Budapest, te kurva

Budapest, te kurva

Budapest olyan, mint egy kurva.

Örömet ad és szabadságot. Menedék és megpihenés egyszerre. Melléd bújik, ha fázol, de sosem karol át.  Neked adja magát, de mindig vár valamit cserébe. Kiszed belőled egy darabkát, egy hozzád tartozó, többé vissza nem adható sejtnyi létet. Sokat ad és mutat, de mégsem enged igazán közel. Gyönyörű, de használt. Végtelen, de nem határtalan. Finom, de gátlástalan. Beszélhetsz hozzá, talán meg is hallgat, de nem cseveg veled. Tapasztalt és színes, de rettentő naiv. Titokzatos és felfedezésre váró. Furcsa, csillogó ruhát ölt estelente. Budapest egyszerre nyomorult és beletörődő. Mindeközben tele van lehetőségekkel és álmokkal. Történetek és sorsok őrzője. Mélyen magában rejti kincseit. Buján tréfálkozó, aki nem hisz a véletlenekben. Sokan vágynak rá, és legalább ugyanennyien irtóznak tőle. Veszélyes, de gyengéd. Könnyen elenged, de mindig visszavár. Ledéren kacag és csendben sír. Sokat lát és sokfélét tapasztal. Tűr és szenved. Vad, de szelíden gyenge.

Budapest olyan, mint egy kurva. Használod, de nem szereted.

tumblr_mpteerObd21s30aixo1_500

tumblr.com

Szerző:

Bóbics Veronika

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!