Korábban már megismerhettétek Soltra Dánielt és különleges fotóit. Láthattatok többek közt horrorisztikus portrékat, romos olykor ijesztő épületeket, lenyűgöző fotómanipulációkat és absztrakt képeket is. Most pedig következzen egy interjú Danival, melyben kiderül például az is, mitől lesz valaki jó fotós, és egyáltalán meg lehet-e élni ebből a szakmából?
Mióta foglalkozol fotózással? Hogy kezdődött ez nálad?
A fotózással körülbelül olyan 2 és fél éve foglalkozok. Mikor elkezdtem érdeklődni a fényképezés iránt akkor még logisztikusnak tanultam, még nem is gondoltam, hogy valaha is foglalkozni fogok vele, vagy akár tanulni fogom a fényképészetet, mint szakmát. Egy kis kompakt fényképezővel fotózgattam osztálykirándulásokon ezt is azt is, kb. épp ami az utamba került és láttam benne fantáziát. Idővel kezdett kialakulni bennem egyfajta nézet a témák iránt. Egyre jobban megtetszett a dolog, egyre több visszajelzés érkezett, hogy van hozzá látásom, érzékem, hogy meglátok dolgokat amit mások nem. Ezek után persze még jobban kedvet kaptam rá, hogy foglalkozzak a dologgal, a szakmával. Szerencsémre ahol tanultam volt fényképész oktatás, tehát kaptam az alkalmon és beiratkoztam a logisztikus vizsgáim után. Ezek után kezdődött csak igazán az egész.
Tanultál is fotózást, de munkáid során az iskolában szerzett tudásból mennyit tudsz felhasználni? Elég-e egy fotósiskolát elvégezni, ha valaki fotós akar lenni, vagy mellette fontos, hogy képezze magát is, könyvekből vagy épp másoktól tanulva?
.Az iskolában tanultakból személy szerint elég sokat tudtam felhasználni, hiszen ott tanultam meg az alapokat, a fő dolgokat, de igazán gyakorlat által tudtam tanulni. Szerintem nem elég csak elvégezni egy fotós iskolát, ha valaki fotós akar lenni, akkor utána olvas és tanul másoktól is.
Volt olyan tanárod, akár iskolán kívül is, akitől sokat tanultál, sok hasznos ismeretet sajátítottál el?
.Igen voltak olyan tanáraim, akiktől rengeteget tanulhattam rövid idő alatt, a műtermi képek esetében főleg, és persze volt, aki elindítson a Photoshop világában is. Viszonylag nagyon gyorsan megtanultam a dolgok lényegét
Szerinted mitől lesz valaki jó fotós?
Nehéz kérdés, ez egy elég szubjektív dolog, kinek mi a jó. Véleményem szerint egy jó fotós törekedjen a tökéletesség felé, próbáljon valami átlagon felülit alkotni, mutassa meg másoknak ő, hogy látja a dolgokat, vagy éppen ha kell, alkossa meg olyannak a képet, amilyennek mások akarják látni. Nem elég csak kattintani egyet egy drága fényképezővel vagy telefonnal, ide azért több kell egy kicsit.
Melyek a kedvenc témáid? Mit szeretsz a legjobban fotózni?
Elég bonyolult dolog ez nálam, sok témába belekóstoltam, van is pár kedvenc, amelyet szívesen fotózok. Legelőször jött a minimál és az absztrakt, egy kis épület fotó, aztán kipróbáltam magam a személyfényképezésben, amely azért nem nagyon fogott meg elsőre. Igazából még mindig nem forrott ki teljesen, hogy mi is az én stílusom. Jelenleg ott tartok, hogy a portréfotózással és a képek manipulálásával szeretnék főként foglalkozni. Itt is leginkább a saját ötleteimet szeretem, szeretném megvalósítani. Amikor eszembe jut valami jó kis ötlet, azt szeretem a legjobban fotózni
Képeid közt sok portré látható, milyen szempontok alapján választasz alanyt? Milyen egy jó modell?
Modell terén nincsenek különösebb elvárásaim, az elképzelt kép alapján keresek, illetve választok, persze előfordult, hogy előbb volt meg a modell, mint a kigondolt kép. Számomra a jó modellt nem csak a külsője teszi jó modellé. Az lesz igazán jó, akivel gördülékenyen, probléma mentesen folyik a munka, lehet vele haladni és pontos.
Absztrakt és minimál stílusú képeket is készítesz. Mit szeretsz ezekben a stílusokban?
Mindkét témában az tetszik, azt szeretem igazán, – és ez is a nehéz bennük, – hogy olyat és úgy kell fotózni, hogy az többet mutasson, mint ami. Legyen érzelmi hatása, gondolkodjon el rajta, lásson valamit mögé az, aki nézi a képet, és a legjobb, hogy lehet a színekkel, vonalakkal játszani. Én úgy vettem észre, és úgy is tapasztaltam, hogy sokan úgy fogják fel, hogy persze, mindenki le tud fotózni egy árnyékot vagy egy szöget a falban, sokan nem értékelik ezt a két stílust.
