A szerző cikkei

Klau

"talán csak azokat keresem, akiket én is félek majd elveszíteni."
mindennél.

mindennél.

Olyan észrevehetetlenül és csendesen költöztél be a szívembe, mint az a kis énekesmadár, ami minden reggel a párkányra száll. De milyen bolond dolog is éjszakákat várni, hogy újra halld a dalát és reggelenként csak miatta húzni fel a redőnyt. S…
reggel.

reggel.

A magány szépen lassan kitáncol a szádon,S egy lány hajába fúrja bele magát.A kezed véres. Majd azt hazudod..Rózsabokor. Az ajtó nyikorog. Az óra kattan. A boldogságod hazaért. Kelsz. Leerőlteted a pocsék instant kávéd. Újságot veszel a kezedbe, a szádba meg…
karikatúra.

karikatúra.

Az érintések a vállamról homokszemként peregnek le. Mint a szememben az idő, Azon a viharos októberi estén. Most pontosan azok vagyunk, akik soha nem szerettünk volna lenni. Tudod, akiken együtt nevettünk. Ott tartunk most, ahonnan elkezdtük. A tücsök a kertben…
maradandó. – interjú Soltész Dáviddal

maradandó. – interjú Soltész Dáviddal

Te érzed már az idő értékét? Kihasználsz minden egyes kis pillanatot, mielőtt kárba veszne?  Múlandóak vagyunk, múlandó a világunk és elszalad mellettünk az élet, ha nem ragadjuk meg és futunk vele kézenfogva.  Pár héttel ezelőtt mutattam be Nektek a Snipe…
mindent újra.

mindent újra.

Állunk. Egymást kergetik a lámpák. Miért van az, hogy a zöldek mindig részegek, és valahogy sosem találják a helyüket? Addig talán kétszer is elmesélem a történetünket egy szomorkás, idős néninek. Bólogat majd, de úgysem érti meg.Mert instabilabb vagyok az internetkapcsolatnál.…
telik. – ajánló Dávid alkotásairól

telik. – ajánló Dávid alkotásairól

Mostanában rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen múlandóak is vagyunk. Hogy milyen múlandó is a világunk, az életünk. Minden egyes kis másodperc, perc és óra csak úgy elrohan mellettünk, ha nem fogjuk és éljük meg őket. A legtöbb ember nem becsüli…
remélem.

remélem.

Koszorú. Gyertyák. Félhomály. Fenyőillat. Sütemény. Édes várakozás. A boldogságunk ott lángol a borosüveg falán megcsillanó gyertyák fényében. Mint apró szentjánosbogarak, most úgy világítunk a sötétben. Látom magam a szemedben. Látom a mosolygós kislányt, akinek soha semmi sem fájt. Látom, ahogy mindent feldíszítettem és a konyhában, anyu mellett…
lélegzet.

lélegzet.

Most minden csak fahéjillatú csend. A gőzölgő tea illata tölti be a szobát. Minden leállt. Az óra sem kattog. Már nem hallom a lépted. Odakint a falevelek riadtan menekülnek a fától. A helytől, ahol felnőttek. Az illatosító meg 15 percenként…
maradandó nyomok.

maradandó nyomok.

Az őrület és a boldogság határán táncolok. Pajkos kisgyerek módjára fut át rajtam a hűvös szellő. Simogat. Bejárja minden egyes porcikám. Elidőzik néha, míg a hideg kiráz. Csodálja. Mintha csak minden egyes részem birtokolni vágyná. Nyakamon a megfejthetetlen csillagképek mind…
káprázat – ajánló Dénes alkotásairól

káprázat – ajánló Dénes alkotásairól

Mikor rátaláltam ezekre az alkotásokra, úgy éreztem mintha Csodaországban járnék. Beszippantott a színek-, formák-, hangulatok kavalkádja. Egyszerűen tökéletes, minden a helyén van, pont ott, ahol lennie kell. A sok kis apró rész dalolva karol egymásba és áll össze csodás egésszé,…
hányféle terhet cipelünk?

hányféle terhet cipelünk?

Szakad az eső. A hideg ráz, csípi a bőröm.A boldogságunk a csatornákban folyik el. Most minden csak habos víz az aszfalton. Meg nem valósított álmok lenyomata sárgállik az öreg házak falain. Üres utcák, üres szavak. Mindenki becsukja az ablakot, amint…