képlékeny

Csak képzelj el most egy kicsit, nem kell hozzá semmi flanc. Üvegpohárral a kezemben állok, Azon gondolkozom földhöz csapjam-e az egészet. Vizestül, mindenestül. Keserű ízű mosollyal fagy rám a tudat: Úgysem merem. Bizseregnek a tagjaim, arra gondolok, én most kifordítanám…