Anita Bozát egy bétázós csoportban ismertem meg, ahol azóta is lelkesen segít a szárnybontogató írópalántáknak az írásaik átolvasásával, javításával. Az írónő első regénye, az Elrabolt Szerelem idén jelent meg, amiről már hoztam nektek könyvajánlót, de pár napja érkezett a hír, hogy Anita az Aranymosás Irodalmi Pályázaton is elnyerte a közönségdíjat, ő lett a PublicStar, így talán hamarosan a második könyvét, Az éjszaka színeit is olvashatjuk nyomtatásban. Ezek kapcsán kérdeztem Anitát, fogadjátok szeretettel a vele készített interjút!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Harminckilenc éves vagyok, két kisfiú édesanyja, óvónő és állatmentő. Egy gyönyörű kis Somogy megyei faluban élek, nem messze Siófoktól. Szeretek olvasni, főzni, önkénteskedem egy állatmenhelyen, a környezetvédelem és az állatvédelem huszonéve szívügyem.
Amióta az eszemet tudom, imádok olvasni. Általános iskolásként könyveket bújtam az óraközi szünetekben és a vakációk alatt, könyvtárba jártam, minden zsebpénzemen könyveket vettem. Írni 9 évesen kezdtem, először verseket, majd 15 évesen regényeket. A versírás végigkísérte a gimis éveimet, őrülten szerelmes voltam egy fiúba (plátói szerelem maradt), ez volt a fő motivációm és témám. Amikor regényeket kezdtem írni, akkor csak a fejemben keringő történeteket szerettem volna lejegyezni, illetve azt, amit megálmodtam.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Az írás számomra létszükséglet. Fokozatosan alakult ez így, eleinte hobbiból írtam, az utóbbi években nőtte ki magát mindennapi tevékenységgé, olyannyira, hogy minden szabadidőmet ezzel töltöm (ez azt jelenti, hogy akkor írok, amikor a fiaim alszanak).
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Nagyon remélem, hogy pár kellemes órát tudok szerezni az olvasóimnak. Nem akarom megváltani a világot az írásaimmal, tudom, hogy nem én vagyok az új J.K.Rowling, de azt is biztos, hogy szívemet-lelkemet beleteszem a regényeimbe, és az a célom, hogy akik megveszik a könyve(i)met, jól szórakozzanak rajta. Mosolyogjanak, izguljanak, szorítsanak a főhősöknek, és úgy csukják be a végén, hogy „Igen, ez jó volt.”
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Mindenkire felnézek, aki akár csak egyetlen regényt is befejezett. Mert a közhiedelemmel ellentétben – hogy írni mindenki tud, és ez egyszerű dolog –, szerintem az írói lét nagyon nehéz és küzdelmes pálya. Folyamatosan tanulni kell, rengeteget olvasni, állandóan fejlődni. A „nagyok” közül példaképem Lőrincz L. Laci bácsi, Vavyan Fable, Nemes István, On Sai. Nagyon sok fiatal írót tisztelek a munkássága miatt, többek között Róbert Katalint, Rácz-Stefán Tibort, Demi Kirschnert, Eszes Ritát, Remy Dalmore-t, Jenei Andrást, Szemán Zoltánt. A bétázások során olyan írókkal is megismerkedtem, akiknek még nincs megjelent művük, de nagyon tehetségesnek tartom őket, és úgy hiszem, előbb-utóbb nekik is sikerül befutniuk.
Juj, idézet-mániás vagyok, nagyon sok idézetet olvasok, régen spirálfüzetbe írtam is azokat, amik megtetszettek J De van két abszolút kedvencem:
A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, kik is vagyunk valójában!
(Dumbledore)
A remény olyan, mint a Nap: ha csak akkor hiszel benne, amikor látod is, nem éled túl az éjszakát.
(Csillagok háborúja)
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
A megjelent regényemre, és arra, hogy én lettem a nyolcadik Aranymosás Public Star-ja, Arra is nagyon büszke vagyok, hogy a napokban fejeztem be az ötödik regényemet, és hálás vagyok a sorsnak azért, hogy rengeteg értékes emberrel ismerkedtem meg, amióta írok, és olyan barátokat szereztem, akikre mindig számíthatok.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Bármi. Régebben hajlamos voltam a pesszimizmusra, aztán idővel rájöttem, mindenem megvan, sőt, még annál is több. Támogató család, szerető férj, két csodás gyerek, szuper munka, és szabadidőmben azt csinálhatom, amit szeretek.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Minden apróság. Hiszek abban, hogy a véletlenek nem véletlenek, a férjemet anno netes társkeresőn ismertem meg, és már akkor, amikor megnyitottam az adatlapját, belém hasított egy érzés, hogy ő lesz a férjem. Aztán később szó szerint megküzdöttem azért, amim van, a két fiunk négy lombikból lett, rengeteg kezelésen estem át, mire ők megszülethettek. Azt hiszem, megtanultam becsülni azt, amit kaptam az élettől, ugyanúgy tudok örülni egy jó könyvnek, mint egy finom vacsorának, vagy egy megmentett kutyának.
Úgy hallottam, az Aranymosáson elnyerted az idei PublicStar díjat. Hogy érint ez téged? Mit jelent ez számodra?
Végtelenül boldog vagyok, és hihetetlenül hálás azért, hogy annyian lájkolták a regényrészletemet, hogy én lehettem a PublicStar. Nagyon sokan rám írtak, hogy olvasnák az egész regényt, drukkolnak, ez olyan doppingszer volt, ami átsegített a várakozás nehéz hónapjain. Most van bennem egy jó adag izgalom, nagyon remélem, hogy sikerül úgy javítani a regényt, hogy megjelenhessen.
Ezt az elismerést Az éjszaka színei című írásoddal nyerted el. Mesélnél egy kicsi erről a történetedről?
Az éjszaka színei egy misztikus romantikus krimi, egy trilógia első része. Seattle-ben játszódik, főhőse Jack Carpenter nyomozó és Veronica Rustie, egy különleges képességű sztriptíztáncosnő. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt írtam meg a vázlatát spirálfüzetbe, aztán félretettem, és sok-sok évig nem vettem elő. Amikor tavaly mégis úgy döntöttem, hogy javítom, három hónap alatt elkészült a végleges változat. Az Aranymosás lektorijában felsoroltakkal egyetértek, már én is látom a regény hibáit, vannak is ötleteim a javításhoz.
Mik a további céljaid az írás területén? Milyen kéziratokon dolgozol?
Múlt héten fejeztem be az új regényemet, egy romantikust, ami már az előolvasóknál/bétáknál van. Van egy megkezdett romantikus fantasym, és fejben összeállt Az éjszaka színeinek harmadik része is, illetve megvan a vázlata még egy romantikus regénynek. Ha több időm lenne, megállás nélkül írnék, így maradnak a hétvégék és azok az órák, amikor a gyerekeim alszanak.
Egyébként szeretnék tovább fejlődni, egyre jobb és jobb lenni.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek azt a mérhetetlen szeretet és biztatást, amit az Aranymosás és a megjelent könyvem kapcsán kaptam! Amikor elbizonytalanodtam, vagy nehezebbnek éreztem a várakozást, azokból az üzenetekből olvasgattam, amiket küldtek nekem.
És köszönöm szépen a bétáimnak, előolvasóimnak, írós barátaimnak, hogy kitartottak mellettem, mindig továbblendítettek, amikor szükség volt rá!
Köszönöm az interjút!
Anitát az alábbi helyeken találhatjátok meg:
A képeket az írónőnek köszönhetjük
