Elvesztem
Nevetek bele a vállamba, miközben huncutul feléd sandítok
Az ajkamat beharapom, nehogy kuncogássá fajuljon
a szám szélén kunkorodó gyöngysorszerű mosoly.
Elvesztem
Szólalok meg újra és várom
Hogy te is mondj végre valami okosat
Talán magyarázd el, hogy amit történik az nem valami elmúlásféle
Hanem könnyed tavaszi játék
Szélpajtással meg a virágokkal
Elvesztem
mondom, most már minden csibészség nélkül
kacéran-komolyan
Szeretném, hogy kimondd
Praktika meg taktika ez, nehogy anyámék nyakán maradjon a stafírung
Meg vele én is.
Elvesztem.
Nyög fel bennem valami mélyen
panaszkodik a lelkem
Elvesztem
és te nem fogsz megkeresni
Se a ma
Sem a holnap
Sem az örökre