Brandon Hackett regényei közül a Xenoval ismerkedtem meg először, utána az Isten gépei érkezett meg életembe, ezúttal pedig a tavaly megjelent Eldobható testek került a kezem közé. Talán még az évekkel ezelőtt készült interjúra is emlékezhettek, amit a szerzővel készítettem az akkor megjelent Xenoval és az írói pályafutásával kapcsolatban. Talán nem mindenki tudja, de a Brandon Hackett írói álnév mögött egy magyar író, Markovics Botond rejtőzködik, akinek immár a hatodik regénye jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. Gyakran felhozott témái a mesterséges intelligencia és a transzhumanizmus kérdése, amely aktuális olvasmányomnak is az egyik sarokköve. Jól felvezette ezt a regényt számomra, hogy tavaly megnéztem az Altered Carbon sorozatot, illetve decemberben elolvastam Ken Liu Az istenekkel nem lehet végezni című novelláskötetét. Bár sok ponton kapcsolódtak egymáshoz ezek a történetek, ám Brandon Hackett regénye ettől még nem vált elcsépeltté, mert sok mindent továbbgondolt, valamint akadtak olyan elemek, amelyeknek jobban a mélyére ásott.
A történet főszereplője ismét egy erős női karakter és számomra az eddigi legélőbb, legmegfoghatóbb szereplő, akit a szerző könyveiben olvastam. Egy nehéz gyermekkor maga mögött hagyott jogászról van szó, Vireni Orlandoról, aki arra tette fel az életét, hogy a pártatlan igazságszolgáltatás élharcosa legyen. Akkor kapcsolódunk be Vireni életébe, amikor éppen a Naprendszer legnagyobb elméjét és urát akarja a törvény elé citálni azzal a váddal, hogy milliókat hagyott meghalni a Földön. A Föld már nem létezik, a Nap szupernovává dúsulva, folyamatos napkitörések kíséretében bekebelezte egykori bölcsőnket és az élővilágát. Malvin Kadek pedig, aki milliárdokat mentett ki a bolygóról és nekilátott benépesíteni a naprendszerünk további holdjait és aszteroidáit és megteremtette az emberiség számos új lakhelyét, abba a gyanúba keveredik, hogy szándékosan küldött rakétákat a Napba, hogy meggazdagodjon. Vireni élete ezzel a mozzanattal fenekestül felfordul és olyan események sodrásába kerül, amely során megtapasztalja, hogy az emberi közösségek véleménye mennyire képlékeny és formálható, hogy az emberi jogok törvényei túl merevek és kijátszhatóak, hogy az igazság bármennyire is szeretné, nem mindig fekete vagy fehér.
A regény annak ellenére, hogy fantasztikus témát jár körbe, a mai valóságtól jelenleg még elrugaszkodottnak tűnő tudományos fejlettséget tár elénk, valamint ezekhez fűződő emberi problémákat boncolgat, sokszor nagyon hitelesen, realisztikusan és naturálisan írja le a főszereplő élményeit. Az olvasó fejében többször is megfogan a gondolat, hogy talán tényleg ez a jövő, hogy talán az ember lelke valóban csak az agy hardverén futtatott program. Zsigeri félelmünket lovagolja meg az író, az újtól és a változástól, illetve a kontroll és az emberi identitás elvesztésétől való szorongásunkat. Olyan örök érvényű témák is szembe jönnek velünk, mint a hedonizmus és a hataloméhség, de aktuális jelenségekre is reflektál, mint a média szemléletformáló hatása. Lehet, hogy csak én asszociáltam így, és nem szándékos a szóhasználat, de a jelenlegi járványhelyzetnek is ad egy fricskát a szerző a „koronázásnak” is emlegetett jelenség megjelenésével.
Evron, Vireni férje az egyik kedvenc karakterem, mert ő képviseli az emberiség azon felét, akik ragaszkodnak a tradicionális és materiális létezéshez, és megfogalmazta a bennem is gyakran felhorgadó ellenérzéseket. Vireni és Evron kapcsolata számomra plusz színt adott a történetnek, bár sokkal többet is olvastam volna róluk, kettőjükről, a múltjukról, a kapcsolatukról, magáról a férfiról, de mindent egybevetve, Vireni életének ez a szelete csak emberközelibbé tette a rendkívüli űrcsaták és a megrázó események hömpölygő árját.
Az Eldobható testek egy monumentális science-fiction alkotás, aprólékos és logikus világépítéssel, amely nemcsak körbejárja a transzhumanizmus témáját és elmeséli a naprendszer meghódításának történetét, de olyan kérdésekre is keresi a választ, mint mitől ember az ember, mennyire szubjektív az igazság fogalma, és lehetséges-e úgy a hatalmon lenni, hogy közben nem torzul el valaki személyisége. Számomra azért volt tökéletes választás ez a történet a járvány által kizsigerelt 2020 egyik utolsó olvasmányának, mert a globális egzisztenciális szorongás újra megélése és új évi fogadalmam kitalálása közben mélyen elgondolkodtatott önmagamról, az emberiségről és a jövőről.
Ha tetszett az ajánló, a kötetről itt szerezhetsz több információt:
Minket pedig EZEN a linken támogathatsz
