Milyen az élet gyerek nélkül? A Stílus és technika írástechnikai oldal csapata tavaly lehetőséget nyújtott hazai kortárs szerzőknek az újonnan indított Érzékeny téma sorozatukban novelláik megjelentetésére. A kötet a gyermektelenség számos aspektusát járja végig, az önként vállalt, az egészségi ügyi állapot, vagy az élethelyzet okozta gyermektelenséget. A kötet júniusban jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában, 16 novellát tartalmaz 13 szerzőtől. Zsánerét tekintve főként realisztikus írások, de pár disztópia és egy történelmi novella is megtalálható közöttük. Bár a borító a mai populáris minimalista irányzatot hozza és szépen kidolgozott, egyeseknek talán elrettenthető. Nem véletlen, ez sokaknak érzékeny téma, ahogy a sorozat címe is jelzi.
A történetek többsége női szemszögből meséli az eseményeket, párkapcsolatban élő, karrierista nőkről, és ez okozza a konfliktus forrását a családdal, vagy a férjjel. Egy-két ilyen történet után kezdett egysíkúvá válni ez a nézőpont, de szerencsére más nézőpontokat is kapunk. A másik gyakori témaválasztás a genetikai vagy egészségügyi problémák miatt meddő párok történetei, amelyek a mélységes fájdalom miatt nagyon nyomasztóak és szomorúak lettek. Ezt az oldalt is be kell mutatni, hiszen sokan járnak ebben a cipőben, de nagy mennyiségben maga alá temeti az embert.
Találtam pár üde színfoltot is, ezekről írnék pár szót sorrendben.
Az első ilyen meglepetés Molnár Sára Mélyrepülés című novellája, amely az antológiában szereplő írások többségével szemben szépen felépített, a karakterek kidolgozottak és hitelesen, valamint elvezet minket egy ügyésznő életébe, gyászába, a gyermek iránti vágyakozásába, miközben láthatjuk az ellenpólust is, egy mélyszegénységben tengődő, állami gondozásban felnőtt több gyermekes édesanya képében.
A. F. Song Anya csak egy van története is hasonlóan érdekesre sikerült, mert a jövőbe vezet minket, amelyben különböző mutatókhoz van kötve, kinek lehet gyermeke és kinek nem. Itt is találkozunk mind a két oldallal, azzal amelyik megengedhetné magának, de képtelen kihordani egy gyermeket, illetve azzal, akitől elveszik, mert a törvény szerint nem alkalmas a gyermeknevelésre. Talán mert a gyermekvédelemben is dolgoztak egy ideig, ez a kettő történet közel került hozzám. Bodori Panna Önző című műve szerintem ennek jó “folytatása” volt egy kis társadalomkritikát gyakorol a hazánkban jelenleg uralkodó helyzetekre is. Egy tárgyalásba enged betekintést. Bár még nem fektették törvénybe, de ez folyik a sajtóból is, hogy a nő kötelessége a szülés.
Végül a két utolsó novella volt még az, amely elnyerte a tetszésem. Alex L. Hooper Egy végzet kezdete című novellája, amely nem csak egy disztópia, hanem egyenesen társadalmi sci-fi. Egy olyan rendszert mutat be, amelyben ki van adva, milyen társadalmi rétegbe tartozó nő hány gyermeket köteles szülni és központi nevelőotthonokba kell adni minden gyermeket. Ez a legakciódúsabb történet az egész kötetben, az érzelmeket is szépen árnyalja. Füzes V. Polda zárónovellája, Amerre nem szállnak gólyák az egyik legrövidebb írás, amit bántam, mert egy igazán érdekes cli-fi kerekedhetett volna belőle a népességszaporodás és a klímaválság központi témája miatt.
Összességében tehát az Érzékeny téma sorozat egy jó kezdeményezés, mert aktuális, mégis nehezen felvállalható témákat boncolgat. A Gyermektelenül történeteinek minősége és élvezhetősége változó, néhol érezni, hogy első szárnypróbálgatások is helyet kaptak az antológiában, más írások pedig igazi gyöngyszemek, de mindenképp dicséretes, hogy a szerzők hangot adtak ezeknek a gondolatoknak is. Ha minden igaz, idén érkezik a folytatás is, amely a gyermekbántalmazás témáját fogja feldolgozni.
Ha tetszett az ajánló, a kötetről az alábbi linkeken tudhatsz meg többet:
