”Fritsi Péter méltán mondható, hogy Stephen King nyomdokait követve magyar nyelven nyújt át az olvasóknak egy olyan kötetet, amely mesterien tartalmaz minden olyan horror elemet, amely tökéletessé teszi az élményt mindenki számára.” Bakos József szavaival lehetne talán a legjobban felvezetni Fritsi Péter írót, és a vele készült interjút.
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Igazából nincs túl nagy misztikum mögötte. Mondanám, hogy már egészen kicsi korom óta szeretek olvasni, de igazság szerint valamikor 10 éves korom után kaptam rá igazán az ízére. Később úgy gondoltam, hogy mivel sokat olvasok, menni fog a történetírás is. Nyilvánvalóan tévedtem, mert ez nem így működik. De remélhetőleg azóta sokat fejlődtem.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Egy ideig angolszász álnév alatt publikáltam a novelláimat és így jelent meg az első regényem is. Később, mikor a saját nevemet kezdtem el használni, valahogy a történeteim is mások lettek. Sokkal nagyobb szerepet kaptak benne a népi folklórok és legendák, és rájöttem, hogy kifejezetten szeretek hozzányúlni népmesékhez és klasszikusokhoz, újragondolni azokat, akár egy sötétebb tónust is adva nekik. Számomra az írás egyenlő a kiteljesedéssel, akkor érzem igazán jól magam, ha valamit alkothatok.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Nagyon remélem, hogy olyan történeteket tudok nekik adni, melyeket élveznek olvasni és szórakoztatnak egyben.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Nagyon hosszú lenne mindenkit felsorolni, akire felnézek, mert sokan vannak azok, akiket példaképnek tekintek, és mindegyiküktől valami mást tanultam az évek során. Stephen King volt az első ilyen, és néhány regénye miatt a mai napig egy zseninek tartom (igazából akkora hatással volt rám, hogy A ragyogásból írtam később a szakdolgozatomat). Neil Gaiman nagyon erősen befolyásolta azt, hogy milyen novellákat írtam, Lawrence Block-tól párbeszéd-technikát, míg Dennis Lehane-től dramaturgiát tanultam. Halmai Tamás volt 15 évesen az irodalom tanárom, és ő javasolta, hova küldjem el az írásaimat, így azt hiszem, őt sem lehet innen kihagyni.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Az első novellám (Karma) megjelenésére 16 évesen a Prae irodalmi folyóiratban. Amikor felkértek az Opus irodalmi folyóiratnál, hogy írjak egy feldolgozást Az ember tragédiájának egyik színéhez (18). Illetve most A székkészítő megjelenésére, hiszen 105 regény közül választották ki a Holnap Magazin pályázatán.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Könnyű lenne azt mondani, hogy az írás, de azt hiszem, erre a jobb válasz a könyvek. Könyvfeldolgozóként a napom nagy részét könyvekkel töltöm, a szabadidőmben olvasom őket, a pannonhirnok.com-on írok róluk, és az is előfordul, hogy éppen írok egyet. Ha jól emlékszem Kleinheicz Csilla fogalmazott meg egy interjúba egy egészen hasonló gondolatot, csak nyilván ő sokkal ügyesebben.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Ha a szeretteimmel és barátaimmal lehetek, ha hosszú időn keresztül süthetek valami finom húst, illetve a fekete, szőrös kutyám, rőt szakállal.
Mik a további céljaid ezen a téren?
Hogy minél több emberhez eljuthassanak az írásaim.
Ne felejtsd el megadni az összes olyan elérhetőséged, ahol a munkáidat láthatjuk!
A regényem a Holnap Magazin webshopjában ingyenes, bárki számára letölthető, illetve a Pannonhírnök Kultúra rovatába írok szinte napi rendszerességgel cikkeket.
