Az időn kívül
Botond Teklesz
A retinális implantja rá volt kötve a Kalasnyikovra. Itt, az Alfa Kappán nem lehetett eléggé vigyázni. Egy lila hüllő közeledett felé a bozótból. A bolygó sztratoszférájában keringő űrhajó szenzora azonnal jelezte a veszélyt.
Hayward hátra nézett, a fegyver meg felzúgott. Egynek vége, gondolta a srác, de itt úgy tűnt, minden technika csődöt mond. Köpött egyet, és tovább indult a bázis felé. Ezek a hüllők a Kentaur csillagkép elég sok bolygóján ott voltak, de szellemi fejlettségük alacsony volt. Ösztönből vadásztak és öltek, kisebb állatokat, de ha a száraz évszak beköszöntött, és azok tömegével vándoroltak a lápvilágba, akkor megelégedtek növényekkel is. Egyetlen ellenségük volt, az Árnyak, mely létforma fejtörést okozott a földi bázisnak is, hisz a fejlett csillagközi radarok és letapogatók is alig érzékelték őket.
A Kentaur csillagkép szolgált más furcsaságokkal is, itt a téridő gradiens egyes bolygók közelében annyira összeszűkült, hogy félő volt például az Alfa Kappa két napjának összerobbanása, ami az egész galaxist egyetlen óriási tömegvonzással rendelkező fekete lyukká változtatta volna. Hogy mit tehetett a Föld a beavatkozás szempontjából? Nem sokat, legföntebb annyit, hogy ide küldte Haywardot és társait a jelenség megfigyelésére.
A jelenség azonban kifogott rajtuk. Hayward egy derűs napon azt vette észre, hogy tükörképe néz vele szembe. Hosszasan szemlélték egymást, majd Hayward egyszerűen kisétált a kis sátorszerű kunyhóból, amiben laktak. Rögtön az Árnyakra gondolt, és nem tévedett. Tulajdonképp az itteni másféle fizika teremtménye volt az a tükörkép, amely a jelen előtt két perccel járt Hayward előtt. Tehát egy fajta módon az időn kívül mozgott.
A fiú azt hitte, megőrült. De tartotta benne a lelket az a tény, hogy néha úgy az űrhajóval, amely nem volt túl messze, néha meg a Földdel szakadt meg minden kommunikáció. Úgy tűnt, itt ő maga a megoldás egy nagyon bonyolult számvetéshez.
Miközben társai a napi teendőket végezték, ami az űrhajó által készített algoritmusok feldolgozásából, a kis bázis karbantartásából állt, ő készült valamire, ami egyelőre csak megérzés volt, de tudta, nemsokára valósággá válik. A fegyvert eldobta, mert rájött, hogy itt ő maga a fegyver. Kezdett mentális kapcsolatba lépni az Árnyakkal. Megtudta tőlük, hogy az Isis, ahogy ők hívták egykor bolygójukat, virágzó civilizáció tere volt, de ellenségeik, a Taurik átformálták a téridőt és nekik már nem volt elég idejük menekülni. Fajuk minden tudását egy arany színű kis gömb tárolta, melyet Haywardra bíztak.
„Mi elmúltunk, de általad a Föld lakosai gazdagabbak lesznek majd. Indulj haza, és vidd a gömböt.” – hangzott a fiú agyában. De ő arra gondolt, hogy mire használhatja fel a földi vezetőség, mely amúgy is szétesőben volt egy ősi faj tudását, melynek évezredek múlva sem érhet nyomába.
Hayward fizikai teste egy idő után megszűnt létezni. Egy Árny lett belőle is, és az Isisen maradt örökre.
Kiemelt kép: National Geographic Kids
