A szoknyás, naiv festőlány-Interjú Czikkely Annával

A szoknyás, naiv festőlány-Interjú Czikkely Annával

Czikkely Anna

Czikkely Anna( Pannus ) By: Ungvári Péter

Tudtam, a zsigereimben éreztem, hogy Pannus különleges. Már az ajánló írása alatt gyanítottam, hogy én bizony egy kincsre találtam és boldog voltam, hogy hallgattam az érzéseimre, hogy bemutassam nektek őt: A szoknyás, naiv festőlányt. Miután elküldtem neki a kérdéseket az interjúhoz tovább beszélgettünk. Egy olyan lányt ismertem meg a személyében, aki minden sejtjével azon van, hogy alkosson, tanuljon, fejlődjön és sikereket érjen el mindenben, amibe belekezd.

Ajánló Pannusról: http://lenduletmagazin.hu/az-ures-papirlap-gyogyito-ajanlo-czikkely-annarol/

Tehát ismerjétek meg Czikkely Annát, azt az Annát, aki ott van a saját készítésű bögréi oldalán, ott ül a Sketchbook-ja lapjain és benne él a gyönyörű festményeiben.

1.   Hol kezdődött nálad az alkotás szeretete ?

Nem emlékszem pontosan, hogy ez bármikor is elkezdődött volna. Ahogy azt az ajánlóban is leírtad – ráadásul milyen szépen – mintha ecsettel a kezemben születtem volna. És tényleg ! Néha rábukkanok régi könyvekre (legtöbbször nagy testvéreim tankönyveire), melyek elején, végén, vagy akár a kellős közepén is rajzokat, némelyik egészen kutya-, maci- vagy emberalakra emlékeztet. Nagy falfirka-művész is voltam. Anyukámat szoktam ilyenkor faggatni, hogy hány évesen követtem el ezeket, és ő büszkén meséli, hogy én bizony már 1-2 évesen egy valóságos kis művész voltam. Óvodában is gyakran neveztek be különböző rajzversenyekre, pályázatokra. Ha a komolyabb oldalát nézzük a dolgoknak, talán a 16. évemet mondanám. Akkor nyáron elég búskomor hangulatban voltam és születésnapomra egyébként is kaptam egy vagonnyi festéket, ezért kiadtam magamból.  Számomra – a hegedülés mellett – ez az önkifejezés, a kikapcsolódás, a feltöltődés legkézenfekvőbb formája. Emellett szívesen varrogatok is.

2.   Honnan szoktál ötleteket meríteni az alkotásaidhoz ?

Ha arra gondolsz, mi inspirál, akkor a jó zene és a megfelelő hangulat a válaszom. Idén őszig nem volt senki, aki terelgessen, de szeptembertől egy pályázatnak köszönhetően tanulhattam alkalmazott grafikát Pálfi György Lászlótól, a MOME egyetemi docensétől a Corvin rajziskolában. Ő rengeteget segített nekem mint technikailag, mint emberileg,  aminek köszönhetően – elmondása szerint – rengeteget fejlődtem.

 3. Megfigyeltem, hogy szeretsz saját kezűleg készíteni dolgokat. Karácsonyra is ilyesfajta ajándékokat adsz a szeretteidnek ?

Így igaz! A kérdéseidre válaszolva is fél tekintetem (és kezem) a bögréken van, amiket a családtagjaimnak rajzolgatok. Én is szeretek személyre szóló, egyedi ajándékot kapni, de főleg adni! Világ életemben saját kezemmel készítettem meglepetéseket, eleinte rajzocskákat, origamit, mindig valami apróságot. Adtam már festményt, ékszert, varrott dolgokat (tolltartót, telefontokot). Idén a bögre a sztár. Festettem két barátnőmnek egyet-egyet, ezeket megláttak a rokonok, ismerősök; most mindenki ilyet szeretne, én pedig nem ellenkezem, mert szívesen csinálom! Egy másik különleges ajándék egy mesekönyv lesz, amit nővérem kisfiának, Barnusnak rajzolok (kicsit ezzel is el vagyok maradva, de hát ilyen ez a vizsgaidőszak). Ez egyben születésnapi ajándék is lesz, mivel karácsonykor született. Rengeteg időt töltök vele, gyakran vigyázok rá, Panni-anyunak hív. Nagy falat ez a könyvkészítés-rajzolás-írás kombó, de már a felén átrágtam magam!

4. Ahogy olvastam vissza a blogod jobbnál jobb írásokat találtam. Gondoltál arra, hogy ezen a területen is kipróbáld magad komolyabban ?

Igen, meglepő módon volt olyan időszakom, amikor olyanokat írtam, ami még nekem is tetszett (ugyanis borzasztó kritikus vagyok magammal). Egész sok versikét, kis magánmonológot körmöltem le; akkoriban még terveztem is, hogy egyszer kiadom, saját illusztrációkkal. Főleg szeretetről, szerelemről szóltak ezek, én is 16-17 éves szerelmes kislány voltam. Sajnos ezek a –mondhatni  írói- vénák úgy surrantak ki, avagy űztem én el az életemből, ahogy azt a fiút, aki ilyen sorokra ihletett engem. Talán magával vitte, hisz mind az övé volt. Nem tudom, létezhet-e olyan, hogy valaki egyszer csak, mintha vezényszóra elfelejtene  bármit,  ami azelőtt olyan kedves volt neki. Kiismerhetetlen és csodálatos a lélek; hiszem, hogy valahol belül még megvan bennem ez a képesség is, csak szabadságot vett ki – kiszellőztetni a fejét.

