Vendégírások

Beleesünk

Beleesünk. Igen bele, ugyanabba a hibába újra és újra. Nem azért, mert nem tanultuk meg a leckét, hanem, mert legbelül sohasem adtuk fel. De összetévesztjük. Igen, baromi könnyű összekeverni a kettőt, mert sokszor annyira vágyunk a szeretetre, hogy képesek vagyunk…

Vendégírások

Lélekmozaik – szösszenetek II.

Vendégszerkesztő

Az embernek annyi, de annyi igazsága lehet, hogy mit, miért tesz. Mindig meg tudjuk magyarázni azt, hogy valami miért nem megy. De vajon jó az önsajnálat mocsarába süllyedni, és nem a megoldásra fókuszálni? Sokszor az együttérzést keressük, a megértést mások…

Vendégírások

Dettó

Vendégszerkesztő

Vad, délibábos álmok útján élsz kicsapongó életet, Drága bort iszol, olcsó nők társaságában, S vásárolt csókok alattomos kamatjaként támad benned hamis érzelem. A magány keserűsége sötét árnyként kíséri napjaid, A szerelem számodra csak meddő vágyakozás, Szomorú éveket farag köréd az…

Vendégírások

Kiürülés

Vendégszerkesztő

Sötét van. Nagyon sötét. Nem csak odakint. Úgy érzem a lelkemből is kiszökött minden fény. Hogy az élet fénye vagy a reményé volt-e, azt nem tudom. Mostanra viszont semmi sem maradt belőle. Befelé sikítozom, nem is tudtam, hogy a lelkünknek…

Vendégírások

Hegyeket látok

Vendégszerkesztő

hegyeket látok könnyes felhők égszíne alatt olvadni el. könnyű lehet minden lépést számolni, amíg nem fogy el. neveket hallok papír szájak barlangjából suttogni szét. fáj a fának letört ága, ahogy hiányzik minden ottlevés. hideget érzek kezeim csontján megtapadni, és hull…

Vendégírások

Lenni valakiért

Vendégszerkesztő

Valami nem stimmel. Talán az idő… Igen. Annyira belebetegedtünk, hogy már mi magunk sem akarjuk felismerni azt, hogy talán elkéstünk. Annyira ragaszkodtunk egy-egy múltbéli boldog pillanatunkhoz, hogy észre sem vettük azt, hogy nekünk talán csak ennyi jutott. Sokáig játszottam a…

Vendégírások

Túlparton

Vendégszerkesztő

A túlpart, a túlpart úgy várom. Ott semmisül meg minden álom. Majd halkan súgom, itt vagyok, Itt lehelem ki utolsó mámorom. Majd remegve surran ki számon Milyen ruha volt rajtad, és milyen lett volna Hogy milyen fát ültetnék előre és…

Vendégírások

Hiánytalanul

Vendégszerkesztő

Veled vagyok ez a vers, ez az egész, hiányos strófa, amit majd szemedbe könnyezek összefonódott áldott éjszakákon illatos paplan oltalma alatt hiánytalanul. A verset írta: Károly Dorka Kiemelt kép: wallpoper.com

Vendégírások

A sötéten túl

Vendégszerkesztő

Nyári alkony, kihalt utcák, üres parkok – egyik láb a másik után, mindegy merre mész. Valami hajt, visz előre céltalan – ahová szeretnél, úgysem juthatsz el. Eltűnik a fény, minden lecsendesül, csak az esti szél suttog alig hallhatóan füledbe. A…

Vendégírások

Világgá ment gyermekkor

Vendégszerkesztő

Hat voltam, amikor először felkerekedtem. Megbántott az élet, hát felpakoltam két nagy színes nejlonszatyorba minden fontos dolgot, vagyis a kedvenc plüssöket meg képeskönyveket. Alig bírtam, a szatyrok fülei lilára szorították a kezeimet, de könnyes szemmel vágtattam előre, mert nincs annál…

Vendégírások

Életjáték

Vendégszerkesztő

Jelmezed öltöd. Hamis a tükröd. Valódat őrzöd. Páncél a bőröd. Álarcod védelem. Idegen képeden. Szívedben félelem. Lelketlen érzelem. Drótokon rángat. Éljed és játsszad. Álom csak, látszat. Pajzsod és várad. Csillagod nincsen. Világot hintsen. Elveszett kincsed. Hittelen istened. Sebedet elfeded. Múltad…

Vendégírások

Ahogy…

Vendégszerkesztő

Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…