“Az ember haljon meg úgy, ahogy élt: gyorsan.”- ajánló a Közellenségekhez

“Az ember haljon meg úgy, ahogy élt: gyorsan.”- ajánló a Közellenségekhez

Ma egy igazán izgalmas történetről hoztam ajánlót, aminek filmes adaptációja is készült 2009-ben és nagy sikernek örvendett.

Összefoglaló:

A legnagyobb bűnözési hullám és az FBI születése, 1933-1934 A Közellenségek az 1930-as évek Amerikájába kalauzol minket, a gengszterek, a sorozatos bank- és emberrablások korába. A filmekből ismerős alakok, Bonnie és Clyde, John Dillinger, a Barker fivérek és a többiek ekkoriban tettek szert országos hírnévre. A rendőrgyilkosságok, a Kansas City-i vérfürdő, a börtönlázadások és a sikeres szökések szükségessé tették, hogy az Egyesült Államok nyomozói szövetségi szinten, államról államra követhessék a bűnözőket. A már létező FBI ekkor alakult azzá a hatalmas szervezetté, amit ma ismerünk. A szerző nagyapja maga is részt vett Bonnie és Clyde üldözésében, így amikor az FBI-iratok kutathatóvá váltak, Bryan Burrough újságíró valóra válthatta gyerekkori álmát, hogy megtudja, mi is történt azokban az években. Sok hollywoodi film és számos könyv után a vérbeli krimiként is olvasható Közellenségek az igazságot tárja elénk.

Szinte biztos vagyok benne, hogy hallottad már valaha Boney M. – Ma Baker című slágerét. De ha nem is hallottad, akkor kapcsoltad be a TV-t valaha és hallottad már az a két nevet, hogy Bonnie és Clyde, még ha nem is tudod pontosan, hogy kik is voltak ők. De csak a teljesség igénye nélkül híres nevek még John Dillinger, Laster Gillis (híresebb nevén: Baby Face Nelson), vagy akár Charles Arthur, azaz „Pretty Boy” Floyd.

Érthető, ha ismerősen csengenek ezek a nevek, hisz mindannyian koruk leghíresebb bankrablói és emberrablói voltak, akiket a mai napik emlegetnek.

1930-as évek Amerika. A világ még fekete-fehér, az utcán szivar, revolver és thompson-géppisztoly „mindenkinél”. A bűnözés a fénykorát éli. Kamerák semerre és rendőrség sincs a helyzet magaslatán. Ebbe a korba repít el minket a Bryan Burrough a Közellenségek című könyvével.

A közellenségek az 1933 és 1934 közötti időszakot öleli fel, ami „csupán” egy év. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy év nem olyan hossz idő, de szinte biztos vagyok benne, hogy az író ezen a 600(!) oldalon kívül tudott volna még mit írni, azokról a bűnözőkről, akiket fent említettem, és arról a szervezetről, amiből kialakult később az FBI.

Az alkotó a könyvben összefoglalta azokat a szervezeteket, bandákat és embereket, akik az 1930-as évek bűnözéséért felelősek voltak. Emellett szóba kerülnek azok is, akik a másik oldalt képviselik és azért próbálnak tenni, hogy Amerika utcái minél biztonságosabb legyenek. De valóban ennyire egyszerű a történet? Hogy vannak a jók és a rosszak? Természetesen nem.

Bryan Burrough hihetetlen kutatómunkával járt utána számtalan rablásnak és számol be róluk úgy, hogy az izgalmas és érthető legyen. Az író próbál rámutatni a könyvben a rablók hátterére és motivációjára is, hogy az írásban még jobb rálátást kapjunk arról, hogy ki mit miért is tett. Legyen szó itt egy egyszerű benzinkút kirablásától egy kocsi elkötéséig, de akár arról, hogy hogyan raboltak ki bankokat vagy hogyan raboltak el embereket a váltságdíj fejében.

Az író a könyvben nagyjából kronológikusan halad. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy egy-egy nagyobb eseményt feldolgoz egy személynél, majd a következő fejezet elején kicsit visszaugrik az író az időben, hogy ebben az időszakban más karakterrel történő dolgokat is fel tudja építeni az elejétől. Ezzel a felépítéssel szerintem még izgalmasabb az egész, mert könnyebb átlátni az eseményeket és jobban összefonódnak a szálak akkor, amikor több szereplővel egyszerre történi valami.

A közellenségeket egy remekül megszerkesztett könyv. Szerencsére elmondhatom magamról, hogy sok könyvet olvastam, de talán ez az egyik legjobb abból a szempontból, hogy az író milyen zseniálisan vegyíti az eredeti történelmi részeket, amitől valóban hiteles lesz az olvasmány. Ezenkívül fűz bele olyan részleteket, ami szóbeszéd ugyan és nincs róla konkrét bizonyíték, de teljesen beleillik a történetbe és máshogy mi se tudnánk elképzelni az eseményeket.

A könyvet csak ajánlani tudom. Nem egy tipikus krimi és nem is egy tipikus dokumentum könyv. Valahol a kettő között kell elképzelni egy olyan alkotásnak, ami egyszerre meséli el a múlt történeteit hitelesen és tesz elénk izgalmas bűntényeket motivációval és előzménnyel bemutatva, amiket a szereplők elkövetnek és az FBI később megold.

A könyvből film is készült 2009-ben Johnny Deep főszereplésével, amit sajnos még nem láttam, de mindenképp pótolni fogok a közeljövőben.

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget!

Kiemelt kép: internet

Szerző:

"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni." Szeretem a mosolyt. Ha valaki miattam mosolyog, ha én valaki miatt mosolygok. Szeretem a napsütést, a tavaszt, ahogy körülölel és boldogsággal tölt fel. Szeretem a pillantást, a nevetést, az ölelést, a boldogságot, amit kapok a körülöttem lévőktől. Szeretem a teát, a kávét, a kekszet, amik egy jó beszélgetés mellett elfogynak. Szeretem az ízeket, az illatokat, az ételeket, a süteményeket, amik képesek felvillanyozni. Szeretem a pillanatokat, amik együtt egy életet alkotnak.