vágyom

Kavalkád

Kavalkád

Mártírhoz méltón szenvedem a sorsom, szárnyatlan verébként zuhanok. Saját orrom alá törtem a borsot, magam tekertem szívhuzalom.   Áldom a sorsot, ha javítja tervemet, ha megoldja mi zavaros. Szidom a dicsértet, ha szenvedem, ha nem értem, s minden kavarog.  …

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás