Laurell K. Hamilton regényeivel már egyetem alatt is ismerkedtem, az Anita Blake sorozat első öt része mai napig kedvencem, de sajnos olyan irányt vett a történet, ami annyira már nem tudott felcsigázni, vagy lekötni, azért félreraktam az urban fantasy királynő könyveit. Aztán szembe jött velem ez a vadiúj könyv, amely a Zaniel Havelock trilógia nyitókötete, és úgy döntöttem, eltelt már számtalan év, ideje új esélyt adnom az írónőnek! Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek!
Mert nem mindig a méret a lényeg… legalábbis az angyalok jelenlétében semmiképpen.
Zaniel, avagy Haver nyomozó sztorija elevenedik meg előttünk, akit rögtön egy gyilkosság helyszínén ismerhetünk meg. Az írónő kevésbé tud elszakadni a paranormális bűntényektől, de sebaj, mert ezúttal nem holmi likantróp vagy nekromanta keveredik gyanúba, hanem egy angyal. Ez rögtön megtetszett, előre vetíti, hogy ebben a sorozatban az erkölcs és önmegtartóztatás példaképei is bűnbe eshetnek, elbukhatnak. Tehát a megkínzott holtest mellett egy angyaltollat találnak. Zaniel pedig (írhatnám azt is, hogy Haver, de nekem ez a becenév nem passzol a főhőshöz, idétlen, komolytalan, az angol verzió valahogy jobban átadja a lényeget) szakértő ezen a terepen, mert gyerekkorában angyalszónoknak tanult, így van némi elképzelése az égi teremtményekről, páran meg is testesülnek előtte, így nem is kaphatta volna meg jobb személy az ügyet. Zaniel a tipikus “jó zsaru”, aki bár olykor a bevetései során más álarcokat is magára húz, az életében képtelen másmilyen lenni. A neveltetése miatt rendkívül naiv és szeretettel teli, ami tökéletesen ellenpontozza hatalmas termetét.
Ha az ember túlságosan sokáig hallgatja az angyalok énekét, más hangot már nem szívesen enged a fülébe.
Ígéretes kezdés, szimpatikus főhős. Ismét egy modern, városi helyszín, nem más mint Los Angeles (csak stílusosan), kapunk egy izgalmas nyomozós szálat, felsejlik előttünk az angyalok és démonok háborúja, lassanként elénk tárul ennek a világnak a mágiarendszere. Aztán történik egy baleset, és a sztori a kórházban folytatódik tovább, ahol leül a cselekmény, és a “inkább mutasd, mint mondd!” elvet sutba vágva, hosszas párbeszédeket olvashatunk főszereplőnk válságba jutott szerelmi életéről, tökéletes hasizmáról, a rendőrösön dolgozó kollégákról, és azok házasságáról, a különböző teremtményekről, vallásokról és mágiákról, olykor szárazan, szájbarágósan, kibeszélve az olvasónak, miközben a gyilkosság gyanúsítottja a könyv felében elő sem kerül.
Ez nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna a könyv olvasását, hiszen a világ teljesen lenyűgözött, de én személy szerint a könyv felét töröltem volna. Kedvenc jeleneteim, amikor Zaniel régi barátai és tanulótársai megjelentek a színen, azok akik a “szekta” vonzásában maradtak, és az is, aki száműzött lett, mert az angyali tanok teljesen kiforgatták önmagából, hajléktanná és őrültté tették. Tulajdonképpen egy előzménytörténetet olvastam volna szívesen róluk, az angyalakadémiai évekről, arról, hogyan jutottak oda, ahol most vannak. Úgy éreztem, hogy a legizgalmasabb évekből csak pár elejtett megjegyzést kapunk, holott ennek a világnak az esszenciáját ott ismerhetnénk meg igazán.
… az ember soha nem szabadulhat igazán a múlt traumáitól: helyrejövünk idővel, de a forradás a lelkünkön mindig emlékeztet bennünket arra, mi történt.
Összességében az Angyalok rettentő bukását ajánlom azoknak, akik szeretik az urban fantasy regényeket, a paranormális krimiket, de legfőképp azoknak, akik a szerző többi regényéért is odavannak. Azoknak, akik csak most ismerkednek az író munkásságával, inkább az Anita Blake sorozatot ajánlanám, mert az pörgősebb, kevésbé túlírt, könnyebben berántja az olvasót abba a zseniális világba és atmoszférába, amiért több millióan rajonganak.
Ha tetszett az ajánló, a könyvről többet:
