Október közepén került a kezembe a könyv. Egy unalmas online óra közben, amikor már minden odafigyelésre tett kísérletem kudarcba fulladt, úgy gondoltam olvasok egy kicsit. A könyv az íróasztalomon hevert, könyvjelzővel, a 207. oldalon. Valaki épp olvasta. De ez nem volt akadály számomra, ugyanis, mindössze egy órányi kikapcsolódásra volt szükségem, semmi több. Azonban jóval az órám lejárta után is olvastam még. Sőt mi több, napokkal utána is.
Margaret Atwood nem volt teljesen ismeretlen számomra. Ugyan nem olvastam tőle, rengeteg pozitívumot hallottam regényeiről. A guvat és gazella is egy gyönyörűen megírt könyv, amely magával ragadja az olvasót és egyszerűen azt érzed, hogy minden mondatával elvarázsol.
kép: SFMag
A Maddaddam-trilógia első kötete egy posztapokaliptikus, mégis furcsán paradicsomi tájat mutat be, ahol színes bőrű (tea, krém, mézszín) emberek élnek. Bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől és dorombolva gyógyítják egymást. Ők a Guvatkák, a génmódosított faj, akik túlélték az emberiség pusztulását. Mindössze egyetlen ember él közöttük, Hóember, akiről szól a történet. Róla nem tudunk semmit, emlékeiből ismerjük meg, ahogy azt is, hogy milyen volt a világ a pusztítás előtt. A regény egy olyan jövőt mutat be, ami bár nagyon távolínak tűnhet, ijesztően valóságszerű. A biotechnológia egyre több szabályt megszegve igyekszik isteni hatalmat adni az ember kezébe, mindezt úgy, hogy kiírtja a világból és az emberekből a művésziséget, az egyediséget, a szerelmet, és a háborút. Ilyen formában komoly társadalomkritika fogalmazódik meg a regényben: képtelenek vagyunk elengedni a gondolatát annak, hogy mi lenne, ha Istent játszva, saját szabályaink szerint irányítanánk a világot.
A regény vontatott, lassan bontakoznak ki az események, ezáltal feszültséget kelt az olvasóban. A rengeteg elgondolkodtató kérdést olyannyira magaménak éreztem, hogy amikor épp nem olvastam a könyvet, akkor is azon gondolkodtam, és igyekeztem minél hamarabb kezembe venni, hogy válaszokat kapjak.
A guvat és gazella nem egyszerű olvasmány, de ha érdekelnek a jövővel kapcsolatos elképzelések, szereted a gondolati regényeket, és elmerülnél a különböző filozófiai kérdésekben, akkor neked való. Számomra az év könyve volt, sőt mi több, a top három kedvenc olvasmányom közé is besorolnám.
saját kép
Kiemelt kép: szofisztikaltmacska
