Ízek, élmények, művészet – Interjú Puskás Nórival

Ízek, élmények, művészet – Interjú Puskás Nórival

Múlt héten bemutattam nektek Puskás Nórit, aki csodálatos ételfotóival kápráztatta el szerkesztőségünket – és reméljük Titeket is. Azt már tudjuk, hogy remek fotókat készít, és különleges módon kalauzol minket az ízek világában, na de vajon milyen lehet Ő maga? Természetesen őt sem kíméltük, jól kifaggattuk, hogy jobban megismerhessük őt. 

Processed with VSCO with a5 preset

Puskás Nóri

Mikor és hogyan lett életed részese a fotózás?

Korábban az ACG reklámügynökségnél dolgoztam, az ottani projektek során derült ki, hogy kimondottan szeretek fotózni, és valamiféle érzékem is van hozzá. Az ügynökséges munka mellett elkezdtem ételeket fotózni a Divin Porcello sonkabárnak, és a Jacquest Liszt pékségnek is. Hirtelen nagyon sok lett a feladat és döntés elé kerültem: merre tovább. Úgyhogy felmondtam a munkáimat és kimentem Londonba egy kis fejszellőztetésre, hogy eldöntsem mit is akarok majd a jövőben csinálni. Négy hónapra volt szükségem mire kitisztult a kép, és pontosan tudtam, hogy fotós leszek, azon belül ételfotós.

Miért pont az ételek? Más területen is megvetetted már a lábad?

Imádok enni, élvezni az ízeket! Nekem ez ad lelkesedést, ettől érzem, hogy élek! Emellett pedig nem utolsó, hogy az ételfotózás egy elég hálás terület, hiszen maga a modell nem igényel annyi utómunkát, mint mondjuk egy ismert arc, vagy egy menyasszony.

De tényleg. Szeretem a természetes dolgokat, szeretem a valóságot megmutatni. Nagyon ritkán vállalok más típusú fotózást, ha mégis, többnyire szívességből, ismerősöknek.

Nem tudom nem megkérdezni… Az egyértelmű, hogy az ételek szerelmese vagy. Te magad is brillírozol a konyhában?

Főzni nagyon szeretek, az ízek mellett ilyenkor a tálalásra is odafigyelek. Eddig nem volt panasz. 🙂

Mondd, hogy a fotózások alkalmával arra is nyílik lehetőséged, hogy ezeket a csodás ételeket megkóstolhasd!

Beletrafáltál – ezt úgy élem meg, mint valami bónuszt! Ez persze a megrendelőtől és a fotózás jellegétől is függ. A Két Szerecsennek például heti rendszerességgel fotózom be a heti kínálatukat, s közben minden fogást végig is kóstolunk, közösen véleményezünk. Igazán jó érzés, mikor utólag látom, megfogadták a tanácsaimat. 

Néhány hónappal ezelőtt Instagramondon megosztottál egy fotót, amihez azt írtad, hogy valami nagy dologra készülsz. Jön a magazin, jön a könyv, életed legszebb három hónapja… Elárulnád a részleteket ezzel kapcsolatban?

Júliusban megkeresett a Street Kitchen, hogy lenne-e kedvem velük közösen megcsinálni második könyvüket (Zé 83 kedvenc magyar receptem), s egyben legújabb magazinjukat is (Fördős Zé). Nagyon megtisztelő érzés volt a számomra, hogy ekkora bizalmat szavaztak nekem, úgy, hogy korábban ilyen jellegű munkám még nem volt. Eddigi életem egyik legjobb időszaka volt, minden nap ellenállhatatlan ízeket kóstoltam, és gyönyörű összeállításokat fotóztam. Közben pedig nagyon sok újdonságot tapasztaltam, tanultam. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza a közös munkára. És nem utolsó, hogy a végeredmény is nagyszerű lett, a vásárlások száma és a vásárlók véleménye legalábbis ezt mutatja.

Eszméletlenül csodásak a képeid, van kedvenc technikád, amit a képek feldolgozásakor alkalmazol?

Köszönöm. A képek végeredményéhez nagyban hozzájárul az adott chef tehetsége, hiszen nagyon fontos, hogy úgy készítsenek el egy adott ételt, hogy az kívánatos legyen, mind élőben, mind pedig a fotón. Ha ezek az alapok nem állnak rendelkezésre, akkor ezt semmilyen utómunkával nem lehet helyettesíteni, az elkészült fotóval kapcsolatban pedig hiányérzetünk lesz.

nori3

Szerinted milyen egy jó fotó?

Ételfotóknál szerintem az a jó fotó, amitől első ránézésre beindul az ember nyáltermelése, és azonnal meg akarja kóstolni a képen szereplő ételt.

Többször felmerült művészeti ágak kapcsán, hogy hanyatlik, vagy éppen már mindenki írónak, fotósnak (stb.) nevezi magát. Te hogy látod ezt?

Én sosem mutatkozom be úgy, hogy fotós vagyok, ehhez még meg kell szereznem azokat a papírokat, amelyek ezt velem is elhitetik majd. Én azt szoktam mondani, hogy ételek fotózásával foglalkozom, ez az életem, és megmutatom, eddig mely márkáknak, milyen fotókat készítettem. Az ügyfél pedig eldönti, hogy én vagyok-e az, akire szüksége van, vagy sem.
Szerintem ez ilyen egyszerű. Papírok ide vagy oda, én azt látom, hogy a referenciamunka, a tapasztalat és az a valamiféle tehetség számít.

Mi az, ami a mindennapokban inspirál és motivál?

Mindig más az, ami megihlet. Néhány hete rákattantam a Chef table c. dokumentumfilmre, ami a világ legjobb chefjeiről szól. Sokat lehet tanulni belőle, azt hiszem. Elsősorban olyan témákról, mint például az odaadás, az alázat, a problémamegoldó készség, vagy – amivel még én is csak az utóbbi időszakban ismerkedtem meg – az önbizalom. Emellett gyönyörű képi és zenei világa van, ételfotózás szempontjából kimondottan inspiráló sorozat.
Fotók szempontjából, ami inspiráló számomra: Food52, Life&Tyme, Linda Lomelino, Jamie Oliver könyvek, magazinok.

nori6

Mit szoktál csinálni szabadidődben?

Nagyon szeretek enni, és a barátaim is, így jellemzően heti egyszer igyekszünk új éttermeket felfedezni foodbuddyjaimmal. 🙂 Másrészt imádok művészmozikba járni és sportolni is.

Kérlek mondj magadról öt dolgot, ami leginkább jellemez!

Örök optimista, jellemzően vidám természet, barátságos, hedonista és örök kereső. Mármint válaszokat kereső.

 

Nagyon köszönjük Nórinak a válaszokat, és a közös munkát.
Sok sikert kívánunk neki! 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!