Home › Post Tagged with: "Vers"

Vers

Vendégírások
Lelkeink otthona

Lelkeink otthona

Vendégszerkesztő
Holtak földjén, hol a senkik járnak. Jártunk mi is, együtt senkit játszva. Nyári szellő félve vigyázott ránk. Szívem túl mélyen, egy érzést elzárt. Puhán lépkedve a nedves fűben, Virítanak tépett lepkeszárnyak. Tündérek álma ott omlott össze. Törött tükörként sírva álldogáltak.…
Magazin
Für ewig – jaj, sohasem örökre

Für ewig – jaj, sohasem örökre

Horváth Margaréta
„Emlékszel még arra az éjjelre, amikor a fülembe súgtad..” Jaj, de romantikusan kezdtem, És jaj nekem, ha tudnád, hogy annyi idő után Így kezdtem meg azt a bizonyos „Minket” Elhitetve, hogy hol nem volt – sose volt az, amit mondani…
Ajánlók
Ködben úszó színes szavak

Ködben úszó színes szavak

pupillatagito
Két hét múlva egy nagyon tehetséges fiatal költővel, Rákóczi Zoltánnal olvashattok interjút, akinek verseivel már a Litera és a Műút hasábjain is találkozhattatok. Előtte viszont szeretnék egy kis ajánlót írni a lírájáról. Kezdjük ott, mikor megtudtam, hogy Zoli haikukat ír,…
Vendégírások
Dettó

Dettó

Vendégszerkesztő
Vad, délibábos álmok útján élsz kicsapongó életet, Drága bort iszol, olcsó nők társaságában, S vásárolt csókok alattomos kamatjaként támad benned hamis érzelem. A magány keserűsége sötét árnyként kíséri napjaid, A szerelem számodra csak meddő vágyakozás, Szomorú éveket farag köréd az…
Magazin
Zivatarhoz

Zivatarhoz

Horváth Margaréta
Megint feltűnt az álmaimban Képlékeny, sehonnani kép. „Gyere velem” – ragadja meg a kezem, És már húz is magával, át az úton, Húz-húz És én félek, hogy magával És én félek, hogy magába Fog rántani. Erősen tart, fejét céltudatosan Magasra…
Magazin
Isten kedvenc fotója

Isten kedvenc fotója

pupillatagito
este. mikor fekszünk. egymással szemben a kanapén. tükörképei vagyunk érzéseinknek. indirekt érzékelem, villog a Duna tévé. hullám jeléből kibukik a jacht, amin képzeljük magunk. megfordulsz. hozzám bújsz. trükköz tükörképünk. négyzetre emel belsőleg. ez most belső leg. ahogy átölelsz. a hajad.…
Vendégírások
Hegyeket látok

Hegyeket látok

Vendégszerkesztő
hegyeket látok könnyes felhők égszíne alatt olvadni el. könnyű lehet minden lépést számolni, amíg nem fogy el. neveket hallok papír szájak  barlangjából suttogni szét. fáj a fának letört ága, ahogy hiányzik minden ottlevés. hideget érzek kezeim csontján megtapadni, és hull…
Vendégírások
Túlparton

Túlparton

Vendégszerkesztő
A túlpart, a túlpart úgy várom. Ott semmisül meg minden álom. Majd halkan súgom, itt vagyok, Itt lehelem ki utolsó mámorom. Majd remegve surran ki számon Milyen ruha volt rajtad, és milyen lett volna Hogy milyen fát ültetnék előre és…
Vendégírások
Hiánytalanul

Hiánytalanul

Vendégszerkesztő
Veled vagyok ez a vers, ez az egész, hiányos strófa, amit majd szemedbe könnyezek összefonódott áldott éjszakákon illatos paplan oltalma alatt hiánytalanul.   A verset írta: Károly Dorka Kiemelt kép: wallpoper.com
Magazin
Arról, aki az eget festi

Arról, aki az eget festi

Horváth Margaréta
„Hogy az a …” – sziszegek fel Pedig mindig is szégyelltem, ha rondán beszélek, ha rádöbbenek a dühömre Nem méltó ahhoz, akit ismertél Szerettél Ahhoz nem, akit utoljára láttál, Aki utoljára a füledbe súgta, hogy „Nagyon szeretlek papa” Ez a…