Esküvői fotót is láthatunk képeid között. Milyen érzés egy pár nagy napját megörökíteni?
Jó érzés részt venni egy ilyen eseményen. Látni a párocskát, hogy szeretik egymást, és vállalkoznak egy ilyen komoly lépésre, egy ilyen nagy eseményre, de az egész akkor éri meg és akkor lesz igazán jó, ha olyan képeket kapnak, melyek nekik is tetszenek.
Albumaidban a pécsi Magasházról , a Magasházban készült képeket is láthatunk, de a leégett Fema áruházról is készítettél fotókat. Miért pont Pécs „romjait” választottad „fotóalanynak”?
Mindig is vonzott az épületfotónak a romos fele, ha fogalmazhatok így. Elhagyatott régi helyek, horrorfilmbe illő helyszínek. Ezek mindig nagy varázzsal és érzelemmel bírnak. Kinek a megdöbbentő valóságot mutatják be, kinek a régi múltat idézik fel a fotók. A 25 emeletes pedig pont egy ilyen épület, akárcsak a Fema. Mind a kettőben izgalmas volt járkálni, fotózni. Hogy miért pont Pécs romjait választottam fotóalanynak? Ez egyszerű, pécsi vagyok, szeretem a várost.
Képeid közül sok megszerkesztett, például a PS utáni élet albumod fotói. Milyen technikával, programokkal dolgozol? Hogy készülnek ezek a képek?
Ez az egyik, úgymond, szerelmem, a képek szerkesztése. Ezzel is akkor kezdtem el foglalkozni, mint a fotózással, halvány sejtésem sem volt ezelőtt, hogy ezeket, hogy is kell csinálni. Imádok valami extrát beletenni a képeimbe, törekedni a különlegességre, az egyediségre. Utóbbit azért ebben a szakmában elég nehéz elérni. Nagyon sokat fejlesztettem és mai napig fejlesztem saját magamat ezen a téren, hogy minél jobb képeket hozzak létre. Ráadásul ez nagyon jól kombinálható a portréfotózással. Ha megvan az ötlet, akkor már csak egy alany kell a fotóhoz. A fotó után jöhet a szerkesztés, szinte csak Photoshoppal. A téma fotózásától, a szerkesztésen át, a kész képig akár napok is eltelnek. Ugyanis van, hogy a szerkesztés meg van akár fél vagy egy óra alatt, és a kép kész is, de napokig ülök felette és nézem, hogy hol lehet hiba, hol kéne még esetleg változtatni, finomítani, tökéletesíteni a képet. Eléggé maximalista vagyok magammal szemben ilyen téren, nem szeretek olyan képet kiadni, amely nekem nem tetszik maximálisan.
Van példaképed? Van, aki inspirál?
Példaképem nincs, de olyan akad, akinek a képei inspirálnak, illetve akinek a képei bevezettek bizonyos stílusokba.
Számodra a fotózás hobbi vagy munka? Esetleg mindkettő?
Számomra hobbi is és munka is, de egyelőre leginkább csak hobbi, viszont nagyon szeretném, hogy a hobbi és a munka egy szintbe kerüljenek.
Meg lehet élni a fotózásból? Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres és jól kereső fotós legyen?
Van, aki megtud élni belőle természetesen, csak szakosodni kell, akár több felé is. Esküvő fotós vagy reklámfotós, de még lehetne sorolni. Szerintem a lényeg a referencia és a sok reklám, a jó visszajelzések. Viszont sok az olyan amatőr drága fényképezőgéppel, van egy gépem és már fotós vagyok címmel, akik olcsón és sok, de minőségben nem megfelelő munkát adnak ki a kezükből. Ezzel az a baj, hogy az emberek megelégednek ezzel is. Nem mindig, vagy egyáltalán nem tudják, hogy mi a jó munka, vagy, hogy lehetne jobb is. Rengeteg olyan képpel találkozom, hogy én biztos elszégyellném magam, ha ilyen munkát kiadnék és még pénzt is kérnék érte. Kicsit nehéz így elkezdeni.
Mik a távolabbi terveid a fotózással? A jövőben fotósként képzeled el magad?
Természetesen fotósként képzelem el magam a jövőben. Távolabbi tervem, főleg saját magam továbbképzése, és a szakmában való elhelyezkedés lenne a fő cél, és persze minél több és jobb képet készíteni. Nem utolsó sorban pedig egy kiállítás, akár másokkal is.
Köszönjük Soltra Dánielnek a válaszokat és sok sikert kívánunk neki!
