat érintő témával foglalkozik. Elképzelt egy olyan szélsőségesen negatív jövőt, amelyben a víz értéke az aranyéval vetekszik, és szó szerint megkapja mindenki a heti adagját, amit be kell osztani. Megteremtett egy szinte élhetetlen rendszert, amelynek vezetője szigorú rendeletekkel szabályozza az emberek életét. Aki nem tartja be az előírtakat bizony kegyetlen bánásmódban részesül. Hogy a vízmegvonás vagy a munkatáborba száműzés a rosszabb, azt mindenki döntse el maga, és örüljünk, amíg csak fikció ez a történet. Bár szerintem a szerző a valóságból merített ihletet, hiszen néhány évvel ezelőtt már gyakran foglalkoztak azzal, hogy elfogyhat a víz Fokvárosban.
A történet egyik erőssége, hogy nagyon valósághűen mutatja be a szomjúságot. Emellett pedig, hogy egy fiatal lány Kriszta szemszögén keresztül nyerünk betekintést a múltba, és az éppen zajló történésekbe. Ez utóbbi hűen tükrözi a valóságunkat, ahol bizony sokszor a tinédzsereket jobban érdekli lesz – e jövőjük, és igyekeznek felhívni a figyelmet arra, most kell csökkentenünk az ökológiai lábnyomunkat. Nagyon elszomorító, hogy főhősünknek nem lehet igazán felhőtlen élete, a legtöbb karakter közömbössége, gondolkodása, amely szerint nem is olyan rossz a létezés ilyen formában, pedig egyenesen felháborító. A nemtörődömség is párhuzamban van a valóságunkkal, mert hiába a transzparensek, és tüntetések sokan még mindig nem hajlandóak elhinni az utolsó pillanatban vagyunk.
„Ja, hogy elájult. Ez van. Ha meghal, legalább több víz jut mindenkinek. Így is rohadt sokan vagyunk, nem kell még egy korccsal gyarapítani a világot.”
kép: pixabay
Nagyon szimpatikus volt számomra Kriszta nem adom fel, az utolsó leheletemig küzdök hozzáállása. Mellette nagyon megkedveltem Ernát is, aki a bajba jutott emberekről nem mondott le, amikor mindenki más igen. Továbbá valamennyi változásért tevő szereplő a szívemhez nőtt. Vajon elég- e egy vagy egy maréknyi ember romba dönteni egy nem működő rendszert? Rávilágítani arra, van más út? Horváth Kamilla megmutatja, lehetne élni az éltető elemünk nélkül tablettákat szopogatva, de nem érdemes. Annyi bizonyos, ez a történet egy óriási figyelmeztető felkiáltójel az emberiségnek: most tanuljunk a hibáinkból, ne pazaroljunk, legyünk hálásak, hogy még nem kell sorba állnunk a heti víz adagunkért. Továbbá azt se felejtsük el, képzelhetjük, hogy mi vagyunk a világ urai, de a természet mindig erősebb lesz nálunk.
„Annyira érdekes, hogy az élővilág a lehető legszélsőségesebb körülményekhez is képes alkalmazkodni. Történik valami, ami megzavarja, és olyan irányba változik, hogy a veszélyeztető tényezőt kiküszöbölje. Mintha semmi nem győzhetné le, mindent elvisel.”
Ajánlom a könyvet a társadalmunkat érintő problémák iránt érdeklődő Olvasóinknak. Horváth Kamilla első regénye erős bemutatkozás, amely fontos témát dolgoz fel. Bízom benne, hogy aki felüti, még környezettudatosabban éli majd az életét, mint eddig.
Jó olvasást kívánok!
Köszönöm Horváth Kamillának a recenziós példányt.
Kiemelt kép: pixabay
A könyvet megvásárolhatod a Líra és a Libri webshopjában.
Minket pedig itt tudsz támogatni egy kávé árával. Köszönjük! 🙂
