,,Semmi sem képes úgy megérinteni, mint a művészet.” – beszélgetés Kovács Alexandrával

,,Semmi sem képes úgy megérinteni, mint a művészet.” – beszélgetés Kovács Alexandrával

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Már egészen kiskorom óta írok. Nem túlzok, ha kijelentem, hogy amióta írni tudok, azóta nyoma van a gondolataimnak. Emlékszem, először képregényeket írtam, aztán zene tanulása mellett jött az ihlet, hogy dalszövegeket is írhatnék. Mára már nagyon sok műfajban kipróbáltam magam, a legújabb trendekben is kényelmesen érzem magam (mint pl. a slam poetry), de a “hagyományos” líra, próza sem okoz gondot. Gimnáziumban humán tagozaton tanultam, így az irodalmat és idegen nyelveket is emelt szinten, s ebben az időszakban több írói pályázatra is ösztönzött akkori példaértékű tanítóm, több könyv publikálója, az osztályfőnököm. Számomra ez a nagybetűs hivatás, a feladat, amit mindig is szívből végeztem. Legelőször 19 évesen kezdtem publikálni egy közösségi oldalon, egészen addig csak a fiókom mélyén, a számítógépem zegzugaiban és a telefonom jegyzetei között őriztem az írásaim. Az említett social media felületen név és kép nélkül írok azóta is, viszont szerencsémre volt lehetőségem együttműködésre is 1-2 vállalkozással, mint cikkíró, ami megadta a lendületet, a motivációt és a hitet abban, hogy nekem valóban ez a feladatom.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Mindent. Nehéz megfogalmazni, mit jelent számomra valami, ami egy kellemes filtert és háttérzenét ad az életemnek. Semmi sem képes úgy megérinteni, mint a művészet. Számomra ez nem a konkrét műalkotásokat jelenti, hanem a minket körülvevő világot. Mindig is a legapróbb részletekben láttam meg a gyönyört, így a természet, az illatok, a színek, hangok és kiejtett mondatok mind-mind az inspirációim. Ezeket azonnal szeretem megörökíteni valamilyen formában, és kiemelni őket a rengetegből, hogy más is lássa: az élet bizony csodálatos!

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Talán a jelenlét a legjobb kifejezés arra, amit adni tudok. Amit a legjobban szeretek magamban és az életfilozófiámban, hogy rendkívül nyitott személyiség vagyok. Bármilyen témában, helyzetben képes vagyok abszolút természetesen viselkedni. Számomra az a természetes, ha kimondjuk azt, ami bennünk van, meg merjük élni a pillanatot és fogalmazni a saját nézeteinket. Ehhez pedig nyújtok egy jelenlétet, egy társaságot, akivel bármikor, bármiről lehet komfortosan eszmecserézni, hiszen megmutatom azt a szabadságot, amelyben én élek. Igyekszem megmutatni, hogy a világunk egy színes rét, amelyben milliárdnyi csoda található meg, s lehet valami attól különleges, hogy 3 másik szemlélő máshogy vélekedik róla.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

A közvetlen környezetemből a korábbi tanáraimat tartom példaértékűnek, hiszen nagyon fiatal és betöretlen voltam, amikor ők képesek voltak elindítani bennem valamit. Nagyra értékelem Ady, Radnóti és József Attila művészetét, akik a káoszban való alkotás művészetét tanították meg nekem. Különböző zenei előadókból pedig nap mint nap erőt merítek, hiszen ők azok, akik a kezdetektől fogva – mondhatni – velem voltak, inspiráltak és szerelmessé tettek. Azt hiszem Melanie Martinez, Dennis Lloyd, Tash Sultana és még jó pár művész adott egy pluszt a személyiségemhez. Az ő zenéik késztettek arra, hogy elkezdjem írni a könyvemet. Számtalan írót tudnék még ide sorolni, illetve konkrét könyveket, idézeteket. Utóbbiból túl sokat is, de egy-két nagy kedvenc: “I hope you can see how the everyday little things are the most beautiful” , “I hope you are blessed with a heart like a wildflower. Strong enough to rise again after being trampled upon, tough enough to weather the worst of the summer storms, and able to grow and flourish even in the most broken places.”

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Az, hogy képes voltam mások agyában elültetni egy olyan kis magot, amely, ha kellő gondoskodást kap a gazdájától, bizony végtelenül sok pozitív lehetőséget teremt. A szabadság, a bátorság és a nyitottság érzését.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Mindig is nagy álmodozó voltam, s kellő kitartással hatalmas dolgokat értem el, amelyek korábban lehetetlennek tűntek. Ez az, ami motivál, a saját sikereim és a mélyről jövő, őszinte szeretetem, amelyből nem félek adni a világnak.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Az ősz, reggeli kávé, bakelitlemez lejátszó, second hand ruhák, vintage bútorok, könyvek, zene, mezei virágok, étel az asztalon, frissen mosott ruhák illata, hálás mosoly, egészség, a természet, a szeretteim, a béke.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Folytatni azt, amit elkezdtem, és a hatalmas álmaimból valóságot kreálni. Mindegy, mennyi munka és idő, amíg az alkotás hajt és boldogsággal tölt el, nem adom fel.

Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!

Csak szeretném megköszönni, hogy lehetőségem adódott ennek a szuper csapatnak kifejteni a gondolataimat. Minden kérdést élveztem, és bízom abban, hogy olvasni is legalább hasonlóan feltöltő érzés lesz.