saját

Mi van azokkal, akik itt maradnak?

Sokat rágódtam, hogy megosszam-e a gondolataimat, írásaimat az emberekkel. Az írást nem tudom abbahagyni, szerves részem, minden körülöttemlévő történést így tudok igazán lekezelni. Az összes boldogságot, fájdalmat, örömöt, veszteséget így tudom igazán megfogni és ha szükséges, elengedni vagy tisztán látni.…

Magazin

Utoljára elérhető: 1 perce

Antal Andrea

“Utoljára elérhető: 1 perce. Csak villog a kék vonal. Hagyom, had villogjon. „Szia!” Nem. Nem írom le. Úgysem értenéd. Bele sem kezdek inkább. Úgyis sok lenne neked. Úgysem érdekelne. Villog a kék vonal. Akárhányszor a beszélgetésünket nézem, az utolsó otthagyott…

Magazin

Miután elengedtelek…

Antal Andrea

Azt hiszem, egyszer mindenki életébe eljön az a valaki, aki megtanítja, hogy mit jelent igazán szeretni. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy az illető örökre az életünk része marad; inkább csak azért jön, hogy adjon valamit, amit más soha nem tudna.…

Magazin

sötét van

Katona Kitti

függönyöm mögül lesem hátha itt vagy az ablakom alatt megint, de az árnyak csupán a villámok által festett villanyoszlop képei, ami már amúgy is haszontalan; tegnap volt egy éve már, hogy a lámpa izzója kiégett, aznap köszöntél rám először, a…

Magazin

Köd

Nagy Máté

Valahogy, mikor a kisváros szót meghallom, mindig más jut eszembe. Idill, csöndes utak, fasorok, esetleg egy tömbház, játszóterekkel és parkokkal bekerítve. Helyette itt élek, és rájövök, hogy mindez csak ábrándozás. Éppen csikkekkel, sóval és latyakkal fedett járdán sétálok. Köd van,…