Két hete került fel oldalunkra Raffay Zsófival készített ajánlóm, amely igencsak nagy népszerűségnek örvendett a megosztások száma alapján. Most a Zsófival készült interjút hoztam el Nektek, hogy saját szavaival is bemutatkozhasson!
1. Hány évesen, és milyen megfontolásból kezdtél el fotózni?
Igazából már 6 éves koromban is volt egy Szmenám, és nagyon szerettem vele fényképezni. Komolyabban csak az egyetemi éveim után kezdtem foglalkozni vele, de akkor sem volt mögötte különösebb megfontolás, csak szerettem fényképezni.
2. Milyen kezdeti sikereid voltak?
A barátaimon „gyakoroltam”, és legtöbbször tetszett nekik a végeredmény. Legkorábbi sikerem egy óriásplakát volt az ARC plakátkiállításon, tulajdonképpen amikor készült, egyáltalán nem gondoltuk, hogy kint lesz majd 4 méteresben. Sikernek könyvelem el azt is, hogy neves, és általam nagyra becsült zenészek keresnek fel, hogy készítsek róluk portrét.
3. Mit gondolsz, érdemes-e ezt a művészeti ágat hivatásként választani?
Akinek magától értetődő, hogy a helyén van ebben a hivatásban, annak természetesen érdemes, de ez csak a gyakorlat során derül ki. Egyszerűen kialakul, hogy működik-e a dolog, vagy sem, szóval ezt nem lehet „választani”, inkább az ember választódik ki, aki ezzel foglalkozik. Csak olyannak érdemes belevágni, aki nem csak szépen fotózik, de az önmenedzseléshez is van kedve/türelme/tehetsége.
4. Mi ad ihletet leginkább? Mit szeretsz a legjobban fotózni?
Bármi adhat ihletet, egy szép fénypászma, egy macska, háztető, de legfőképpen az emberek. Az ember, a portré a legizgalmasabb téma a számomra: mindenki másmilyen, mindenkihez kicsit másképp kell közelíteni, hogy a legjobbat hozhassam ki belőle.
5. Jelenleg hogyan fejleszted a tudásod?
Folyamatosan nézegetem, követem régi és mai fotósok és festők munkáit, különféle színes szűrőkkel kísérletezem, és a digitális utómunkában is mindig van mit tanulnom.
6. Ha három szóval kellene körülírnod, mit jelent számodra ez a művészeti ág, mik lennének azok?
Kreativitás, szabadság, kommunikáció.
Miért? Én ebben a művészeti ágban lettem igazán szabad és ebben tudom leginkább kiélni a kreativitásomat. A kommunikáció pedig elengedhetetlen része a fotózásnak, és ez olyasmi, amiben sokat fejlődtem az utóbbi időben: régebben sokkal inkább visszahúzódó voltam, a fotózással járó kommunikáció valahogy kinyit engem is, miközben arra törekszem, hogy másokat kinyissak.
7. A Te szemszögedből ki az igazán jó fotós?
Az, akit igazán érdekel a téma, amit fotóz. Aki kíváncsi arra az emberre, akinek a portréját elkészíti, aki szereti a környezetet, ahol él és dolgozik. Fásultan nem lehet jó képeket készíteni, akkor az ember csak „iparos” lesz, aki elvégzi a feladatot. Az igazán jó képekhez teljes jelenlét, odafigyelés és szeretet szükséges a fotózás tárgya iránt.
8. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék egy kiállítást a zenészportréimból, szeretnék sokat utazni, és kiterjeszteni a vendégkörömet külföldi zenészekre is. Szeretnék rövid filmeket is felvenni, videoklip-jellegű dolgokat csinálni, de ez még tényleg csak terv.
https://www.raffayfoto.hu
