Fogadjátok szeretettel Kántor Csenge Virág írását a reményről és arról, hogy sosem szabad feladni! Remélem, titeket is annyira fog motiválni mint engem!

Kétely és Remény

Remény

Az ember, mióta a világon van, kezdetektől fogva csak remél. Remél, hogy a tél tavaszra fordul, a magból élet lesz, a gyermekből erős felnőtt. Reménykedik, hogy a rossz dolgok idővel jóra fordulnak, a vihar elvonul, és újra kisüt a Nap. Mindannyian reménykedünk valamiben, de csak kevesen jutnak el a következő lépcsőfokig, amikor ugyanis teszünk is valamit azért, hogy a dolgok, amikről álmodunk, valóra váljanak.

Sokáig én se jutottam el idáig. Csak lézengtem a szürke és nyirkos lyukban, amit az otthonomnak neveztem, és vártam valamire. Egy isteni csodára, egy jelre, talán valakire, aki majd kiment ebből a lelki tespedésből. Akármire is vártam, nem jött el, és én csak folytattam a semmittevést.

Aztán egy nap bevillant valami. Egy homályos és távoli kép egy házról egy tisztáson, a házikó mögött fenyőerdővel. Vidám füstfelhők kígyóztak a kéményből, az ablakon keresztül nevetgélő és kergetődző gyerekeket láttam. És magamat. Sokkal boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűntem. Mellettem egy férfi állt, akinek nem tudtam kivenni az arcát. Minél tovább néztem, annál homályosabb lett. Végül már csak magamat láttam, eltűnt a melegséget sugárzó ház, magam voltam a sötétben, az erdő mélyén, szúrós tövisekkel övezve, amik egyre közelebb kúsztak felém. Mielőtt elértek volna hozzám, felébredtem, és eloszlott a köd a szemem elől.

Nevezheted ezt a megvilágosodásnak, a fordulópontnak életem nagy tévedéseinél. Vagy nézhetsz egy őrült drogosnak, aki hitt halovány tévképzeteinek és erre nyakába vette a világot. Netán meg is fogadhatod a tanácsom és abbahagyhatod ezt a léhűtő életmódot. Kezdj el végre élni! Tegyél az álmaidért, mert hidd el, ha te nem teszed, más sem fogja. Csak magadra számíthatsz, ha folytatni akarod ezt az egészet. De ha vagy elég bátor és vakmerő, és neki mersz menni a nagyvilágnak, ami itt áll előtted, csak te eddig nem vettél róla tudomást, higgy nekem, rá fogsz találni a tisztásra a kicsiny házzal. Ha nem így döntesz, engem az sem érdekel. Megtettem, amit tudtam érted, a többi csak rajtad áll.

Most pedig, megbocsáss, de sürgős elintéznivalóm van. Meg kell keresnem valakit, akit bár még nem ismerek, tudom, hogy csodás életben lesz részem mellette.

Kétely

– És te nem féltél?

– Dehogynem. Csak a féleszűek nem félnek a teljes ismeretlentől. A kétely minden nap ott volt velem, akár egy kis zöldszemű szörnyeteg, és csak arra várt, mikor bukom el, és adom fel a vágyaimat. De ez így lesz mindig. Nincs remény kétely nélkül, és nincs kétely remény nélkül. Olyan ez, mint az emberi lélek. Mindenkiben van jó és rossz, de csak az számít, hogy melyikre hallgatunk.

Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem az. Nem fogsz egyik napról a másikra jó ember lenni, és ha már az is vagy, akkor is lesznek pillanatok, mikor elbizonytalanodsz magadban, kísértésbe esel, és letérsz az útról. Az a fontos, hogy vissza tudsz-e találni a helyes ösvényre. A lényeg, hogy ne kuksolj egyedül a szobádban. A magányos ember bármit el tud követni azért, hogy ne érezze magát egyedül. Szükséged van arra, hogy barátokat szerezz. Igazi barátokat, akik nem élősködni akarnak rajtad, hanem melletted állnak a rossz pillanatokban, és főként szeretnek téged, annak ellenére, hogy nem vagy tökéletes.

És persze mindenekelőtt hinned kell magadban. Akkor hiába vannak barátaid, ha még te is kételkedsz a képességeidben. Győzd le a kételyeid! Bízz abban, hogy meg tudod ezt csinálni, hogy végig tudod vinni, akármit is terveztél el.

Hiszel magadban? Én hiszek. Kérlek, ne kelljen csalódnom benned!

2019.03.05-07.

Kántor Csenge Virág