Előző héten bemutattam nektek Dóri fotóit, most pedig kicsit közelebbről ismerhetitek meg őt. Válaszaiból ti is tapasztalhatjátok, milyen elhivatottság és szeretet van ebben a lányban a fotózás iránt. Ő nem divatból, hanem szenvedélyből készíti képeit és lássuk be: tehetséget nem vehetünk méregdrága gépekkel, azzal születni kell. Nem szaporítom tovább a szót, beszéljen most a lélekrabló lány.
Mióta foglalkozol fotózással?
Számomra ez 2 fejezetes történet.
Az első önálló saját fényképezőgépemet az általános iskolai ballagásomra kaptam a családomtól. Kezdetben azokkal a sablonos amatőr képekkel kezdtem, mint bárki aki elkezd ismerkedni a fényképezőgépével. Virágokat, felhőket, vízcseppeket fotóztam, esetleg vízcseppeket a virágszirmokon. Egy nagyon jó hobbinak indult, sosem gondoltam, hogy ezen az úton haladjak tovább.
Képzőművészeti tagozatos diák voltam a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban. Kaptuk a különböző impulzusokat, hogy és miként válhat belőlünk “igazi művész”. A képzőművészet minden oldalával ismerkedtünk.
Az első komolyabb próbálkozásaim között volt, mikor a debreceni MODEM pályázatot hirdetett, végül 2 fotóm be is került és másik 7 fantasztikus fotóval ki is állították.
A másik ilyen, mikor az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre megalkottam egy 5 fotóból álló sorozatot. Ikonok. Ez volt a címe a pályázatnak. Egy ismerősömről készítettem félakt fotókat, a testére pedig ikonikus nők fotóit vetítettem (Audrey Hepburn, Edith Piaf, Marylin Monroe, Greta Garbo, Marlene Dietrich). Bekerültem az ország Top 50-be és az Iparművészeti Múzeumban ki is állították a bekerült munkákat. Ezek után kezdtem inkább az emberi testtel kapcsolatos témákba belemerülni. Mindezt autonóm módon.
A másik része, mikor hirtelen felindulásból jelentkeztem a gimim OKJ-s Alkalmazott fotográfus szakképzésére. Az előttem végzett hallgatók munkáit figyelgetve fel sem merült bennem, hogy bekerüljek. Más világnak gondoltam a fotóimat. Párhuzamosan csináltam Debrecenben a fotósulit illetve a főiskolát Nyíregyházán. A tanáraim mind a két intézményben sokat segítettek, bármikor mehettem hozzájuk az ötleteimmel vagy a kész munkáimmal. No persze teljesen más volt ez a 2 iskola, ki erre, ki arra akart húzni.
Úgy érzem, még mindig keresem a középutat a művészi, önkifejező fotózás illetve a marketing, eladható fotózás között.
Mi volt az első kép aminek nagy jelentősége van a munkádban?
Régen naponta kb 10-15 képet készítettem. Sok kedvenc fotóm van amiket jó visszakeresni, megnézni mennyit fejlődtem. Vannak olyan fotók, amiket viszont mai fejjel, ugyanúgy kattintanék , vagy effektelnék mint 7 éve. Letisztult a gondolkodásmódom a fényképezéssel kapcsolatban, most már nem ágazik annyira szét. De ha választanom kéne, úgy hiszem az Ikonok sorozatom.
Mi motivál, mi inspirál alkotás közben?
Sokszor nem tervezem meg, mit fogok csinálni. Volt reggel, hogy ébredés után 5 perc sem telt el már raktam össze az állványt és izzítottam a fényképezőgépet. Nem tudtam mi lesz belőle. Vannak nálam kellékek, ruhák, maszkok stb. Úgy gondolom, ha egy teljesen üres steril szobában vagy, abból is jó dolgokat lehet kihozni.
Ha modellt fotózok nyilván előre tervezek mindent.
Sokszor csak leülök teával és valami youtube listával ami akkor passzol a hangulatomhoz, és nézegetek fotósokat,festőket, tumblr-t, könyvajánlókat.
Mostanában elkezdtem vezetni egy kis jegyzetfüzetet, néha nagyon elkap az alkotási vágy és nagyon sokat brainstormingolok.
