Magazin

…és hogy miért ültem a szoba sarkában egész nap? Szűk volt a valóság. A lelkem olyannyira szorított, mintha két számmal kisebb lett volna, mint a testem. Van úgy, hogy felkelek, addig húzom és nyúzom. Feljön még. Gyerünk. Be-le-férsz! De nem…

A padon ülve egymást nézitek. Csak a szemetek sarkából, aztán mikor észre veszitek, hogy a másik is oda-oda tekintget, elkapjátok a fejeteket. Ez a szerelem, a kapcsolat kialakulásának első fázisa. Aztán ujjaitok görcsösen kapnak a másik után. Szorongatja a nagy…

Kitárulkoztam az átnedvesedett törölközőmből, majd ismételten még szorosabbra csavartam vissza az oldalamra. A bőröm illata feltöltött, frissnek éreztem mindent magam körül, a méhecskéket, a virágszirmokat. Tiszta voltam, de nem egészen. Víz áztatta tenyeremmel letöröltem az összegyűlt párát a tükörről, s…

Egyéni monológ: A döntéseim kuszák. A válaszaim keverten egyértelműek. A kérdéseim fogósak. A ruháim egyszerűnek tűnnek. A hajam vöröses. A tekintetem tiszta. A tudatom éles. Az agyam, őrült. A kívánságaim a Holdig kúsznak. A szavaim magányosak. Mindig másra vágyom, mint…

Néha szeretném, ha az életem is olyan édes és fahéjillatú lenne, mint a tea, amit inni szoktam. Bekucorodnék a világnak nevezett bögre oldalához és csak boldogan nyújtózkodnék, miközben átölel a melegség. És ha néha fel is kavarnák kiskanállal, a lényege…

“Egy nap majd megfizetünk ezekért a lopott pillanatokért, de nem hiszem, hogy rosszak lennénk, csak mert megéljük öket.” Bárcsak visszamehetnék azokra a helyekre, ahol egykor boldog voltam. Nem mintha most nem lennék az, mégis minden nap lüktet bennem a régmúlt…