 5.  Hogy zajlik nálad az alkotás folyamata?

Hogy mutassam a kreatív énem mellett reálos beállítottságomat is, százalékban kifejezve: 90%, még rászánom magam és 10% a tényleges alkotás. Őszinte leszek, amilyen gyorsan dolgozok, olyan lusta is vagyok mellé – átlagban jó. Persze ez többnyire a „muszáj”-nál jelentkezik, ha pl. kérnek, rendelnek valamit.  Az utóbbi időben inkább ez van jelen, mivel a tanulás, a hegedülés és a hosszú utazások mellett egyre kevesebb időm van „saját célra” alkotni. Természetesen a jegyzeteimet rendszeresen dekorálom óra közben és van egy kis sketchbookom, ami mindig nálam van, arra az esetre, ha jönne az ihletáradat. Egyébként órákig képes vagyok egyfolytában, elmélyülten alkotni. Más nincs is ilyen az életemben, általában hamar ráunok dolgokra, ha egyfolytában ugyan azt kell csinálnom, az az őrületbe kerget. De ez az egy nem ilyen. Van hogy annyira belefeledkezem hogy tízen órákra enni is elfelejtek, vagy a kávémba mártom az ecsetem a víz helyett.

1502158_713208935363740_221951557_n

Anna Sketchbook-ja 🙂

6.   Melyik rajzod/festményed a kedvenced ?  Miért ?

Nincs konkrét kedvencem, sosem lesz. A hangulatomtól függ minden, ami különböző létrafokokon ugrál – folyamatosan. Szívemhez közelebb állók természetesen vannak. Ilyen például az ajánlóban megjelent asztalra borulós kép, amit a tavaszi Pszinapszison kiállítottak 4 másik mellett. Ezen az eseményen ott volt Hozleiter Fanny (Mosolyka) is, aki óriási hatással volt rám. Kevés ilyen követlen, közlékeny és szerethető emberrel találkoztam, mint ő. Megajándékozott egy bögrével, én pedig nekiadtam ezt a képet – és én még így is az adósának érzem magam.

 7.   Mi volt eddig a legnagyobb elismerés, amiben részesültél ?

 Nekem mindig az a legnagyobb elismerés, amit az adott pillanatban kapok. Nem az oklevél, pénzdíj vagy bármi más, hanem egy őszinte, igaz elismerés- akár idegentől, akár szívemhez közel állótól. Ez mutatja, hogy nem hiába csinálom azt amit csinálok, és ha ez akár már egyetlen embernek is mosolyt csal az arcára, akkor volt/van értelme annak, amit teszek.

Ha tárgyiasítani akarjuk a témát:

  • Első nagyobb elismerésem 2010-ben az OTP által meghirdetett Fáy 225 országos alkotói pályázat II. díja volt (legfiatalabb díjazottként). Művem a Nemzeti Galéria előterében volt látható pár napig.
  • Az ELTE BTK-n működő Kommunikáció: internet és média műhely tagjai felkértek Netszótáruk illusztrálásához 2012-ben, amelyet az Eötvös Kiadó adott ki.
  •  2012 tavaszán Kiskőrösön kiállították egyik tűzzománc képemet az Amator Artium  kiálíltáson.
  •  2012 őszén önálló kiállításom is nyílt Kiskunmajsán “Hason-más” címmel.
  •  2013 tavaszán 5 képem került kiállításra a Pszinapszison, Budapesten.
  •  2013 őszén a Corvin rajziskola pályázatával jutottam be grafika kurzusra.
  •  2013 karácsonya…hogy felkértél, legyek az interjúalanyod  .

8. Ha 5 tulajdonsággal kellene jellemezned magad, mik lennének azok ?

Érzékeny, ragaszkodó, kíváncsi, lobbanékony, mosolygós. (Rák vagyok, nincs mit magyaráznom.)

 9. Képzeld el magad 10 év múlva. Milyen kép jelenik meg előtted ?

Hú, nehéz kérdés. Még csak 19 éves vagyok. Az ilyen kérdésekre zsigerből azt szoktam válaszolni, hogy még azt sem tudom, holnap mit fogok csinálni . Nem vagyok az előre tervezés nagymestere, inkább azt teszem, amihez épp kedvem van; ebből több gondom is adódott már a határidők miatt. Az utolsó pillanatos-mégis sikerül neki-típusú személy vagyok, amiért rendszeresen kapom a „hogy lehet ekkora szerencséd?” és ehhez hasonló megjegyzéseket.
Ha nagyon megerőltetem magam, akkor megjelenik az idilli kép a jövőről, mint valószínűleg minden hasonló korú és beállítottságú lány előtt: szerető férj, mellette én (szoknyában!), nagy kertes ház, egy rahedli gyerek meg egy nagy kutyus. Persze a mai világban ez a 10 év elég szűk intervallum minderre, azért csak idilli. Jelenlegi tanulmányaimat tekintve – ha minden jól alakul- kutatóbiológus leszek, de emellett nem szeretném abbahagyni a rajzolást sem. Minden a jövő zenéje. Talán megpróbálom újból a felvételit a MOME-ra, de még várom, hogy készen álljak rá, hiszen oda főleg huszonéves, érett gondolkodású egyéneket várnak, kész, egyedi stílussal. Én úgy érzem, elindultam ezen az úton és a végén lehet, ott kötök ki mégis. Nem leszek gyáva változtatni. Kellő nyitottsággal minden megeshet még, bármit kezdhetek az életemmel…de ez az a szép az egészben, nem igaz? 🙂

Köszönöm szépen Annának a lehetőséget, hogy interjút készíthettem vele és azt is, hogy ő ezt az egyik legszebb karácsonyi ajándékának tekinti. ( Számomra nagy öröm Pannus )

Pannus blogja: http://czpannuska.blogspot.hu/

Szerző:

Baksai Vivien

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.

1 comment

Szólj hozzánk!