Van példaképed?
Példakép… Nincs olyan akit piedesztálra emelnék. Sokan vannak akiknek figyelem a munkáit, akik olyan hatással voltak rám, hogy jobban körvonalazódjon mit is szeretnék kifejezni a képeimmel.
Ebbe minden irányzat beletartozik a filmművészettől az irodalomig.
Fotósok közül Erwin Olaf, Ed Templeton
Emellett : Anton Corbijn , Sally Mann, Richard Avedon, Irving Penn, Cindy Sherman
Festők közül Sándorfi István , Gottfried Helnwein, Guy Denning akinek munkáit nem régen ismertem meg
Írók közül Chuck Palahniuk könyvei voltak rám nagy hatással, Charles Bukowski, Baudelaire, Villon.
Nehéz választani, néha el-elkapok valamit ha tetszik , elraktározom. Nem ragadok le görcsösen 1-1 alkotónál.
Milyen stílus áll hozzád legközelebb?
A divat, portré fotózás. Nagyon szeretnék aktokat is, csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek.
Szeretem a rendezvény, riport anyagokat, koncerteket, színházi előadások fotózását. Az ember elkaphat remek pillanatokat, egy-egy mimikát, kifejező testtartást.
Hogyan jellemeznéd magad és az alkotásaid?
Ez az a kérdés amin örökké gondolkozni fogok.
Leginkább úgy tudnám, próbálok érzelmi töltetű képeket készíteni. Vannak dolgok amiket nem lehet megtervezni. Tudhatom a gépem beállításait előre ha egy koncertre megyek. De hogy ott mi történik az akkor derül ki. Teljesen más amiket saját magamnak alkotok és amire felkérnek egy-egy esetben. Ha egy esküvőről van szó, kell az, hogy az ember elkapja azok a kis apró pillanatokat, mikor a jegyespár egymásra pillant tánc közben.
Az ajánlómban tökéletesen megfogalmaztad azokat amiket általában visszahallottam:
“a sokféle arc, mind benne él, mind egy-egy érzést, aktuális lelkiállapotot fejez ki és mutat meg, épp úgy akár egy költő verse.”
“szélsőséges állapotok és különböző hangulatok váltják egymást a képeken.”
Ezeknek a mondatoknak nagyon örültem, hiszen személyesen nem ismertél, a képeim alapján mégis megláttad mit szeretnék kifejezni.
Vannak akik csak a negatív szomorúságot látják meg a képeimben, úgy gondolják ilyen vagyok mindig. Szeretek nevetni, viccelődni, szeretni, sírni. Egy emberben minden érzelem felszínre kerül. Szerintem innen lehet tudni, hogy tényleg igazán él valaki, hogy nem mindig a tökéletes boldogságot árasztja magából. Legyen dühös, szomorú, boldog minden ember. Ha kitudja fejezni versben, rajzban, fotóban az mégjobb. Talán nagyon hatása alá tudok kerülni a letargikusabb verseknek, képeknek. De megvan a kontraszt legalább. Akik ismernek, azoknak nem kell bizonygatni semmit. Szeretik a képeim és kész.
Az előre beállított vagy a pillanatképeket kedveled jobban?
Egyik ismerősöm “lélekrabló boszorkánynak” tart.
Fotókba tudom zárni a lelkük darabjait. A spontán elkapott fotókon megmarad az az adott pillanat, őszintébbek az akkori érzelmek. Ha az ember meglátja a fényképezőgépet automatikusan mosolyog vagy elfordul.
Vannak előre beállított képek is, mondjuk a modellfotózásnál, megvan annak is a maga szépsége de ha szavazni kéne, természetesen a spontán pillanatképek.
Mivel foglalkozol a hétköznapokban a fotózás mellett?
A családommal, a párommal, a barátaimmal vagyok. Szeretek koncertre járni, persze az elmúlt évben kb 2 koncerten “buliztam”, általában fotózok ott is.
Lassan beindul ismét a főiskola, újabb szakdolgozattal és magolással az újabb államvizsgára. Próbálok inspirálódni, filmeket, könyveket keresek, képeket nézegetek.
