Magazin

Szerkesztőink saját rovatát találod itt. Tapasztalatok, érzelmek és inspirációk hatására megírt személyes írások, melyek közelebb hoznak titeket hozzánk és minket hozzátok. Ha rossz napod volt, vagy csak olvasnál valamit szépet, akkor jó helyen jársz!

Ments meg egy virágot, mentsd meg magadat

Ments meg egy virágot, mentsd meg magadat

Az ablakban virágok sorakoznak, kint pedig a tél jeges karmaival tartja fogságban a világot. S míg a természetben minden csendben vár, bent az apró szobában egyre több bimbó nyílik ki azt sulykolva az emberbe, hogy az élet mégis szép. Olyan…
Sirály

Sirály

“Magyarázd, érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog…” Mindig nyitva hagyok egy ajtót, ahol ha kell azonnal elmenekülhetek. -szakadt ki belőlem ez a mondat és…
Iszony

Iszony

Olyan vagy mint az a fehér könyv a könyvtár hátsó sorában. Folyton leveszlek a polcról, majd újra visszaraklak. Vonzanak az ismeretlen oldalaid, a szavak, amiket magadban rejtesz. A cselekményünk komplikált, a szereplők karakterfejlődése kétséges. Lapozok benned, lapjaid megsárgult téglalapok. Szeretem…
Jég és tűz

Jég és tűz

Építenem kell. Többé már nem falakat, hanem azokat a hidakat, amelyekről a közmondásban is szó van. Sok híd és átjáró felégett körülöttem. A falak viszont egészen az égig tornyosulnak. Változást kell hoznia a télnek. Olyan istenverte fagyot, ami szétrobbantja ezt…
Összegyűrtem az arcod

Összegyűrtem az arcod

Összegyűrtem az arcod, Zsebre tettem, majd átöltöztem. És máig én vagyok a ruhafogas, te meg a rá nem akasztott kardigán. Beléd burkolózom, mióta hűvösek a reggelek. Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már érezni egy kis meleget, Mint csonttá fagyott faágak…
Klisék

Klisék

Zongoránál ülök, neked játszok. Hosszú ujjaim siklanak végig a billentyűk finom vonalán. Valami megfoghatatlant akarok kifejezni. Becsukom a szemeim és elképzelem, hogy ott ülsz mellettem a zongoraszéken és a nyakszirtemet nézed. Nem érsz hozzám, de én biztosan tudom, hogy a…
Egy könyv a boldogságról?

Egy könyv a boldogságról?

Cserna-Szabó András Puszibolt, ez áll a borítón. A borítón, amelyet akár furcsának is tarthatunk. Hiszen a puszibolt, az amolyan gyermekvers hangulatot megidéző aranyos szavacska, míg a képen, egy arctalan, meztelen női alak fekszik. Valahogy ez a két dolog különös párosításnak…
Mit mondhatnék neked?

Mit mondhatnék neked?

Mit mondhatnék neked, amit már nem tudsz? Elfeledett szavak az idő mocsarában. A lápos vidéken egymás árnyait üldözzük, s démonaim kárörvendőn kacagnak fel a szívem keltette homályban. Megtört lelkek sebzik fel talpamat, ahogy utánad kutatok, lábnyomaid követve csupán torztükör tárul…
keresem az ideális polcot

keresem az ideális polcot

Lelépni. Elmenekülni. Besöpörni a szőnyeg alá a hibákat, a kihagyott lehetőségeket, a csalódást, a fájdalmat, a feladásokat. Aztán üresen, mindennek háttal tovább folytatni az utat, ami fogalmam sincs, hová vezet. 20 év töredelmes munkája ez. Óránként gondolok arra, hogy bár…
Felhőn ülő, Földön lakó

Felhőn ülő, Földön lakó

Sosem ismertük egymást. Talán néhányszor elsuhantunk egymás mellett az iskola folyosóján saját gondjainkba merülten, de ha meg is történt, nem emlékszem az arcodra. Bár emlékeznék. Egyszer talán bele is néztem a szemedbe, vagy inkább te az enyémbe. Szeretném hinni, hogy…
Hajléktalanszállón-kint a periférián

Hajléktalanszállón-kint a periférián

,,Keveredő szagok között a buszon … – Az emberi érintés elől meghunyászkodom…” Minap egy hajléktalanszállón láttam egy férfit, aki hasonlított nagyapámra, és eszembe jutott, hogy mindig van lejjebb. Az ember azt hiszi, hogy nincs, aztán meglátja ezeket a periférián élő/tengődő…

Levelek

A kora esti szürkület még homályosan engedi láttatni velem a közeli dombokon pihenő várost. Az utcák labirintusa, akár kezeid értem nyúló illúziói a fejemben. Akárhányszor azt hiszem, kikeveredek közülük, csalódok. A város képe egészen érdekes ezekben az órákban. Mintha ebben…