Miklai Ildikó munkáival már találkozhattunk Albert Timi könyvborítóin is. Engem már akkor magával ragadtak a különleges minták, formák és színek amiket Ildikó használt. Egyedi látásmódja, kicsit szürreális világa rögtön megragadja az ember képzeletét, aztán pedig nem ereszti többé. A képeiben benne vannak az érzései, hangulata és az egyedi személyisége is.
“Mostanában a szomorúság, a színtelenség, ami uralja munkáimat, belopakodik képeimbe, félek, hogy ez a világ idővel rányomja a bélyegét a világomra. Talán a környezet tett azzá, amit most látnak, akik figyelik vonalaimat. Régebben társam volt a szivárvány összes színe, imádtam festeni, valami megváltozott belül, remélem nem hagytak el örökre.”
Én nem féltem Ildikót, hiszen a grafikái legalább annyira élnek, mint a színes festményei. Mintha a lelke a fekete-fehér rajzokat is kiszínezné, élettel töltené meg.
“Mindenki művészetének vannak korszakai/ folyamata, mint egy életútnak, ahogy valakinél fogyatkoznak a vonalak, amik helyélt átveszik a foltok, vagy épp a színekről áttér a színtelen világra, a gyermeki naivitás ábrázolásáról átvált a mazsolaszerű felnőtt arc finomságaira, úgy ez a folyamat nálam is megfigyelhető. Érzelem teli világomban csak így élhetem túl a sokszor érzelem mentes valóságot. “
Ildikó válaszaiból az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az alkotások mögött egy tudatosan gondolkodó, érett személyiség rejlik. Tele kíváncsisággal, alkotói vággyal, szorgalommal és rengeteg szeretettel. Nyitott és készen áll a fejlődésre, nem elégszik meg a tehetségével, tesz is azért, hogy minél jobb legyen. Képes meglátni a hétköznapi csodákat, megjegyzi őket és elraktározza a szívébe, azok pedig idővel egy papírlapon visszaköszönnek.
A festményei és grafikái mellett a gondolatait is megtalálhatjuk egy blog keretei között. Ha pedig a képeket a szöveggel társítjuk egy egészen különleges vizuális élményben lesz részünk.
“Valaki egyszer azt mondta. A szeretet az amikor hagyod, hogy félre értsenek, mert nem akarsz fájdalmat okozni neki, inkább értsen félre, mint hogy fájjon neki. A szívedben rejtegetni az érzéseidet sokkal nehezebb, mint a másiknak nem tudni, hogy mi van a szívedben.”
Biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani Ildikóról. Talán egy könyvborítóról mosolyog majd vissza az egyik képe, vagy egy saját kiállítást rendez a munkáiból. Mindenesetre mi nagyon szorítunk neki.
