Vajon milyen lenne, ha a társadalmunk a víz alatt lenne kénytelen élni a jövőben? Erre a kérdésre keresi a választ az írónő első magyarul is megjelent könyvében.
Fülszöveg:
A huszonegyedik század utolsó napjaiban tengeri élőlények úszkálnak London romjai körül. A hullámok alatt rekedt emberiség félelem és remény között hányódik: fél, hogy mi leselkedhet rá a mélységben, és reménykedik, hogy egy szép napon majd ismét megtalálja az utat a felszínre. Amikor Leyla McQueent, a tizenhat éves minitengeralattjáróversenyzőt kiválasztják, hogy részt vegyen a nagy presztízzsel bíró, évenként megrendezett Londoni Maratonon, a lány lehetőséget lát arra, hogy megmentse az apját, akit hamis vádak alapján tartóztattak le. A miniszterelnök azt ígéri a mindenkori győzteseknek, hogy teljesíti a szívük vágyát. A verseny azonban váratlan fordulatot vesz, és Leyla egy hihetetlenül veszélyes utazásra indul. Most tehát dacolnia kell a feneketlen mélységgel, és szembe kell szállnia a korrupt kormányzattal, ami bármire képes, hogy megőrizze a titkait. Ráadásul tartózkodó, forrófejű társával is meg kell küzdenie, akit eleve nem is akart magával vinni. Ha Leylának nem sikerül rájönnie a világa mélyén rejtőző titkok nyitjára, vagy legyőzik a saját félelmei, akkor a fogságot kockáztatja, vagy még rosszabb is történhet vele. És az apja örökre elvész számára.
saját kép
Bevallom már, amikor megláttam az eredeti borítóját, akkor nagyon vonzott ez a könyv, és nagyon vártam, hogy megjelenjen magyarul is. Hiszen, ami Londonban játszódik az csak jó lehet gondoltam én, aki a város nagy rajongója vagyok. Aztán a lelkesedésem egyre alább hagyott, mert nem igazán azt kaptam, amit vártam.
Amiért érdemes elolvasni a könyvet: Az írónő valami elképesztően káprázatos özönvíz utáni új világot teremtett. Bár nyilván én magam is, a szereplőkhöz hasonlóan nehezen bírnám ki, ha többé nem igazán látnám a napfényt, de azért kicsit kárpótolna a felszín alatti élővilág, és környezet. A szereplők közül a központban főhősünk Leyla, és útitársa Ari áll. A lány bár rengeteg félelme van, mégis nagyon erős, és mindent megtesz azért, hogy édesapját újra viszont lássa. A fiú elsőre tartózkodó, távolságtartó, de lassan előbújik, és felfedi titkát. Párosunk bármennyire is próbál messze lenni egymástól az összezártság csak fokozza köztük a kíváncsiságot egymás iránt, ettől egyre érdekesebb a végtelennek tűnő utazás. Bár nem a központi eleme a történetnek, de nagyon érdekes volt, az ember továbbgondolása, olyan képességgel való felruházása, ami a víz alatti túléléshez szükséges. Ami a legjobban tetszett a könyvben a pozitív üzenete, hogy bármi is történik az emberiséggel, soha nem szabad feladnunk a reményt.
kép: thetempest
Ami nem tetszett a könyvben: Nos, a nagy Londoni Maraton, amin Leyla részt vesz sajnos csak néhány oldal. Pedig még annyira olvastam volna tovább. Bár főhősnőnk egy céltudatos, és erős személyiség, emellett túl sokat siránkozik. Igen, nagyon együttéreztem, már-már megkönnyeztem a visszaemlékezéseit, amikor még boldog családként élt a szüleivel. De miért kellett még ötvenszer visszautalni erre? Az arányokat nem igazán jól mérte az írónő, és egy akciódús történet helyett egy sokszor túl lassan csordogáló cselekményt kaptam. Egy szuper ötlet kevésbé jó kivitelezését.
Összességében számomra egyszer olvasós volt London Shah regénye, pedig esküszöm nagyon próbáltam kedvelni.
Ajánlom a Fény a világ mélyén c. regényt sci-fi rajongóknak, a transzhumanizmus témakörét kedvelőknek, és mindenkinek, akit érdekel milyen is lenne a jövő az emberiség számára, ha víz alatt élnénk.
Jó olvasást!
Köszönöm a Maxim Kiadónak a recenziós példányt!
Kiemelt kép: Punk-Ass Book Jockey
