“Képzelj el egy hullámot az óceánon. Láthatod magad előtt, megtudod mérni a magasságát, megfigyelheted, ahogy a fény megtörik a felszínén. Ott van, látod magad előtt, s tudod, hogy mi az. Egy hullám.
Majd becsapódik a parton, s eltűnik. De a víz még mindig ott van. Egy átmeneti formája volt a víznek egy rövid ideig. De a hullámnak vissza kell térnie az óceánba, elvégre ahonnan jött, s ott lennie kell.”
The Good Place
https://www.stanforddaily.com
Mindenki számára van egy olyan sorozat, amit először kétkedve néz meg, majd a végéhez érve rájön, hogy mennyire is más lett volna minden, ha soha nem nézte volna volna meg. Számomra ez a The Good Place. Egy sorozat, amelyre véletlenül találtam rá, azonban amely annyira belefészkelte magát a bőröm alá, hogy a végignézése után is még sokáig gondolkodtam rajta. Ugyanis ez egy olyan sorozat, amelynek nem a világmegváltás a célja, nem akarja az összes embert egyszerre szórakoztatni, hanem egy olyan tudatalatti érték átadására törekszik, amely nagyon sok embert kitud zökkenteni a gondolkodás módjából. Emellett van benne valami varázslatos, amitől eltudja érni, hogy kirázzon a hideg.
A sorozat életelmélete roppant egyszerű. Halál után mindenki két helyre juthat: a jó helyre, illetve a rossz helyre. Ez éppenséggel attól függ, hogy mennyi jót és mennyi rosszat tettünk életünk során másokért. Egyszerűnek tűnik, azonban ez nem megy ennyire problémamentesen. A sorozatban a főszereplő egy véletlen keveredés miatt a jó helyre került, holott nem is oda tartozik. Először változtatni akar, s kijavítani a hibát, majd kis idő elteltével rájön, hogy habár oda került, kihasználja minden idejét és kiérdemli a helyét a jó helyre. Lelkitársának a segítségét kérni ennek érdekében, aki folyamatosan minden erejét beleadva próbál egy kis jót tanítani egy olyan karakternek, aki nem volt éppen a legjobb példaértékű ember.
https://dansmediadigest.co.uk
Az első évadban nem történnek olyan gyorsan az események, mégis nézhető és élvezhető. A főszereplő küzdelmei, a kudarcok, a jó és rossz szóviccek egy olyan hangulatot teremtenek, hogy részt rész után néztem anélkül, hogy észre vettem volna. És nem tehetem, hogy ne beszéljek az első évad végi fordulatról. Számtalan sorozatot láttam már életem során, jókat és rosszakat, de ilyennel még sehol. Annyi érzelem kavargott bennem, s el sem tudtam dönteni, hogy boldog, ideges vagy éppen sokkolt állapotban vagyok. Azt hiszem, hogy nekem ez volt az évtized legjobb sorozatos fordulata. Még mindig kiráz a hideg, valahányszor csak rá gondolok.
Megéri, hogy megnézzem ezt a sorozatot?
A válasz erre a kérdésre roppant egyszerű: igen! Nem tudom garantálni számodra, hogy ugyanannyira fogod élvezni, mint ahogy én tettem, viszont abban biztos vagyok, hogy hatással lesz arra, hogy hogyan fogod fel a minket körülvevő világot. Én rengeteget tanultam és változtam a sorozat miatt, s valahol mélyen hiszek abban, hogy ez a sorozat másokra is ilyen hatással lesz. Mert a nap végén mindannyian csak hullámok vagyunk az élet óceánján, s nem mindegy, hogy hogyan éljük azt a kevés időt, amíg itt lehetünk. Mert egy nap azon kapjuk majd magunkat, hogy megtörünk a parton és visszatértünk az óceánba, oda, ahonnan jöttünk és ahol majd lennünk kell.
Kiemelt kép: https://www.stanforddaily.com
