Török Violával nemrég megjelent verseskötete, a Soha ne nézz vissza okán kerültem kapcsolatba, amely tulajdonképpen egy régvolt szerelmi történetnek állított emlékmű.
A kötet címének ellentmondva Viola éppen a múlt felé fordulva tárja szélesre karjait, és hagyja, hogy az érzések, a valaha átélt varázslatos pillanatok, a kusza érzések elborítsák – hogy megmutathassa nekünk, olvasóknak, hogy pontosan tudja, min megyünk keresztül. Számomra ez a könyv az újabb bizonyíték, hogy egyszer mind lépdelünk hasonló üvegszilánkokon – talán más a színük, vagy ahogy megtörik a fényt, de a bennünk égő fájdalomban nincsenek árnyalatok.
Ott vagy – Viola illusztrációja
Viola verseiben a saját érzelmeink, a bensőnkben szorongó bánat vagy épp öröm nyer visszhangot, mintha egyszerűen szavakká tükrözné mindazt, ami a nap folyamán ér minket, vagy csak átfut a fejünkön. A mindent elsöprő szerelem, a hiány, a minden-lélegzetvételemben-benne-vagy versei ezek, újra felfedve bennünk is az éppen sajgó vagy már régen behegedt sebek apró forradásait. Mindannyian jártunk már itt, ebben a végtelennek tetsző, sűrű és sötét erdőben, ahol sokáig olyan reménytelennek tűnik a kijutás, de aztán a fák ágai lassan ritkulni kezdenek, és amikor a napfény először perdül táncra a hajunkon, a kezünkön, a cipőnk orrán, hirtelen szabaddá válunk.
„Ott vagy a ki nem mondott szóban,
Az elhagyott vagy épp elfelejtett dolgaimban.
Ott vagy a zavart pillantásban,
Vagy a mosolyról sírásra gördülő számban.
Ott vagy az elejtett szemceruzában,
A minden évben visszatérő napsugaras nyárban.”
(Török Viola: Ott vagy…)
Ami igazán különlegessé teszi a kötetet, hogy nem csupán a szavak, a képek is Viola keze munkáját dicsérik: egészen kiskora óta a versek mellett a rajzolás is az élete szerves részét képezi, így tulajdonképpen magától értetődő volt, hogy ha az írásai egyszer egy kötet formájában idegen kezek közé kerülnek, saját rajzai adnak majd keretet számukra. A képeknek hála a szöveg szinte szárnyra kel a lapokon, fel-felsóhajt a keserédes fájdalom.
Az első szerelem kötete ez, a gyermekkori végtelen és ártatlan hit, a vágyak összeomlásának és újraépítésének himnuszai – hiszen tudjuk, a romok alatt új életek sarjadnak, és bár a szívek összetörnek, van gyógyulás.
Török Viola
Hamarosan a Violával készült interjút is elolvashatjátok, amelyben részletesebben mesél nekünk a könyv születéséről, írásról, inspirációról… 🙂
Viola könyvét az alábbi linken vásárolhatjátok meg, a könyv facebook-oldalát pedig itt éritek el.
