Írt már Robert Pattinson élete ihlette regényt, és alkotott fantasyt az ifjúság számára, az utóbbi időben pedig olyan komoly témákkal foglalkozott, mint a párkapcsolati erőszak, vagy a gyermekprostitúció. Legújabb regényében egyebek mellett az önszeretet hiánya és a túlzásba vitt mobilozás is górcső alá kerül. Szurovecz Kittivel beszélgettem Az egyetlen ismerős arcról.
Regényed cselekménye a rövidtávú memóriazavar és a nárcisztikus személyiség bemutatása köré épül. Honnan jött az ötlet, hogy átfogóbban foglalkozz a témákkal?
Korábban láttam egy dokumentumfilmet, a rövidtávú memóriazavarban szenvedő emberek életéről szólt. Akkor jutottam arra a gondolatra, hogy szívesen foglalkoznék regény formában a mindennapjaik, nehézségeik bemutatásával. Ez adta az alapötletet, és nagyon sokat gondolkoztam azon, mi az a problémakör, amit még mellé lehetne társítani, mi az, ami a dramaturgiát tekintve passzolna hozzá. Mivel korábban meggyűlt a bajom a párkapcsolataimban és a barátságaimban is a nárcisztikus személyiségzavarral élőkkel, nagyon foglalkoztatott az, hogy ez a deviancia mitől alakul ki, milyen tünetek jellemzik, és ami a legfontosabb, ki lehet-e belőle gyógyulni. Ezen az úton született meg a fantáziámban előbb Dorina, majd Nolen karaktere.
Terápia volt a történet megírása?
Minden könyvem terápia nekem is. Hiszem, hogy azzal van értelme foglalkoznom a regényeimben, ami engem is érdekel jó hatással van a lelkemre, ami által a saját sebeimet is meggyógyíthatom. Az a tapasztalatom, hogy a lélektani történeteim az olvasóimnak is sokat segítenek, a leírt helyzetekben sokan magukra ismernek. Egy-egy regényemmel talán éppen megvédek valakit – jelen esetben a nárcisztikus személyiségzavarral élő személy okozta lelki összeomlástól. Hiszem, hogy minden könyvem jókor, jó helyre kerül.
A történet egy része Amerikában játszódik. Személyes élményeid motiváltak a külföldi helyszín választásra, jól sejtem?
Mindenképpen szerettem volna, hogy a történetben Dorina és Nolen elutazzon valahová. Ki kellett szakítanom őket a pesti közegből. Különösen Nolent a hétköznapi életéből, a zűrzavaros párkapcsolati rendszeréből, méghozzá a személyiségfejlődésének érdekében, akár Dorina oldalán, akár az utazás hatására. Emellett igen, a saját életem alakulása is szerepet játszott abban, hogy éppen Amerikában játszódik ez a rész. Ott töltöttem májusban majdnem egy hónapot. Nagyon megfogott, és azt a sok szépséget, amit ott láttam, átéltem, mind bele szerettem volna írni ebbe a könyvbe, megőrizni az olvasóknak, és magamnak is.
Szurovecz Kitti az amerikai út egyik állomásán kép: Kiszel Péter
A cselekmény vége felé az önszeretet kerül fókuszba. Egy olyan karakteren keresztül foglalkozol a témával, aki igencsak hadilábon áll az érzelmek helyes kifejezésével.
Mi az oka, hogy ez a téma is ilyen fontos szerepet kapott a könyvedben?
Nagyon sok gondja van a mai világban az embereknek az önszeretettel, engem is beleértve. Gyakran magam is önbizalomhiányos vagyok, vannak napjaim, amikor nem érzem magam elég jónak, elég erősnek, elég szépnek. Olyankor én is képes vagyok begubózni, és nagyon-nagyon nehezek ezek a “nem szeretem magam” időszakok. A közvetlen környezetemben és az olvasótalálkozókon is gyakran kiderül, hogy a többségnek problémája van ezzel a témakörrel. Pedig a legfontosabb a boldogságunkhoz, hogy önmagunkat szeressük, ezáltal válunk mások számára is szerethetővé. Ez olyan kérdés, amivel foglalkozni kell. Nolen karakterére visszatérve, a nárcisztikus személyiségzavarral élőknek is az a legnagyobb alapproblémája, hogy nem szeretik önmagukat. Nekik soha nem elég a bókból, a dicséretből, kívülről kell folyamatosan táplálni az egójukat, hogy valamennyire jól érezzék magukat a bőrükben. Nolen ezzel küzd, ennek köszönhető például az, hogy a történet kezdetén három párkapcsolata is van, hiszen egy pillanatig sem képes egyedül maradni önmagával. Odabenn ugyanis csak kongó ürességet talál, ami megijeszti, és ebből a kínzó állapotból mindig kell valaki, aki felemeli. Azért tartottam jó kiindulópontnak azt a helyzetet, amelyben a történet kezdetén ő él, mert ahogy mondani szokták: innen szép nyerni!
Zárásként, kérlek mesélj a jövőbeni terveidről!
Történeteket szeretnék írni, mert ez a szenvedélyem, én úgy élek, hogy írok. Az írás és én egymástól elválaszthatatlanok vagyunk, szimbiózisban létezünk. A következő regényem egy thriller lesz, ami szerelmi történetnek indul, de aztán egy nem várt fordulat hatására őrült ámokfutásba csap át. Van hozzá egy szerintem ütős alapötletem, de erről még nem szeretnék többet elárulni, mert egyelőre épphogy csak körvonalazódik a fejemben az egész, és időre van szükségem, hogy kidolgozottá váljon. Egyébiránt jövőre szeretnék megjelenési szünetet tartani. Az utóbbi években négy regényem jött ki egymás után az Athenaeum Kiadónál, és mentálisan nagyon elfáradtam. Úgy érzem, szükségem van egy évnyi töltődésre, hogy utána olyan szöveget tudjak letenni az asztalra amivel az olvasók, és én is elégedett lehetek.
Szurovecz Kitti olvasóival Az egyetlen ismerős arc könyvbemutatóján kép: Pintér Márta
Köszönöm a válaszokat Kittinek!
A könyvről írt ajánlómat itt találjátok:
Az amnéziás lány és a szoknyapecér srác
Kiemelt kép: Pintér Márta
