Mikor megláttam Norina utazási élmenyiről szóló blogját, azonnal tudtam, hogy bizony ő az ,,én emberem”. Ahogy elkezdtem olvasni a bejegyzéseit, rájöttem, hogy végre nem vagyok egyedül azzal, hogy imádom az idegen helyeket, mégis Magyarországot tekintem elsőszámú otthonomnak. Nos, Norina éppen ilyen. Rengeteget utazott már gyerekkora óta. Megjárta már Írországot, és most Ausztria meghódításán fáradozik. Képein mi is a megjárt helyeken érezhetjük magunkat.
,,Összefüggések, ok-okozat halmazok. Hatalmas nagy gömbök, amik egymásba kapcsolódnak, majd szétválnak, aztán újra összekapcsolódnak. Annyira jó lenne néha, csak néha nem nézni azt, hogy mi lesz majd a távoli jövőben. Csak a pillanat hevét érezni, átérezni, megélni, majd elengedni”
Olvashatunk a kinti élet, a munka nehézségeiről, az elszakadás fájdalmáról, a honvágyról, a mindent pótló élményekről, és nem utolsó sorban gyönyörű helyekről. És nem is csoda, hogy az ember az olvasás alatt kedvet kap, hogy elutazzon messzire, keressen új embereket, tájakat, élményeket.
,,Nagyon hiányozni fogsz Szekszárd! Búcsúzni oly nehéz, de olykor-olykor szükségszerű. Búcsúzni oly fájdalmas, mégis felemelő.”
És arra a kérdésemre, hogy Magyarország, vagy külföld, ezt válaszolta:
,,Élni Magyarország!!!! Saját Család, Barátok, önálló élet. csakis otthon. A hazámban, ott ahol a szívem igazán megdobban. Imádok utazni, de még jobban szeretek hazatérni, oda ahol mindig tárt karokkal várnak. Ez nem zárja ki, hogy egy-egy évet töltsek még valahol, de az biztos, hogy a végállomás Magyarországon lesz majd.”
Azt hiszem ez a néhány sor mindent elmondott, amit én nem.
Ismerjétek meg Norinát, és a csodákat!
Blog: norinautazasai.blogspot.hu/
