Amikor a szöveg dönt a formáról – Találkozás Tóth Krisztinával

Amikor a szöveg dönt a formáról – Találkozás Tóth Krisztinával

Író-olvasó találkozóra mindig örömmel megyek.  Izgatottan várom, milyen lesz az a személy, aki a szavak mögött lapul. Vajon milyen a hangja, milyenek a gesztusai? Kedves vagy inkább morcos? Olyan, mint a képeken? Olyan, mint a szavai? Szeretem, mikor egy ilyen esemény után, elégedetten távozom, igen, őt képzeltem a művek mögé, nem csalódtam, és alig várom, hogy beszerezzem a legújabb könyvét, hogy megismerjek belőle még egy darabkát. Így történt ez múlt szerdán is.

Pécsett, Az Apáczai ÁMK Könyvtára az Őszi könyvtári napok alkalmából szervezett író-olvasó találkozót október 7-én, ahol Tóth Krisztina volt a vendég.  Krisztinával Vilmos Eszter, az Apáczai ÁMK Gimnáziumának egykori diákja beszélgetett.  Sokan összegyűltek, öt órakor már rengetegen várták izgatottan az írónőt. A várakozás közben olvasgathattak műveiből, ugyanis mindenki székén lapult egy-egy vers, vagy próza.

A tanítvány

Mert minden rím! – ismétlem lelkesülten,
és hangokból szőtt háló a világ,
és e háló ott rezeg mindenütt, csak
füleljetek, ti legyetek a pók!

Hogy ő nem pók: ezt látom az arcán,
és hál’ istennek nem hall hangokat,
gyűlöl viszont, hogy hétfőn tartom az órát,
kilenckor ő még aludni szokott.

Nézzétek, mondom, körben mennyi rím van!
Vegyük itt ezt az imádkozó csatot:
ha ez egy kéz, az az ablak az oltár.
A látvány mélyén mindig ott a vers.

Van, aki látja. Bámulnak a csatra,
ablakkeresztre néznek, jegyzetelnek.
(Kíváncsi volnék, mi kerül a füzetbe.)
Annál a lánynál soha nincs papír.

Mit keres itt? Kellek a kreditekhez?
Kék szeme van, már csak neki beszélek.
Mondom, minden szó hangjegy, és a vers
létünk dalához néma partitúra.

Na, ez így sok. Öt perc van csengetésig,
a szőke lány már diszkréten pakol.
Belelátom a fád médiamunkást,
telefonján a hangfájl most betelt.

Reggel, mesélem, a fürdőbe lépve
döglött kaszáspók feküdt a kövön,
és a járdán egy kifordult esernyő
megkésett rím volt: elázott halott.

A lány nem érti. Tudom, hogy nem érti.
Szünetben aztán mégis odalép,
elé tolom a jelenléti ívet,
befejeztük mára a pókokat.

Azt mondja, várta, hogy majd én, hogy egyszer
megpillantja e titkos szálakat,
csakhogy a világ egyszerűbb. A rímet
mi vetítjük a dolgokba bele.

Felmarkolja a cuccát, de a sálban
megbotlik és a kezébe fogott
könyvtári Sorstalanság lapjai közül
egy régi sorsjegy a padlóra hull.

 

Tóth Krisztina egyenesen az állomásról érkezett, és amint megjött, már kezdetét is vette a beszélgetés, mely során alkotói pályafutásába tekinthettünk mélyebben bele, kezdve a lírától a műfordításon át a prózáig, majd zárásként a gyerekirodalom is szerepet kapott a felháborodást keltő Pitbull verssel és a fikákról szóló történettel együtt.

tk4

Elsőként a korai lírát vetették össze a későbbi lírai alkotásokkal. Ugyanis tudni kell, hogy Krisztina pályafutását költőnőként kezdte meg, első kötete 1989-ben jelent meg, Őszi kabátlobogás címmel, amely Radnóti Miklós emlékérmet is kapott.  Majd inkább a próza felé vette az irányt, legalábbis megjelent könyvei erről tanúskodtak. Azonban mint megtudtuk, verseket folyamatosan írt, többet közülük különböző folyóiratokban is publikált. 

