Mostanság a krimik nagyon magukkal ragadtak, így mikor az Agave Könyveknél megláttam ezt a történetet, akkor rögtön lecsaptam rá. Nehéz erről a könyvről bármit írni úgy, hogy ne rontsak el semmilyen nagy fordulatot az olvasó számára. Az 1280 fő Jim Thompson egyik fordulatokkal teli krimi, thriller regénye.
A fülszöveg:
Nick Corey rettenetes seriff, de szándékkal az. Nem old meg problémákat, nem tartatja be a szabályokat és nem tartóztatja le a bűnözőket. Tudja, hogy az aprócska Potts megyében nincs senki, aki be akarná tartani a törvényeket, és neki tökéletesen megfelel, hogy lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.
Csakhogy Nicknek nagyon bonyolult nehézségekkel kell szembenéznie. Két helyi strici kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. A barátnőjét, Rose-t rettegésben tartja a férje. Aztán még ott van a felesége és annak testvére, akik nem hagynak nyugtot neki, pedig már így is egyfolytában gyötrődik. Meg kicsit talán túl közel is állnak egymáshoz ahhoz képest, hogy testvérek?
A közelgő seriffválasztás miatt Nicknek meg kell oldania a problémáit, méghozzá mihamarabb. Mert egyvalamit biztosan tud: bármit megtesz azért, hogy seriff maradjon. És Nick Corey egyáltalán nem olyan buta, mint amilyennek tűnik.
Az 1280 főt a 20. század közepének klasszikusaként tartják számon. Jim Thompson vágyról, gyilkosságról és árulásról szőtt, az amerikai délen játszódó történetében a legjobbat nyújtja. A regény az 1981-es Nagytakarítás című elismert francia film alapjául szolgált.
„A legjobb író, és pont.” /The New York Times/
A regény egészen az 1960-as évekig repít vissza minket, Pottsville megyébe, és fest le egy remek korképet. Az író azonban nem elégedett meg ennyivel. Bár az 1280 fő nem a legújabb könyvek közül került ki (eredeti megjelenési dátuma 1964), de viszonylag sok helyen véltem felfedezni olyan motívumokat, fordulatokat és gondolatmeneteket, amik ma – 2021-ben – is komoly elgondolkodtatásra sarkalnak.
A könyv alaptörténete egyszerű. Adott egy főhős és az ő fő célja, amit a regény végéig el szeretne érni. Azonban itt hoznék be egy ide illő idézetet: „Nem a cél a fontos, hanem az út.” Az 1280 fő-re ez kifejezetten igaz.
Nekem a regényben a legizgalmasabbak a karakterek voltak. Nehéz bármelyik szereplőről rosszat írni, ki vannak dolgozva és mindegyikük mögött egy hihető, érthető motiváció van. Ezt úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy az emberek emberiek a történetben. A megismerésük közben egy valódi élet nyílik ki előttünk és nem csak egy kartonfiguráé.
A regény egyik központi elemének a hazugságot tartom. Folyamatosan érezhető, hogy Nick Corey, a főhős, próbál igazat mondani, vagy legalábbis elkerülni azt, hogy valótlant állítson. Zseniálisnak találtam, ahogy Nick az igazság és a hazugság élén táncol. Sokszor gondolkoztam el a könyv olvasása közben, hogy mi is a hazugság és vajon elítélhető-e az, ha valaki nem mondja el az igazat, de elhallgat valamit.
Habár az egyik legfontosabb elemnek a hazugságot tartom, sok más témája is van a könyvnek. Számba veszi a rasszizmust, az elfogadást, a szerelmet, a megcsalást és a társadalom szórakozásait. Illetve olyan kérdéseket is feltesz, hogy mennyire ítéljük el azokat, akik előrehaladottak a társadalom többi tagjához képest.
A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom. Bár rendelkezik előszóval, a véleményem szerint ezt csak a könyv elolvasása után javaslom. Sok helyen írták, hogy előtte és utána is érdemes elolvasni a könyv ismeretének függvényében, de szerintem a történet megismerése előtt egy kicsit ront az élményen. Ha nem is tartalmaz olyan tényeket, amik elrontják az olvasás élményét, de mégis szóba kerülnek olyan részletek, amik nagyobb meglepetést okoznak, ha a könyv olvasása közben fedezzük fel.
Köszönöm szépen az Agave Könyveknek a lehetőséget, hogy elolvashattam!
Kiemelt kép: 1280 fő könyvborítók
