Interjú Szofival, a Négy őselem írójával

Interjú Szofival, a Négy őselem írójával

Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől… Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem. Szeretlek. /Vavyan Fable/

Szofi nemcsak egy átlagos író, akinek egyik kedvenc idézete Vavyan Fable írása, hanem egy szeretetteljes lány, aki bár a szakmában komoly hátránnyal indult, mégsem adta fel. Lelkes maradt és kitartó, és ezt nemcsak megjelent könyveinek egyre növekvő száma mutatja. Ismerjétek meg őt közelebbről! 🙂 

Kép: Szofi

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

24 éves vagyok, diszlexiásan és diszgráfiásan végeztem el a Pannon Egyetem magyar és színháztörténeti szakát, jelenleg pedig a városi könyvtárban dolgozom. 2010-ben jelent meg egy krimi kötetem a Novum publishing kiadó gondozásában Rémálomember címen, majd 2014-ben a Meridiánok antológiába írtam egy novellát. Idén a Colorcom kiadónál került kiadásra egy urban fantasy regényem. 

Tizennégy évesen kezdtem el írni, és azóta is fontos szerepet tölt be ez az életemben. Az írás által megadatott egy világ, egy fallal körülvett világ ahová menekülhettem és ahol önmagam lehettem. Az első történetem egy kész könyvből született, de már akkor is szívesebben írtam saját történetet, mint fanficet. Az egyik jelenet annyira megfogott, hogy életre kelt bennem. Ezt követően további történetek születtek és saját világot kezdtem kialakítani, mely olyan fontossá vált számomra, akár a levegő. 

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Az évek alatt már szinte hivatássá vált. Tudom, hogy ezzel akarok foglalkozni és szeretném, ha ez töltené ki a mindennapjaimat. Az írás terápia, menekülési út a szürkeségből és néha a kilátástalanságból. Az írás nekem egy színtér, ahol bebizonyíthatom magamnak és mindenkinek, hogy le lehet győzni a diszlexiát és a diszgráfiát, ha nagyon akarjuk és teszünk érte. Megkönnyebül a lelkem, ha leírhatom, ami bennem mocorog és remélem az, amit leírok ad valamit annak, aki olvassa.

Gif: tumblr

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Remélem, hogy az, aki elolvassa, általam ki tud szakadni a mindennapokból és képes elmerülni egy olyan világban, amely bár távoli a sajátjától, ott mégis megélheti a melegséget és azokat az értelmeket, melyeket átadni igyekszem. 

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? 

Többen is vannak. Külföldiek közül J. R. Ward, mert képes olyan érzelmeket átadni, hogy az az egész testedre hat. Magyarok közül Böszörményi Gyula, főként az Ambrózy báró sorozat miatt nézek fel rá, mert olyan hűen és izgalmasan írja le az adott kort, hogy sokszor azt kívánom bárcsak én is így tudnék írni. A másik Vavyan Fable írónő, akit a humora és szóalkotásai miatt tisztelek.

Kép:Szofi

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Ez jó kérdés… Igazából már arra büszke vagyok, hogy meg tudtam/tudom csinálni és hogy képes vagyok hatalmas hibák nélkül leírni a gondolataimat, de legfőképp arra, hogy az olvasóim közül sokan szeretik az írásaimat. 

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Furán hangzik de mostanában egy új közösség motivál, akikre az interneten találtam rá. Ez a kezdeményezés arra ösztönzi az írókat vagy a csoportba belépőket, hogy minden nap írjanak egy mondatot. Én is igyekszem ezt betartani és sokkal gyorsabban haladok, mert egy mondatnál általában több születik. De motiválnak az olvasók, a pozitív visszajelzések és jelenleg az új könyvem megjelenése is.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Az írás elsősorban, mert nélküle nem tudom már elképzelni az életem. A szívem és a lelkem részévé vált és annyira belenőtt, hogy ha akarnám se tudnám kiszakítani magamból. Örömöt okoz, hogy leírhatom amit gondolok és, hogy én magam vezethetem a szereplőimet az úton. De a legapróbb dolgok is örömöt okoznak, mint hogy támogatnak vagy, hogy egészséges vagyok. Igyekszem pozitívan gondolkodni és meglátni a jó dolgokat.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Szeretném befejezni a legújabb elkezdett regényemet és nevezni vele az Aranymosás irodalmi versenyre. Ezenkívül az egyik kész kéziratomnak szeretnék majd megbízható kiadót keresni, a megjelent műveimmel pedig minél több emberhez eljutni és örömöt szerezni velük.

Elérhetőségek, ahol Szofi munkáit láthatjuk:

Blog: http://szofitortenetei.blogspot.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/sophietaylorhivatalosoldala/

Megjelent könyvem: https://shop.colorcom.hu/?konyv=negyoselem

 

Köszönjük az inspiráló válaszokat, reméljük még sokat hallhatunk rólad és műveidről! 🙂 

 

 

Kiemelt kép: http://blog.borgosantopietro.com

Szerző:

Kazsimér Nóri

“Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki.” /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!