Eleinte ragaszkodott a formákhoz, ezt mutatják korai versei is, de ahogy egy tanára mondta neki, az alkotónak olykor a saját tehetsége ellenében kell tennie, hogy kibontakozzon, így megfogadva a tanácsot, elkezdett elszakadni a formáktól, bonyolítani azokat.  Ellenben hangsúlyozta, hogy a vers nem egy edény, amelynél konkrét formákról és tartalomról beszélhetünk, minden versnek meg kell találni a saját alakját, a lényeg, hogy a költő személyisége ott maradjon a szavak mögött, a mondanivaló kiváltsa az olvasóból a kívánt hatást.  Érdekességként megtudtuk, hogy ő tanította Finy Petrát is, aki épphogy formában nem tudott írni, neki pont ezt kellett megtanulnia.

Géphang
 

Már túl a túlon túl földi idődön

pedig rég nem te voltál hisz láttalak

egy halott beszélt a rögzítődön

de nem tudtam megállni

hogy vissza ne hívjalak

 

mikor rég úton voltál és nem tudtál megállni

se hang se test csak távozó alak

nem fordultál meg szólhatott volna bárki

mégse tudtam megállni

hogy egyszer vissza ne hívjalak

 

se hang se test csak távozó alak

már túl a túlon túl földi idődön

egyszer hiába hívtalak

egy halott beszélt a rögzítődön

mégse tudtam megállni

 

hogy vissza ne hívjalak

nem fordultál meg szólhatott volna bárki

már túl a túlon túl földi idődön

rég úton voltál és nem tudtál megállni

hiába hívtalak

Kiderült még az is, hogy olykor egy-egy versben visszaköszön a fordítási élmények hatása. Krisztinánál a lebegő mondatok keletkezetek így, mely mondatok egy egész cikluson végigkísérték.

Itt a beszélgetés fonala el is kanyarodott a fordítások felé. Krisztina több művét is lefordították különböző nyelvekre, többek közt franciára. Egyik francia fordítóval például végig telefonon kommunikált, mit, hogyan lehetne jól átvinni a másik nyelvre, majd végül már egyre banálisabbá vált, ahogy telefonon magyarázta, hol, mit akart kifejezni. Azonban mivel ő is fordít, jól tudja, itt sem a forma számít, hanem a hatás. El kell érni, hogy ugyanazt váltsa ki az olvasóból a vers más nyelven.  Lehet, hogy nem fog rímelni, lehet, hogy más lesz a sorok hossza, de a lényeg, hogy a hatás az meglegyen, és sikerüljön megőrizni az alkotót a versben, egy francia franciául olvasva is azt érezze, mint amit a magyar a magyar verziót szemlélve.

Ezután felolvasás következett.  A Dal a titkos életről, a Zsarnok gyík és A tanítvány című alkotást, valamint a legújabb kötete címadó versét, a Világadaptert osztotta meg velünk, majd  egy műfordítást is megismerhettünk, az Ida című művet franciául és magyarul is előadta.

tk

A versek után következett a próza.  Ugyan prózát többet is írt, novellás kötetei is jelentek meg, azonban első regényére sokat kellett várni, az Akvárium 2013-ban készült csak el.  Ennek magyarázata ismét a forma. Krisztina szerint regényt lehet írni, de írni nem lehet programból. Hiába diktálják a kiadói elvárások, hogy most a regény a kelendő, ha a szöveg nem akar azzá válni. Írás közben dől el, milyen alakot ölt majd, de olyan is van, hogy semmilyent. Ugyanis az írás egy befele figyelő tevékenység, az elvárások fürkészéshez pedig kifele kellene tekintgetni, így alkotás közben nem lehet folyton az az aktuális trendeket figyelni.

A Pixel című könyve például nem regény, hanem egy prózakötet, ahol a lényeg a struktúra. Ez a könyv, nem akart regény lenni. Még írta folyamatosan rajzolt, ki hol, mikor bukkan fel. Mindig ügyelt, hogy ne legyen minden kimondva, a hiány beszéljen, a ki nem mondott számítson.

