Összegyűrtem az arcod,
Zsebre tettem, majd átöltöztem.
És máig én vagyok a ruhafogas, te meg
a rá nem akasztott kardigán.
Beléd burkolózom, mióta hűvösek
a reggelek.
Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már
érezni egy kis meleget,
Mint csonttá fagyott faágak
a tavaszi nap első sugarát.
Úgy vágynálak érezni téged.
Most mindennél jobban.
Őrülten.
Igazán.
Kövess minket Facebookon is!
Friss Lendület
Van még pár perced?
cím nélkül.
Olyan sokáig gondolkodtam azon, hogy milyen címet is adjak ennek a cikknek. Több száz ötlet is megfogalmazott a fejemben, de…Ismerd meg új szerkesztőnket! – Patti
Nekem jutott a megtisztelő szerep, hogy bemutassam Nektek az új szerkesztőtársunkat, Pattit, aki mostantól a szombati napokon fog posztolni és…
-