vendégszerkesztő

Esőcsepp

Borongós, esős vasárnap Délután. Kinézek az ablakon, s az ablakon Keresztül az esőcseppeket bámulom. Minden egyes esőcseppben téged Látlak, látom a szemedet, mosolyodat, Hogy szóra nyílik a szád: Hívogatsz. Nézem, nézem az esőcseppeket, s a Képed egyre jobban elhomályosul. Én…

Vendégírások

Andante

Vendégszerkesztő

volt egy dal és egy folyó víz, mely téged ringatott volt egy dal és egy folyó ének, mi téged bíztatott volt egy dal és egy folyó hajós, ki téged eldalolt volt egy dal és egy folyó sziget, mely téged kirabolt…

Vendégírások

Szem

Vendégszerkesztő

Szem a lélek tükre Szem a fájdalomé Szem a szomorúságé Szem a bánaté Szem a boldogságé Szem az örömé Szem az a lélek, amin át vezet a szívhez Szem mindent lát. Szem, amikor benne látod magad Szem, amikor mosolyod látod…

Vendégírások

Csak egyszer

Vendégszerkesztő

Csak egyszer, csak egyszer, Csak egyetlenegyszer: mikor tépett tüskebokrok nyitnak vérverítékű virágfejeket kertedben reszketve, mikor hullámzó fűzfák …

Vendégírások

Szálkák ringatnak

Vendégszerkesztő

szálkák ringatnak kitárt karom korhadt kóró, szegfűszám kékre fagyva szálkák ringatnak fázom éjjel, fázom nappal nincs ki betakarjon nincs ki elaltasson nincs ki eldaloljon, nincs ki eltáncoljon, nincs ki gyertyát gyújtson nincs ki vigasztaljon nincs ki ostyát adjon Írta: Zsatkovics Edit…

Vendégírások

Dunakanyar

Vendégszerkesztő

Szeretem azt akik vagyunk, hogy mindketten elragadtatjuk magunkat – ha a másikról van szó. Szeretem, hogy mindketten buta kisgyerekként is tudunk örülni – egy lila kis virágnak. Szeretem, hogy beszélsz a szöcskéhez, hogy csodálod a Dunakanyart. Szeretem, hogy tudod, hogy…

Vendégírások

te, én, ő

Vendégszerkesztő

Taszítások és vonzások királya és úrnője vagy A horizontok végtelenbe tekintő kapuinak őrszeme Jégbe fagyott virágok és aszott combok szeretője. Lüktetés két zengője közt Én vagyok a kétely Zenében a kiállás; az emésztő métely. Forró vagyok, mint a vágy, s…

Vendégírások

Csodák márpedig léteznek

Vendégszerkesztő

Olyan hatéves forma körül lehettem, amikor először megéreztem Istent az életemben. Mindenre emlékszem. A napra, a helyszínre, hogy milyen ruhába öltöztetett anyám – mindenre olyan részletesen, mintha a legfontosabb élményem lenne. Nem történt semmi különös, én mégis megéreztem valamit. Hat…

Vendégírások

Fekvő férfiak

Vendégszerkesztő

1. Az érintés melegében végül Eltűnik a vágy a megismerésre, Majd évek hideg búcsúja után Az ismerttől való félelem teremt mégis szikrát a fájdalom kiégett, Hamvas mezsgyéire. 2. Rám nézni hogy merészelsz? Hogy mered a nevem kimondani? Hogy engedhette magának…

Vendégírások

Csak még egy kicsit maradj velem

Vendégszerkesztő

A gondolat talán elillanna, de én utána nyúlok, elkapom, nem engedem, pedig nekem lenne a legnagyobb szükségem rá, hogy elhagyjon. Megfogom, s szorosan ölelem, édesgetem, átrágom, ezerszer átfuttatom az agyamon, hogy beleégjen, mindig azt lássam magam előtt, nehogy elfelejtsem, az…

Vendégírások

fióknyi

Vendégszerkesztő

1. Fióknyi vagyok. De bennem elfér az egész univerzumod. Ha a zsebedbe teszel, akkora vagyok, hogy veled tarthassak, Mikor a hóhéroddal ölelkezel. Látod: nem létezem, ha nem akarod. Ha magadhoz emelsz, legyél akár a föld alatt is, Akkora leszek, Amit…

Vendégírások

L betű

Vendégszerkesztő

1. vagy az ég felejti el folyton, vagy mi, hogy nincs egymáshoz közünk. vadul kapálózunk valami akarás és pislákoló szeretet között az enyészet dísztermeiben csak egymás kilihegett levegőjén élünk és közben mi is olyan elhasználtak leszünk, mint a szén-dioxid. a…