Meggyőződése volt, hogy az emberek halálfélelemből nemzenek gyereket. Jó előre be akarják biztosítani magukat, hasonmásokat gyártani, mert rettegnek, hogy velük is megtörténik az a banális és obszcén félreértés, ami a szüleikkel és körülöttük mindenkivel: hogy még élő testükbe zárva egyszer csak öregedni, rohadni kezdenek.
(Akvárium)

Ez a ki nem mondott kapott szerepet első regényében, az Akváriumban is, csak itt már nem a szerkezetből adódott a hiány, hanem az elfojtásból.  Abból, hogy mi van a háttérben, mi az, amiről nem beszélnek. A regény címe már 10 éve megvolt az írónő fejében, elhatározta, hogy ezzel a címmel ő írni fog, majd meglett az első pár szereplő, innen pedig tudta mit akar írni. A szegény zsidókat akarta megjeleníteni, szembeszállva a gazdag zsidó sztereotípiával.  Így született meg az első regény.

tk2

Végül a gyerekirodalom került terítékre. Elárulta, hogy ez számára amolyan jutalomjáték, elsősorban a gyerekeinek ír. Most fog megjelenni az Orrfújós mese című gyerekkönyve, mely 2 fikáról szó, akik Peti jobb és bal orrlyukában laknak, majd egy hosszú influenza alatt születik jó pár gyerekük is, sőt egy háziállatuk is van, aki egy baktérium. A mű egy nagyon hosszú influenza végén keletkezett, miután két gyermeke is átesett a betegségen, ő pedig napok óta nem aludt. Ezt a történtet a kialvatlanság hozta létre.

Ugyan volt, aki gusztustalannak tartotta a mesét a fikákról, de a Pitbull című alkotásnak volt csak igazán nagy visszhangja. Felháborodott pitbulltartók támadták az írónőt, hogy rossz színben tüntetni fel eme kutyafajtát.  Hetekig telefonon zaklatták. Ugyan kezdetben még csendben figyelte az emberi hülyeség kibontakozást és extrém megnyilvánulását, levonva a tanulságot, hogy az emberek analfabéták, azonban mikor fenyegették is, már kevésbé tartotta mulatságosnak a dolgot. Azóta remélhetőleg lenyugodtak a pitbullosok, és elmélyültek az irodalmi alkotásokban, hogy megtanulják értelmezni őket. 

Pitbull

Az ember
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.

Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap
ha nem
akarja.

Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
aztat
szépen
lekapja.

Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember
jobb, ha
nem jön a
pitbull.

De ha jön
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha…

Zárásként Krisztina felolvasta a Csikizős verset, majd bár már vészesen fogyott az idő, de egy prózát is beleszorított, így a Pillanatragasztót is meghallgathattuk. Az esemény végén pedig a könyvet, melyből a novella származott megnyerte az a szerencsés, akinek székén nem egy alkotás pihent, hanem a könyv képe.

A beszélgetés után természetesen dedikálás következett, kicsik és nagyok lelkesen álltak sorba az aláírásokért és egy kedves mosolyért.

tk3

Elégedetten mentem haza az író-olvasó találkozó után. Egy igazi élmény volt, hiszen nem csak Tóth Krisztina  műveit ismerhettük meg még jobban, hanem magába az alkotói folyamatba is betekintést engedett, mely ismerhetek, azt hiszem, sokak számára hasznosak lehetnek, akik írásra adják a fejüket.

A beszélgetés során pedig egy elragadó, kedves személyiséget ismerhettünk meg, pont olyat, amilyet a sorok mögé képzeltem. Remélem volt a közönségben egy két pitbullos is, akik továbbítják az irodalom berkeiben nem jártas kutyásoknak, hogy a pitbull vers nem támadás, ők se támadják miatta az alkotót, hiszen a pitbull sem támad ugyebár, akkor ők miért tennék. Ha a kutya nem harcias, nehogy már a gazda az legyen.

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!