A láblógató viráglány- Kiss Virág

A láblógató viráglány- Kiss Virág

‘Mint egy rossz álom’, gondolta. ‘Egyetlen mondatát se fogja befejezni, olyan a beszéde, mint egy széttépett rongydarab.’ Ezt a pár sort olvashatjuk Kiss Virág, A felhőn vagyok, de lelóg a lábam blogjának alcímeként. Úgy gondolom, Virág ezzel a két mondattal leginkább saját magát definiálja, nyilván nem véletlenül pont ezeket a szavakat választotta kezdő gondolatként. A bloggal kapcsolatban nekem is hasonló érzéseim vannak. Nincs vége, mindig van valami, ami bent marad, és mégis érthető. A hiánynak is fontos szerepe van, mert a bejegyzésekből kimaradt mondatokat az olvasónak kell beleálmodnia a saját belátása alapján. Virág nem az a fajta lány, aki kiokítja a népet. Ő csak saját nobilis szavait suttogja és hagyja, hogy lógjanak a levegőben szárnyak nélkül. Akit el kell ragadniuk, azt úgy is el fogják.

Elképzelek egy lányt, aki egy nagy, szürkésfehér felhőn ül és lógatja a lábát. Halkan fütyörészve letekint a világra és valamiféle furcsa közönnyel uralja az alatta elterülő mindenséget. Ha nem is egykönnyen, de mindig félre gurítja az útjába álló köveket. Ilyennek képzelem őt.  Százszorszép szemű, tulipán lelkű virágnak, aki ha kell kardvirággá vagy vadrózsává változik, tüskét növeszt, vagy egyszerűen csak illatozik.  Mindig azt teszi, amit jónak lát. A soraiból ugyanis egy őszinte ember szólítja meg a kóbor lelkeket. Egészen bele tudok szédülni a soraiba, annyira az ember szívéig hatolnak. Néha tükörként szolgál, de van, hogy egy egészen különleges lány emléknyomait látom a szavakban. Ahogy ő maga is azt állítja, hogy azért blogol, mert szüksége van egy helyre, ami megőrzi számára a sorokat, az érzéseket, történéseket és az aktuális hangulatát. Mert a szavak legalább annyira megfelelnek egy szép kötésű emlékkönyvnek mint egy fényképekkel teli album.

Kiss Virág

Kiss Virág

Ritkán ír kitalált történetet, a valóság sokkal megfoghatóbb neki. Azt kell elmesélnie, ami a szívét nyomja. Az önismeret közeli ismerőse mostanában. Fanyar humorával, és nem mindennapi világlátásával próbálja átvészelni az utolsó, mindenki számára nehéz gimnáziumi évet. Kedvtelésből és elsősorban maga miatt ír, nem szereti a korlátokat e téren, ezért nem is szeretné hivatásának választani az írást, mert akkor az már nem lenne ugyanolyan vidám és szabadság illatú; mint ahogy az antikvár könyvei is elvesztik régi, dohos illatukat szállítás közben. Mert Virág még erre is figyel, hiszen olvasni úgy az igazi, ha az ember érzi a lapok oldalán a történelem súlyát, szagát. A kritikákra érzékeny, ezért ha lehet, el is zárja magát minden negatív véleménytől. Teszi ezt fölényes mosollyal, mert hát ez az ö kis világa, az ő sorai, és úgy vannak jól, ahogy ő írta. Punktum!

milyen bizarr már valakinek a zoknijával álmodni

 

rajtam van a pulóverem

rajtam van a pulóvered

rajtad van a pulóverem

rajtad van a pulóvered

 

majdnem hűséges típus vagyok, négyésfélnél többször nem csaltam meg senkitsem.

Ügyel rá, hogy bárhol is legyen a világban, egy percet sem töltsön el feleslegesen. Minden okkal és értelmesen történjen. Én pedig azt gondolom, hogy alapvetően ezt a legfontosabb tényező ahhoz, hogy az ember boldog legyen, Virág pedig ezt pontosan tudja. Egy szmogos nagyvárosban is a tőle telhető legtisztább levegőt akarja szívni, mert ha valami hiba csúszik a világba, ő pontosan olyanná formálja azt, ami neki kényelmes és megfelel. Egy harcos képe él a fejemben róla, akit lepottyantottak egy jéghideg világba, majd ijedség helyett, a jegesmedvéket önmaga szolgálatába állítja.

„A legnagyobb álmom talán az, hogy egy napon egyszeriben történik velem egy olyan (akár láthatatlan) drasztikus változás, ami megváltoztatja az egész élethez való hozzáállásomat, és a változás alatt nem testi, fizikai, vagy negatív élményt értek, hanem valami megfogalmazhatatlan fejben lévő ’bekattanást’ (ami nekem nem egyenlő a megőrüléssel), ami ha nem is érteti meg velem az egész életet, de attól a pillanattól kezdve pontosan tudom, hogy mit akarok, mit fogok tenni a hátralévő időben, el tudok vonatkoztatni minden lényegtelen kicsinységtől és csak az fogja lefoglalni az elmémet, ami igazán fontos.”

Kívánom, hogy nagyon sokáig álmodhassa a vágyait, és teljes, kerek életet élhessen az elkövetkezendőkben. Addig is, mindenki látogassa meg a láblógató, felhőn ülő lány blogját, mert garantáltan jobb lesz a kedve.

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás