Tavaly jelent meg V. E. Schwab legújabb regénye az Agave Könyvek gondozásában: a Gallant. A szerző a Mágia árnyalatai sorozat, a Verity szörnyei, vagy az Addie LaRue láthatatlan élete kapcsán lehet ismerős az olvasóközönségnek. A könyv borítója rögtön elvarázsolt, tudtam, hogy ezt a fantasy történetet nekem egyszer el kell majd olvasnom!
Vannak, akiket taszít a sötétség. Másokat vonz. Vonzza őket az állandó sistergés. A varázslat duruzsolása vagy a holtak jelenléte. Képesek látni ezeket az erőket, amik úgy szennyezik a világot, mint a tinta a vizet.
A regény főszereplője, Olivia egy árvaházban nevelkedik, és folyamatos piszkálódások céltáblája, mert némasága miatt hátrányban van a többi lánnyal szemben. Persze nem kell őt félteni, megvédi magát, de attól még se barátja, se családja, se egy olyan hely nincs az életében, amelyet otthonnak nevezhetne. Van a lánynak egy különleges képessége: látja a holtakat, ghoulokat, az itt ragadt szellemszerű torzókat. Édesanyjától csak egy naplót örökölt, amelyben töredezett mondatok, sötét rajzok sorakoznak, amiből semmi sem derül ki arra vonatkozólag, Oliviának élnek-e még rokonai a nagyvilágban, honnan lehet a képessége, vagy hogy az édesanyja miért hagyta el őt.
Aztán egy nap levelet kap a nagybátyjától, aki hazavárja…
Tegnap este átmentem a fal túloldalára.
És találkoztam a halállal.
A történet lassú mederben halad, inkább a hangulata szippanthatja be az olvasót, mintsem a cselekmény. Nem az a fajta olvasmány, aminél lerágod az összes körmödet, viszont nagyon igényesen és szépen megfogalmazott, gyönyörű metaforákkal tarkított. Középpontjába a valahová tartozás, a származás és a család témája került, ha az érzelmi síkot nézzük, ha a világteremtést és a fantáziavilágot, akkor a halál, a halál utáni élet és az alvilág egy újabb fajta elgondolását kapjuk. Bár horror és thriller címkék is a könyvre kerültek, talán az én ingerküszöböm túl magas, de inkább csak egy kicsit darkabb fantasy ez szerintem, amelybe a halál és a szellemek megjelenítése csempész egy kis hátborzongást. Az pedig csak hozzátesz az élményhez, hogy több illusztráció is belekerült a kötetbe, amelyek a naplóból kiragadott jeleneteket ábrázolnak.
Kezdi megtanulni, hogy a valóság ingoványos, és nem egy jól kivehető fekete vonal, hanem egy elmosódó szélekkel rendelkező forma, benne sok szürkeséggel.
Aki szerette az írónő Addie LaRue láthatatlan élete c. regényét, ezt is imádni fogja. És fele olyan hosszú, ami jó hír azok számára, akik az előbbi regényt hosszúnak, vagy túlírtnak gondolták. Azoknak ajánlom, akik szeretnek tartalmas és gyönyörű szövegeket olvasni, akik szeretik a gótikus irodalmat, a portal fantasy, vagy a lélektani történeteket. Ha inkább a cselekmény, az akció érdekel, akkor valószínűleg csak a történet végét fogod igazán élvezni.
Mindennek van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk. És ahogy az az árnyékoknál lenni szokott, kell lennie egy helynek, ahol az árnyék érintkezik a forrásával
Ha tetszett az ajánló, a könyvet itt szerezheted be:
