Két héttel ezelőtt egy nagyon izgalmas könyvről olvashattatok Mezei Petrától. Most pedig megismerhetitek jobban Petrát, hiszen egy interjú keretén belül mesél nekünk magáról, gondolatairól. Az ajánlót a Mint a homokszemek című regényről ide kattintva tudjátok elolvasni.
Mesélj magadról! Mit kell rólad tudni?
A bemutatkozás sajnos nem az erősségem.
A barátaimmal indítottunk pár éve egy kis online magazint, amihez kértek tőlem egy
bemutatkozó szöveget, mire én írtam nekik egy novellát egy házsártos, kötözködő
öregasszonyról.
Mióta írsz? Mi inspirál az írásban?
Írni azóta írok, amióta ez egyáltalán lehetséges, de korszakonként változik, hogy
éppen miért. A Mint a homokszemek például a „kisgyerekkel otthonlevés” második
évében készült, amikor már nagyon hiányzott, hogy valamit ne azért csináljak, mert
kell, hanem csak mert én akarom.
Van költő, író, akire felnézel és nagy motivációt merítesz tőle?
Tulajdonképpen minden íróra és költőre felnézek, aki nem elégszik meg azzal, hogy
szép szavakat írjon le jó sorrendben, hanem adni is akar valamit az olvasónak.
Kamaszként még feltétel volt, hogy ez a valami lehetőleg hasznos tudás vagy gondolat
legyen, de ahogy öregszem, egyre nagyobb becsben tartom azokat, akiknél ez a valami
csak egy kis nevetés vagy jóleső borzongás.
A motiváció más kérdés. Ha motivációra van szükségem, előbb jut eszembe Arnold
Schwarzenegger, mint valamelyik író.
Ennek csak az az oka, hogy hozzám hasonlóan esélytelen, mégis sikeres magyar írót
nem könnyű találni (vagyis olyat, akinek ne lettek volna szakmabeliek már a szülei is,
ne szóltak volna már a tanulmányai vagy a munkája is az írásról, ráadásul még
televíziós bemondó sem volt soha).
De ha Arnold Kalifornia kormányzója lehetett a kimondhatatlan nevével és a béna
akcentusával, akkor minden lehetséges.
A regényed Budapesten játszódik. Volt különösebb oka, hogy ezt a helyszínt
választottad? Vagy számodra egyértelmű volt, hogy Budapesten fognak zajlani az
események?
Én egyszerűen imádom Budapestet! Világéletemben kiváltságosnak éreztem magam,
hogy itt élhetek, így nem volt kérdés, hogy ez legyen a regényem színhelye is.
Volt valami könyv, film, sorozat vagy egyéb, ami ötletet adott, hogy egy bankrablásról
szóljon a regényed?
Az alapötlet sok-sok éve született meg, egy vasárnapi séta alkalmával. Akkoriban épp
csóró egyetemisták voltunk, a hónap végén… az a zuglói bankfiók pedig ott állt
előttünk, magára hagyottan, tele pénzzel, hívogatóan… Szóval nyilvánvaló volt, hogy
hazáig azon elmélkedjünk, hogyan lehetne kirabolni.
A főszereplő, Alex, nagyon határozott, életrevaló karakter. Van köztetek némi
párhuzam vagy esetleg volt valaki, akiről mintáztad?
Alex korosztálya és családi állapota is teljesen más, mint az enyém, így most éppen
szinte semmi közös nincs bennünk, bár nem bánnám, ha a szombat délutánjaim kicsit
jobban hasonlítanának az övéihez.
Viszont az mindkettőnkre igaz, hogy az ismerőseink mindig akkor röhögnek a
legjobbakat rajtunk, amikor kivételesen teljesen komolyan beszélünk.
A többi karakter is kidolgozott, szerethető figura. Van olyan szereplő, akit élő
emberről mintáztál? Ki a kedvenced közülük?
A második részben van egy Harcsa Sándor nevű művezető, akit egyszerűen imádok!
Ha a szereplőimet „darabokra szednénk”, minden darabról meg tudnám mondani,
hogy kihez tartozik azok közül, akiket ismerek, de abban a kombinációban, ahogy
ezekből a darabkákból végül összeálltak, már senkire nem hasonlítanak a
környezetemből.
Mi segített, motivált a könyv megírása során?
Hát, hatalmas motivációt jelentett például a kisfiam fogzása. Olyankor úgy rohantam
fel írni, amint a férjem hazaért a munkából, mint akit kergetnek.
Máskor meg csak annyi, hogy a jó történeteket le kell írni. És szerintem ez egy jó
történet.
Mik a terveid a továbbiakban? Mik a céljaid?
Ha az írásra gondolunk, szeretném még idén befejezni a második részt. Van benne pár
kedvenc karakterem, és nagyon tetszik a „végső megoldásom”, de még kicsit
darabokban van az egész.
És meg akarok tanulni írni. Jól írni.
Mi inspirál a hétköznapokban? Mi tesz boldoggá?
Ha boldogságról van szó, ott van például az olvasás. Egy jó könyv engem mindig,
minden körülmények között boldoggá tud tenni. Aztán az online vásárlásról tavaly
kiderült, hogy fergeteges móka.
És persze, mindenek felett ott a családom. De a családi boldogság bonyolult dolog.
Időnként olyan ez, mint mikor a vérvételen, a sokadik próbálkozás után az üres kémcsőre bambulunk a csalódott nővérkével, és bár tudom, hogy tudja, mégis úgy érzem, biztosítanom kell róla, hogy „ott van az, csak néha kicsit keresni kell”.
Köszönöm szépen Petrának az interjút és további sok sikert kívánok Neki a céljaihoz!
Kövessétek Petrát Facebook és Instagram oldalán, hogy több dolgot meg tudjatok róla! 🙂
Kiemelt kép: Homokszemek