Illetve mostanában ismét erős késztetést érzek arra, hogy leüljek festeni. Amíg kötelező volt az alapképzésem alatt, alig vártam, hogy vége legyen a kötelező festő óráknak. Mesterképzésen a sok elméleti anyag mellé már hiányzik.
Ha nagyon aktív hangulatomban vagyok, írni is írok néhanapján. Két pályázaton elbírálták az írásaimat és mind a két alkalommal be is válogatták a kiadásra szánt gyűjteménybe. Ezt sem gondoltam soha, spontán ötlet volt.
Mi az amiben ki tudsz teljesedni? Amiben legjobban ki tudod magad fejezni?
Minden amit az elmúlt kérdések során taglaltam, részét képezi a munkásságomnak. Nem hittem, hogy ennyire ráállok a fotózásra. Főleg erre az alkalmazott részére. Kicsit nehéz is, hogy amikor egy “művészien elvontabb” képet csináljak, eltudjak vonatkoztatni. Mindenki fotóz manapság koncertet, modellt, esküvőt, mindent.
Nem akarok másokat lemásolni, lehet hogy hasonlóan festek, fotózok vagy írok mint XY, de ezek Dóriérzések és gondolatok alapján készülnek.
Ha tehetném még forgatókönyvet is írnék, majd leforgatnám a filmet, nagyon nagyon sok ágazata van a művészetnek és engem nagyon sok minden érdekel. Pérsze mindenre megfelelően időt szánni… Az már nehezebb kicsit.
Mik a jövőbeli terveid? Van valami nagy álmod, célod?
Akik régóta ismernek azok tudják, hogy Párizs.
Vannak akik számára közhelyes, hogy persze mindenki Párizsba akar menni, hiszen a franciáknál a divat a csillogás minden ott van. Én kis ovis koromban kitűztem magam elé ezt a célt. Dédnagypapám ott élt, meglátogattuk pár alkalommal, számomra különleges hely. Nehéz leírni azokat az érzelmeket amik oda fűznek. Rágondolok azokra az emlékekre, nézegetem a fotókat, az ajándékaim amiket tőle kaptam kiskoromban és mindig eszembe jut mennyi ilyen álmom volt és van azzal kapcsolatban, hogy igen, ott fogok élni és tevékenykedni.
De jelenleg az az első számú célom, hogy véglegesen meglegyen a diplomám, ha most befejezem a mestert, elhelyezkedjek egy jó munkahelyen, építsem a kapcsolataim, alkothassak. Aztán majd meglátjuk.
Milyen felületeken érhetőek el a munkáid?
Facebookon is vannak fennt a saját profilom alatt, név szerint úgyis itt találnak meg legegyszerűbben.
Voltam fent Flickrön, Deviantarton, mikor még elkezdtem bontogatni a szárnyaimat. Készülök egy új honlapot készíteni ahol minden témában minden fontosabb munkámat összetudom gyűjteni.
A facebook oldalam is fejlesztés alatt áll, bár én nekem annyira nem jött be ez a XY photography stílus, megcsináltam a “dóriszivevagyok” oldalt, de attól még sajna nagyon is facebook szaga van.
A Tumblr az amit használok elsősorban, HA olyanról van szó, ami saját magamnak a saját kis vizuális naplómba szántam.
A névválasztásban kapcsolatban sokan nem értik mi is ez. Egy volt osztálytársammal gondolkoztam milyen nevet kéne adnom az oldalaimnak amiket használni fogok. Gondolkoztunk és valahogy előjött az egyik kedvenc íróm Chuck Palahniuk Harcosok Klubja című könyve.
„Apu elcseszett élete vagyok…”„Apu magányos szíve vagyok…”„Apu mardosó féltékenysége vagyok…” És innen jött, hogy olyan blogot akarok létrehozni, amiben a szívemnek kedves és az én fejemben lévő gondolatok helyet kaphatnak. Így lett Dóri szíve vagyok….
Ide tényleg olyan zenéket,elmélkedéseket, verseket, saját képeket osztok meg, ami az én kicsi világomat képezi.
Köszönöm a válaszokat Dórinak! 🙂
