“repülni akar a lelkem fel egészen a felhőkig, és még tovább…egészen az álmaimig…” -írja Bóbics Veronika, és ő valóban szárnyal, szárnyal az álmai felé. Fotózik, ír, önkifejez és önmegvalósít. Ma őt faggattuk.
Mióta foglalkozol fotózással? Hogy kezdődött?
Van egy régi kép, amelyen sírok, mert nem engedtek fényképezni. Lehettem vagy hat éves. Komolyabban 13-14 éves koromban kezdődött. Akkor még csak egy kompakt géppel fotóztam, de így is nagyon élveztem. Aztán nyáron összegyűlt a pénzem, és végre vettem egy tükörreflexes Nikon D3200 típusú fényképezőgépet. Azóta rajta kísérletezem.
Tanultad valaha a fotózást vagy önmagad képezted?
Nem, soha nem tanultam. De szeretném, mert nagyon sok hiányosságom van.
Milyen technikával dolgozol?
A portréfotózás érdekel leginkább, ezzel szeretnék a jövőben is foglalkozni.
Hogyan készül egy jó fotó? Honnan merítesz ihletet?
Általában ezt a modell, a téma és a helyszín adja. Rengeteg lehetőség rejlik egy-egy emberben. Nagyon szeretem megmutatni egy kevésbé fotogén modellnek a benne lakó csodákat.
Milyen szempontok alapján választasz témát vagy modellt?
Ez általában úgy történik, hogy szól egy ismerősöm, hogy szeretne magáról fotókat. Megkérdezem, van-e valamilyen különleges kívánsága, akár témával, helyszínnel, bármivel kapcsolatban. Ha nincs, javasolok neki, ha van, akkor ahhoz igazodok. Az évszak is meghatározó lehet, de olyan is előfordult, hogy egy kalap került a fotózás középpontjába, holott először azt hittem, egyetlen fotón sem fog szerepelni.
Mit szeretsz a legjobban fotózni?
Embereket. Viszont a természet is sokszor megihlet.
Mit jelent számodra a fotózás?
Az önkifejezést. Egy eszközt, mellyel bemutathatok dolgokat a saját szemszögemből. Egy nyelv, amelyet mindenki ért.
Szereted, ha fotóznak, vagy inkább a fényképező másik oldalán maradsz?
Inkább az utóbbi, vszont az egyik barátnőmmel, akit gyakran fotózok, tervezünk egy sorozatot rólam. Valamikor tavasz környékén lesz esedékes a dolog.
Van példaképed, van, aki motivál, inspirál?
Tolkien és Annie Leibovitz. Az írás és a fotográfia nagyjai. Egyébként pedig azok az személyek, akik mindig mellettem állnak. Barátok és családtagok. Hihetetlen emberek, én pedig szerencsés vagyok, hogy vannak nekem.
Nemrég blogolni is kezdtél? Miért döntöttél a blogolás mellett?
Igen, a blogolás elég új még nekem, de egyre jobban érzem úgy, hogy a nekem való műfaj. Mindig is szerettem volna kipróbálni, párszor már el is kezdtem, de aztán soha nem lett belőle semmi. Most már tudom, hogy rosszul álltam hozzá. Ezúttal azonban tanultam a hibákból, ráadásul úgy érzem, bőven van mit mondanom. Nagyon megszerettem.
Írni vagy fotózni szeretsz jobban? Melyikkel tudod jobban kifejezni magad?
Ez olyan, mint amikor egy anyától megkérdezik melyik gyermekét szereti jobban. Mindkettőt más miatt szeretem. Ha azonban mindenáron döntenem kell, az írást választom. Talán azért, mert régebb óta foglalkozom vele.
Nem gondoltál még rá, hogy a blogolást vegyítsd a fotózással? Mondjuk, hogy bemutasd egy-egy kép történetét vagy a saját képeiddel illusztráld a bejegyzéseid?
De igen. Nem tudom, miért nem valósult még meg. A jövőben viszont mindenképpen várható.
Mik a távolabbi terveid a fotózással és az írással?
A fotózást tanulni akarom, aztán majd meglátjuk. Az írás terén pedig már voltak próbálkozásaim, most is egy novellapályázat eredményét várom. Blog formájában biztosan folytatom, néha talán kisebb-nagyobb novellák is születnek, ezt nem tudom megmondani biztosra, mert sosem tervezem őket előre. Nyáron pedig szeretném befejezni az első regényemet is. Nem tudom, hogy foglalkozás szintjén szeretném-e őket űzni, egyenlőre még csak lehetőségek. Ha a fent említett terveket sikerül megvalósítanom, az már engem tökéletesen boldoggá tesz. Remélem lehetőségem adódik majd rá, hogy a szavaim, képeim minél több emberhez eljussanak. Szeretem ezt a fajta kölcsönösséget. Én adok magamból, ők pedig kapnak általam valamit.
Köszönjük Veronikának a válaszokat!
Veronika blogját itt tekinthetitek meg: http://madarlelkulany.blogger.hu/
Képeit itt találjátok: http://birdysoul.tumblr.com/
