James Patterson és J. D. Barker egyik közösen írt regényéről hoztam mára könyvajánlót, amely tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. Már régóta szemeztem Barker munkásságával, de a szimpla krimik ritkán tudnak lebilincselni, viszont ha keveredik a fantasy vagy a sci-fi zsánerével, az nálam mindig telitalálat. Így amikor láttam, hogy a szerzőpáros legújabb regénye a disztópia és a sci-fi címkét is megkapta, rögtön le kellett csapnom rá.
Ez a bolygó nem a miénk, mi csak a legfrissebb, átmeneti lakói vagyunk.
A több szerzős köteteknek, főleg a regényeknek, mindig van előnye és hátránya is. Több stílus és több nézőpont keveredik ilyenkor, és egyéni ízlés kérdések, kinek tetszik egyik vagy másik, és kinek nem. Több karaktert mozgattak a szerzők és nagyjából fifty-fifty arányban osztották fel őket maguk között, ilyen szempontból talán még szerencsés is, ha több szerző írja a regényt, mert könnyebb a különböző szereplők stílusát, személyiségét elkapni, megkülönböztetni. Az eseményeket az önfenntartó faluból származó, serdülő Tenant; a pszichológusi és orvosi végzettségek is szerzett szakértő, Martha Chan; a hadsereget képviselő Fraser főhadnagy,az angol származású Sanford Harbin klimatológus, és maga az amerikai elnök szemszögéből kísérhetjük végig. Így elsőre nehezen összeegyeztethetőnek és nagyon sokszínűnek tűnhet ez a gárda, de nem is akármiért, hiszen egy országos méretű katasztrófát igyekeznek megállítani.
Az anyja egyszer azt mondta neki, hogy ha az ember nagyon figyel, akkor látja az ég felé szálló lelket abban a pillanatban, amikor a szem már nem az életbe, hanem a halálba néz, és Tenant úgy hitte, hogy látta.
Amerika egy elzárt, kieső települése szinte nyomtanul eltűnik a térképről, csak kilapult tetemek és romok maradnak belőle.
Tenant a kishúgával éppen vadászik, amikor egy éles hang felharsan, fájdalmas kínokat okozva ezzel nekik. A szüleik egy rejtekhelyre viszik őket, ahol elájulnak, és mire magukhoz térnek, már senki sincs a faluban. Eközben Marthát és egy pár tudós társát egy katonai táborba szállítják, hogy kiderítsék, mi történt és megpróbálják megakadályozni azt, hogy megismétlődjön. A sötétben tapogatóznak, mert csak részleteket tudhatnak, és mire megkapnák a teljes körű tájékoztatást, az illetékes eltűnik, így maguknak kell kézbe venniük az ügyet.
A fejezetek rövidek, így a vastagsága ellenére is gyorsan elolvasható a könyv. Minden oldalon újabb és újabb részletek derülnek ki, újabb információmorzsákat kapunk, és ezáltal folyamatosan változik, éppen mire gyanakodnak a szakértők. Mi is sokáig csak találgathatunk, és csupán a regény végére kristályosodik ki a teljes kép. Tetszett a csattanó, teljesen másra számítottam a történet legelején, tehát információadagolásból csillagos ötös. A karakterek ábrázolásánál éreztem némi hiányt, de egy akció regénynél nem ez a fő elvárás.
Az élet, a halál, a betegség, a fertőzés, a környezetszennyezés, a fuldoklás és a szenvedés fájdalma egyetlen kórussá olvadt össze. Ha hullám lett volna, akkor ezer méter magasra csap.
A zaj egy összetett regény, amely ötvözi a sci-fi, az akció és a thriller regények eszköztárát. Végig fenntartja az olvasó figyelmét, pörgős és akciódús, az ember csak úgy kapkodja a fejét, miközben olvassa a sorokat. Ajánlom azoknak, akik szeretik a rejtélyeket, tudományos-fantasztikus műveket és a military fiction-t, számukra biztos kikapcsolódás.
Ha tetszett az ajánló, a könyvről többet:
